szelep

----------

2012-01-18T22:51:00.001+01:00

Azt figyeltem meg magamon, hogy ahogy idősödöm, egyre indulatosabb leszek, pedig azt hittem, hogy a korral inkább nyugodtabbá válik az ember. Persze ebben benne van az is, hogy az utóbbi 3 évben úgy lettem öregebb 3 évvel, hogy egy gyerek is lett az életemben... no de egyébként pont ő az, aki olyan mértékű indulatokat vált ki belőlem, mint amilyeneket eddig még senki, pont ezért jöjjön most egy kérdés:
Kedves szülők, gyűlöltétek-e már tiszta szívből a gyereketeket, azt kívánva, hogy bárcsak ne lenne? *
Mert én igen.
* én személy szerint durvábban fogalmaztam abban a pillanatban, ami miatt ez a kérdés íródott

Amíg gondolkoztok a kérdésen, addig elmesélem, hogy 4 nap alatt mindkét kutya elpusztult.
Bubu is, Dori is. Tény, hogy mindkettő nagyon le volt robbanva már, Bubu fizikailag, Dori szellemileg.
Aztán eljött a nap, asszem dec. 27. volt, amikor anyám felhívott, hogy Bubu nem tud lábra állni, csak fekszik. Kijött az állatorvos, és mondta, hogy itt nincs mit tenni. Amúgy szegénynek diszpláziája volt, nagyobb testű kutyákat sújtja. Az utóbbi egy évben rossz volt nézni szerencsétlent, kapta a gyógyszereket, szóval lehetett rá számítani, hogy ez lesz hamarosan, de akkor is. Amikor az állatorvos beadta neki az injekciót, anyám sírva kért bocsánatot tőle, Bubu meg csak feküdt és nézett minket, én simogattam a fejét, aztán lassan lecsukódott a szeme, fokozatosan gyengült és lassult a szívverése, aztán egyszer csak már semmit sem csinált. Dori, a másik kutya meg odabújt mellé, pedig tök hideg volt, mehetett volna a kutyaházba is.
Aztán 4 nap múlva nővérem hívott fel, hogy aznap reggel Dori sem kelt fel már.
Hát így történt.

Arról, hogy mi folyik "itthon", erről nem kell írni, erről ír Aklü és Molly, amikor megemlítik, miért nem akarnak hazajönni illetve mit kell tenni akkor, amikor honvágy gyötri az embert.
Én azért egy szóban összefoglalnám: ultragáz.

December elejétől a közepéig Balázs átesett a bárányhimlőn, nagyon okos volt, mert megértette, hogy a pöttyöket nem szabad vakarni, csak simogatni, s mert én nem voltam bárányhimlős (se), ezért a fertőző időszakot a nagyszülőkhöz költözve töltötte, és nem értette, hogy miért nem ölelem és puszilom meg, csak sírva kérdezte, hogy "apa, nem szeretsz?", aztán elmagyaráztuk neki, hogy mit jelent az a szó, hogy fertőző, meg is értette, de látszott rajta, hogy nagyon rossz neki, hogy nem érek hozzá.

Aztán múlt hét szombaton voltunk a Közlekedési Múzeumban csak ketten, mi, a férfiak, borzasztóan tetszett neki (utoljára egy éve voltunk, de akkor annyira még nem tett rá olyan összetett benyomásokat a dolog mint most), viszont amikor már ideje volt indulni, és adtam rá a kabátot, véletlen becsíptem a nyakán a bőrt a cipzárral, amitől elsírta magát és azt mondta legörbült szájjal, hogy "eddig nagyon boldog voltam, de most már nem vagyok az", meg kellett zabálni.

Szeretem az ilyen pillanatokat-perceket-órákat, máskor viszont egyáltalán nincs kedvem hozzá, meg senkihez sem, fáraszt az autótologatás, meg az állandó válaszolgatás, idegesítenek a gyerekes (milyen másmilyen lehetne) dolgai, a falra másznék az öltözéssel / öltöztetéssel járó állandó harctól.
Néha elfelejtem, hogy bár nagyon okos, még akkor is csak 3 éves, és elvárom tőle, hogy megértse, miért kell fogat mosni, miért kell kifújnia az orrát stb, stb.
És igen, vannak olyan helyzetek is, hogy legszívesebben egy irtó nagyot lebasznék neki, monnyuk ezidáig sikerült elkerülni, hogy ennyire elboruljon az agyam, de az az egészben az ijesztő, hogy sokszor viszont azt érzem, hogy csak egy hajszál választ el attól, hogy ne tegyem meg, néhányszor így sem bírom megállni, hogy ne ordítsak (ahogy ma sem bírtam- illetve kb. egy órán át igen, de aztán elszakadt a cérna-, és bár holnap hajnali fél 4-kor kelek, ahhoz képest most, háromnegyed 11-kor itt ülök a gép előtt és pötyögöm a sirámomat, mert ha lenne hajam, égnek állna "az idegtől"), amitől hüppög és rám szól, hogy ne kiabáljak, engem persze elevenen fal fel a lelkiismeretfurdalás, hogy mekkora egy geci állat vagyok, és baszd meg, mégis, amikor jön a következő ilyen helyzet, hiába próbálom emlékeztetni magam, hogy "Tamás, csak ne kiabálj" (egyébként általában sikerül megállni), előbb-utóbb csak felhúzom magam, amitől meg ordítok, és most tulajdonképpen sem azt nem tudom, hogy mit akartam kihozni ebből a mondatból, sem azt, hogy miként lábalok ki belőle. Talán egy ponttal.

2011-12-07T10:50:00.002+01:00

Csak az ééén gyerekem mert a többiek közül énekelni a bölcsődei Mikulásnak. Bizony.

2011-11-19T20:47:00.001+01:00

Időnként maximálisan egyetértek azokkal az állatokkal, akik felfalják az utódaikat.

Ha én leszek a király,

2011-10-28T19:39:00.006+02:00

meg fogom változtatni a KRESZ-t, még pedig úgy, hogy ezentúl nem az autósok lesznek kötelesek elsőbbséget adni a gyalogosoknak, hanem fordítva.

Ennek két előnye is lenne: egy zebránál a gyalogosnak sokkal kevesebb energiára van szüksége a megálláshoz-elinduláshoz, mint egy autónak. A gyalogos nem szennyezi jobban a környezetet azzal, ha elindul, míg az autó igen, mivel a lecsökkent sebességet vissza kell nyerni, amit csak úgy lehet, ha gázt ad, amivel viszont több kipufogógázt enged a levegőbe. Fékezésnél szintén ez a helyzet: a fékbetét, féktárcsa kopik, mikroszkopikus méretű részecskék repülnek szanaszét, belélegzik őket gyalogosok, biciklisek egyaránt.

Ezen szabály bevezetése jobban kímélné a környezetet, nem beszélve a kövérekről, akik a gyakoribb megállás-elindulás révén több kalóriát égetnének el, legalább ennyit tegyenek meg, ha már egyszer úgy is több pénzébe kerülnek a Társadalom Biztosításnak.

Környezetkímélés és mozgásban gazdagabb élet, hajrá, hajrá, szinte tökéletes párosítás.

Persze, a piros lámpánál gyalogos is, autós is köteles lenne megállni, de viszont az úttestről lelépő, elmenni még a 10 méterre lévő zebráig sem hajlandó embereket mindenféle következmény el lehet majd gázolni. Gyereket is, kutyát is, elvégre az ember vigyázzon rájuk, vagy ne csináljon gyereket és ne tartson kutyát, nemde? A macskák széttrancsírozásáért egy büntetőpont levonás jár majd; ha egy sofőr elég aktív és figyelmes, hamar lenullázza a büntetőpontokat, ázsiaiakat, cigányokat a zebrán is el lehet ütni, azokból úgyis van elég, hehe.

Gyökkettővel haladó öregasszonyok számára pedig aluljárót építtetek a forgalmasabb utak alá, engem ne tartsanak fel, mikor dolgom van, különben sem értem, mi a francnak tologatja a tudomány minél kijjebb az emberi élettartam határát, mikor ez egyik társadalomnak sincs kimondottan hasznára.

Igen fontos dolgok

2011-10-24T15:25:00.018+02:00

hogy a gyerek már két hete a bölcsődében is a WC-be kakil, pisil.
Jutalmul- ahogy megbeszéltük vele- elindultunk megvenni neki a Markolót, mivel ez a jármű még hiányzott a munkagép gyűjteményből. Markoló, markoló, hol van már egy normális markoló, már a harmadik játékboltba mentünk be, ahol is a gyerek első pillantásra szerelmes lett... egy betonkeverőbe. Markoló nincs, de van viszont betonkeverő, illetve eddig is volt, de az nem volt olyan "kafa" mint ez, ennek még a keverőtartályát is lehet forgatni, meg előredönteni a vezetőfülkét, meg persze nagyobb is.
A legdurvább az, hogy én is szeretek a földre feküdni, és tologatni az útmintájú gyerekszőnyegen a dzsipet, a lakóautót, a Porsche-t, a Ferrarit, a Trabantot, a Thomast, a kamiont, a katonai terepjárót, a Cabrio-t meg a Beetle-t: farolok, fékezek, előzök, megállok, üldözök, parkolok, kanyarodom, driftelek.

És hát mindjárt 3 éves, óTeJóÉg, hogy megy az idő, már-már férfiember: 92 centi és 15 kiló, beszélgetni lehet vele (nem is akárhogy: döbbenetes beszédkészsége- és szókincse van), véleménye van, annyira jó, hogy van, még akkor is, amikor éppen balhézik valamiért.
Múltkor felborította az éppen működő számítógépemet, méghozzá úgy, hogy ráült (pedig ezt nagyon határozottan megtiltottam), és amikor elég erélyesen rászóltam, hogy "tűnés onnan azonnal!" akkor nagyon gyorsan akart hátrafelé lemászni róla, az egyik lábát már letette, de a másik lábának a sarka beleakadt, és paff, eldőlt a gép, azonnal se kép, se hang, szevasz, vihettem szervízbe... és amíg élek, szégyellni fogom, de úgy eldurrant az agyam, hogy fellöktem szegény gyereket, fenékre is ült és elsírta magát: "jaj, milyen rossz apukám van nekem, mert kiabálós", meg hogy "az ember nem löki fel a kisgyerekét!" Igaza volt: legszívesebben megfojtottam volna. Persze figyeltem, hogy ne legyen semmi mögötte, csak a szőnyeg, de félig-meddig akkor is indulatból tettem, de egy állat vagyok, utólag azzal vígasztaltam magam, hogy biztos más szülők is csináltak már hasonlót.
Persze hamar lecsillapodtam, ölbe vettem és megbeszéltük (de kb. százszor mondtam neki eddig), hogy ezt nem lehet, mert ez nekem munkaeszköz is, és ha tönkreteszi, akkor nem fogok tudni pénzt keresni, és ha nem tudok pénzt keresni, akkor nem tudunk például játékot és könyvet venni. Ezúttal végre komolyan vett, majd azt mondta, hogy "apa, ígérd meg, hogy többet nem löksz fel!" Természetesen megígértem, de én is megígértettem vele, hogy többet viszont nem nyúl a gépemhez, valamint a hálókártya antennáját sem tekergeti (amúgy kettőt már letört). Megöleltük, megpusziltuk egymást és azóta sem piszkálja a gépemet (csak Kingáét :D).

A bőrgyulladásom is majdnem elmúlt, ugyan néha-néha viszket még a lábam (de legalább már csak a lábam és tényleg nem az van, hogy legszívesebben percenként esnék neki drótkefével, ahogy eddig volt), a karomon, kezemen, hasamon, hátamon nincsenek lilás, hámló dudorok, éljen, éljen.
Szerintem aminek köze van hozzá, az a csalánlevéltea (amit az allergia miatt kezdtünk el inni, és csillapította is, gyógyszerek nélkül vészeltem át a parlagfűszezont), meg a biokaja: gyakorlatilag alig eszünk nembio-t. Biztos számított ez is.

Így megy ez.

Soha vissza nem térő alkalom

2011-10-16T16:50:00.006+02:00

Történt, hogy nemrég éppen álltam ki a kocsival az udvarból, ahogy szoktam: egyesbe be, szép lassan gurulva ki az utcára, nehogy valakit pont a járdán üssek el, mivel jobbról a bokroktól nem látni, ha valaki jön.
A macska (neve: kurva anyád, pusztulnál el) meg ott ült az úton előttem, nekem háttal. Eszembe sem jutott, hogy lassítsak, állítólag okos állatok, tudják, hogy az autók nagyobbak és erősebbek náluk, hiszen ezzel még a galambok is tisztában vannak, pedig azok valószínűleg még a macskáknál is butábbak.
Szóval haladtam lassan kifelé, gondoltam, csak elkotródik a gyökér állat az útból- de nem, meg sem moccant, még csak hátra sem nézett. Az utolsó pillanatban léptem rá a fékre, és a macska rá fél másodperccel ugrott el a kocsi elől.
Utólag már bánom, hogy fékeztem. Soha senki nem gondolta volna utána rólam, hogy a 3km/órával haladó autómmal direkt trancsíroztam szét a macskát, mert hát hogyan? Szegény, figyelmetlen macska, nyilvánvalóan baleset volt, nemde? Hjajj, többet nem kellett volna néznem az ostoba, gonosz pofáját, de egy balek vagyok!

Szeretettel mindenkinek, aki szeret pattanásokat, mitesszereket nyomkodni

2011-09-28T09:44:00.001+02:00

Klikk!

2011-09-26T09:05:00.011+02:00

Láttam ma egy balesetet.

A Király utca és a körút sarkánál egy autós a Király utcából a piros lámpán át pont az induló villamos elé robogott, ami végigtolta a síneken, majd odapasszírozta a lámpaoszlophoz. Kurva nagyot csattant, aztán ott maradt a villamos eleje és a lámpaoszlop közé szorulva. A sofőr remegett mint a nyárfalevél (karamboloztam én is, tudom, milyen, teljesen megértem), míg 3-4 ember a jobb első ajtót próbálta kirángatni, hogy ki lehessen szedni az idióta vezetőt a kocsiból.

Ilyenkor sajnálom a legjobban, hogy nem én vagyok Magneto: odamentem volna, hangosan azt mondtam volna az embereknek, hogy "félre", majd a mágnesességet uraló erőmmel egyszerűen kiszakítottam volna az első ajtót. Ha nagyon színpadias kedvemben lettem volna, előbb hátrébb toltam volna az egész villamost!

(ezen a ponton a sokaságból a meghökkenés hangjai, és néhány "Uram isten" szűrődött volna ki)

És hát az összeverődött tömegben véletlenül ott lettek volna valamennyien azok a seggfej fiúk, akik régen az iskolában megvertek/megaláztak/kicsúfoltak, és felismervén, hogy ki ez a csodálatos képességű mutáns férfi, most megkönnyebbültek volna, hogy a képességemmel akkoriban nem tekertem a nyakukra a fémvonalzót, és most nagyon sajnálnák, hogy nem lettünk barátok, meg persze az összes nő is ott lett volna, aki nem akart velem járni, de ugye most már bánhatják.

Egyébként

2011-09-20T16:18:00.021+02:00

most van az a korszak (illetve kezdődött a dackorszakkal úgy kb. egy éve), hogy mindenért harcolni kell nála.
Ha hazajövünk, még véletlen sem az az első (de nem is második vagy a harmadik) dolga, hogy levegye a cipőjét/szandálját, pedig tudja, hogy ez szabály.
- Miért?
- Mert nem hurcoljuk be a piszkot a lakásba.
- Miért nem hurcoljuk be?
- Mert a piszoknak semmi keresnivalója a lakásban.
- Miért?
- Mert te ott fogsz benne feküdni, mikor épp egy autót tologatsz a szőnyegen. Tudod, ez nem túl "bigénikus".
- Azt akarom, hogy a piszokban feküdjek.
- De én nem akarom.
- De én akarom.
- Na futás gyorsan az előszobába levenni a cipődet, nem mondom többször!
Dehogynem mondom. Még vagy nyolcszor. Ahogy minden mást.

Amikor végre elérjük, hogy levegye (bár a legtöbbször mi kapjuk el, és vesszük le róla, mert ugye sokkal fontosabb azonnal nekiállni lefeküdni és tologatni egy autót a földön) a rajta lévő lábbelit, akkor a kézmosásért kell küzdeni vele, aminek általában az a vége, hogy be kell cipelni a fürdőbe és megmosni a kezét (értsd: beszappanozni, lemosni és megtörölni. Nem mintha nem tudná megmosni egyedül, mert dehogynem, de nem teszi), pedig tisztában van vele, hogy ez a második szabály.
Ilyenkor jön ez a párbeszéd:
- Miért kell megmosni?
- Mert a kezed tele van baktériumokkal.
- Mik azok a baktériumok?- kérdi, pedig tudja, mik azok.
- Tudod, azok a nagyon pici élőlények, amik betegséget okozhatnak, ha a szádba kerülnek a kezedről.
- Miért?
- Mert van köztük olyan, ami betegséget terjeszt.
- Miért terjeszt betegséget?
- Mert ilyen.
- És beteg leszek tőle?
- Igen, előfordulhat.
- Azt akarom, hogy beteg legyek.

A harmadikat is ugyanúgy elmondtuk neki tízezerszer: ahogy hazajövünk, átöltözünk!
- Miért?
- Mert nem az utcai ruhánkban heverünk le a földre autót tologatni, mesét olvasni, ágyon ugrálni. Ez sem "bigénikus".
- Az utcai ruhában csak utcában vagyunk?- kérdezi és reménykedem, hogy végre megérti, vagy legalább elfogadja, de nem, pedig tudom, hogy érti, mi az az utcai ruha és mégis úgy csinál, mintha nem értené.
- Igen.
- Én az utcai ruhámban akarok itthon lenni.

- Bogyó, evés előtt kezet kell mosni.
- Nem akarok.
- De pedig muszáj.
- Miért?
- Mert így "bigénikus". Mi is mindig megmossuk, mert nem akarunk piszkos kézzel enni.
- De nem piszkos, nézd meg. Látod?
- Igen, de nem csak az a piszok, ami látszik. Például a baktériumok nem látszanak.
- Mik azok a baktériumok?- kérdi, és innentől, kedves mind a 3-4 olvasó, te is ismered a folytatást.

Már jó ideje nem használ pelenkát nappal. Szól, ha pisilni kell, meg ha kakilni kell, szépen ráül, kiküld minket "apa, ne legyél itt, csukd be az ajtót", aztán ha "kijött a kaki", bemegyünk hozzá, leitatjuk a pisit a fütyije végéről vagy megtöröljük a fenekét, majd feláll a WC-deszka tetejére és lehúzza WC-t, s mivel tudja, hogy nem szabad rángatni a WC-láncot, ezért természetesen rángatja.
Ellenben a bölcsődében nem hajlandó WC-t használni, pedig nem történt ott vele semmi, senki nem kényszerítette ott semmire, egyszerűen nem és kész, "mert az rossz". Remélem, kinövi, mert így nem mehet óvodába- nem beszélve arról, hogy mennyibe kerül egy hónapban a pelenka, amit simán lehetne könyvre-játékra költeni.
Mindig azt mondja, hogy "majd holnap a bölcsiben is a WC-be pisilek", aztán nem teszi. De hogy miért? Rejtély.

Amúgy meg nagyon értelmes gyerek, de a zistennek sem akar egy fikarcnyit sem megfelelni. Viszont sokszor simogatja meg a hátamat és ad puszit elalvás előtt, közben elmondja, hogy "apa, nagyon szeretlek", ilyenkor minden bosszúságot azonnal elfelejtek :D

Napi közmondás

2011-07-27T14:03:00.005+02:00

Nem érzett még igazi fájdalmat az, aki nem lépett rá mezítláb LEGOkockára.

( Erre garantáltan rákattansz )

2011-07-24T17:35:00.002+02:00

Van még remény, hogy egyszer majd macskamentes világban élünk

Bloody Mass

2011-07-20T17:33:00.006+02:00

merhogy ez lesz a nevetek, rohadt biciklisek, ha még egyszer

-nem adtok elsőbbséget,
-kivilágítatlanul közlekedtek a sötétben,
-gyökkettővel mentek a külső sáv közepén,
-karjelzés nélkül kanyarodtok,
-imbolyogva, S-alakú nyomvonalon tekertek (be vagy baszva, bazzeg?),
-átmentek a piroson,
-a zebrán hajtotok 120-szal

és még sorolhatnám.

Utállak titeket, ha rajtam múlna, kitiltanám mindegyikőtöket az utakról, ha jól tudom 29386123573 km-nyi kiépített bicikliút van, borzoljátok ott a gyalogosok idegeit, ez nem Kína, hogy ott mentek, ahol akartok!
Pofátlan bunkók, még nektek áll feljebb, ha az autósok beugatnak valami szabálytalanságotokért... örüljetek, hogy nem hajt valaki keresztül rajtatok, taplók.
(a Critical mass meg nem más, mint álszent faszok csordája, kíváncsi lennék, hányan preferálják a biciklivel való közlekedést a mindennapokban is, amúgy meg csak tekerjetek még jó sokat a kipufogógázos városban, 50 éves korotokra spaklival kell majd a tüdőtökről levakarni a trutyit)

Jönni fog az előbb-utóbb

2011-07-12T14:32:00.001+02:00

Játszótéren

2011-06-20T16:50:00.001+02:00

"Apa, én vagyok a leghintázóbb száguldó!"

2011-06-15T20:12:00.008+02:00

Egy mosollyal...

... meg egy "szerencsés kimenetelű sportbaleset" nyomával :D

2011-05-17T16:24:00.009+02:00

... készül a kis tigris...

... és kész a kis tigris!

Orrtortúra

2011-05-11T08:02:00.005+02:00

Elég makacsul elhúzódó megfázást szedett össze a gyerek, rengetegszer kellett kiporszívózni az orrát. Nem, nem szokta meg, de bizony elértük nála, hogy hagyja, sőt: ő tartja magának a porszívó csövét, miközben mi az orrában turkálunk az Orrszi-Porszival.

Igazából nem is gondoltam volna, hogy ilyen könnyen fog menni.

Csak arról kellett meggyőzni, hogy egy "igazi, bátor férfi" bizony nem visít egy ilyen aprócska beavakozástól. És tényleg nem tudom, hogy értette meg a gyerek, hogy milyen egy igazi, bátor férfi, de akkor nem kapálózott, nem ordított, hanem a kezébe vette a porszívó csövét és szálfaegyenes tartással tűrte (jó, jó, közben azért grimaszolt rendesen, meg azért el-elhúzta a fejét, meg a porszívócsövet markoló ujjai is elfehéredtek), hogy az orrába nyomjam az Orrszi-Porszit és kiszívjam a "makit" az orrából.

Azóta sem gond az ilyen típusú orrtisztítás, főleg, hogy ezalatt az idő alatt megtanult orrot fújni is. *

Az én okos, bátor kisfiam :)

*már csak a "kiszuszogás" erősségét kell növelnie a hatékonyság érdekében

2011-04-29T18:40:00.003+02:00

Hogy ez mennyire odabasz, az félelmetes.

Legalább annyira döbbenetes, hogy az öt "fiú" közül kettőnek szakálla, egynek meg borostája van, a '90-es években ez ugyebár elképzelhetetlen volt.

Így 40 felé beértek a "srácok", igazi férfiak lettek, iszonyat jó zenékkel.

"Minden elismerésem", komolyan.

Dolgok, amik nem változnak

2011-04-28T11:24:00.004+02:00

Macskába rúgni jó.

Amúgy meg

2011-04-25T08:53:00.003+02:00

a franc sem tudja, miért, de mostanában nem bírom huzamosabb ideig elviselni a gyereket.

Nem a kialvatlanság miatt, azaz hát ez sem javít a helyzeten nyilván, de azon kívül, hogy nem bírok vele lenni sokáig, még ezalatt az idő alatt sem tudok vele mit kezdeni. Semmi játékötletem nincs, amit meg eddig játszottunk, már nem köti le, nem élvezi annyira.

Ráadásul olyan fura lett az utóbbi időkben: mindenért azonnal ordít, rögtön visít, ha nem az történik, amit akar, mindig rá kell szólni, hogy "legalább tedd hozzá a varázsszót is, ha már normál hangerővel nem tudod közölni". Fúú, rémes egy helyzet, de le kell törni a szarvait, olyan nincs, hogy mindig és mindenkor azt csinálja, amit akar; ezt meg kell tanulnia.

Azt sem értem, hogy egy viszonylag már nagy gyerek miért nem érti, hogy meg kell törölni az orrát, ha taknyos. Merhogy a bölcsődében összeszedett valamit, amitől elég szarul volt pár napig, most már csak köhög meg folyik az orra, de bassza meg, nem értem, hogy miért nem hajlandó hagyni, hogy letöröljük a nagy meztelen csigákat az orra alól.

Orrot fújni meg végképp nem hajlandó, és nem bírok rájönni, hogy miért nem, viszont tudom, hogy tudja, hogy kell orrot fújni (boldog-boldogtalan erre tanította az első megfázásánál), de nem csinálja. Ha csak hozzáéerünk zsebkendővel az orrához, már ordít és menekül, és semmilyen jutalom kilátásba helyezésével nem lehet meggyőzni.

"Rendben, akkor ugye, tudod, hogy ki kell porszívózni?"

"Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem, jaaaaaaj nekeeeeeem", visít, mint egy szopós malac, alig lehet lefogni, "nem maradhat az orrodban, értsd meg", nincs mese, ki kell szippantani Orrszi-porszival, "'Balázs, nem fáj, kipróbáltam", de csak ordít, feszíti magát, mászna el, alig bírunk vele (hála az erős szervezetének, ritkán beteg).

"Figyelj, Bogyó, ez nem fáj. Nem fáj, mert magamnak is csináltam. Nem fáj, csak hangos. A porszívót már ismered, tudjuk róla, hogy hangos, az orrszívás meg nem fáj. Mi a zúristen bajod van akkor vele?*** És különben is, hogy ha orrot fújni nem vagy hajlandó, akkor marad ez a megoldás, ezt is tudod. Taknyos vagy, nem maradhat az orrodban, nem kapsz tőle levegőt, arcüreg gyulladásod is lehet tőle, az meg aztán, húú, azt ne tudd meg, milyen."

***pontosan tudjuk, mi a baja vele: hangos a porszívó és erőszakkal csöveket dugunk az orrlyukába, ezt nem csípi, másfelől viszont tisztában van vele, hogy ez amiatt van, hogy nem hajlandó orrot fújni. Más dolgokban tud következetes lenni, nem értem, ebben miért nem.

Szóval nem bírom felfogni, miért ilyen értetlen. Olyan szépen beszél, meg annyira gazdag a szókincse már, bizonyos dolgokról el is lehet vele beszélgetni... remélem, hamar kinő ebből a korszakból.

Szóval

2011-04-14T13:40:00.019+02:00

azért azt is írjuk a korrektség kedvéért a blogírás szüneteltetésének számlájához, hogy az éjszakai munkarend kurvára kizsigereli az embert.

Semmi kedvem semmihez, a folyamatos kialvatlanságtól egyfolytában ingerült vagyok, nem eszem vagy csak nem sokat, türelmetlen vagyok Kingával is meg a gyerekkel is, utálok mindent, de leginkább este 11-kor utálok felkelni, hogy elinduljak dolgozni, ez a legrosszabb, ez a majdnem éjféli felkelés.

És hát sajnos nem vagyok az a fajta, aki mindenhol és mindenkor tud aludni, mint pl. Kinga, aki attól számítva, hogy lerakja a fejét a párnára, másfél perc múlva alszik is, és mindegy, hogy világos van-e vagy sötét, délután 2 óra vagy reggel 7, ő alszik, még pedig addig, míg meg nincs a 8 órája (nem mellesleg aztán sokszor neki sincs meg a 8 órája, sűrűn kivan ő is).

Én meg örülök, ha napi szinten 4-5 órát tudok aludni- és sokszor ezt is két felvonásban, úgyhogy baromi fáradt vagyok, olyannyira, hogy valamelyik nap, amikor alig, de alig bírtam kimászni este 11-kor az ágyból, azt mormogtam magamban: "bassza meg, így nem lehet élni, én ebbe belepusztulok". Sose gondoltam volna, hogy lehet hallucinálni fáradtságtól, de bizony lehet.

Másfelől meg nem illene rinyálnom, mert legalább van munkám, ami az emberek viszonylag nagy hányadáról nem mondható el (de ne aggódom, nemsoká 1.000.000 új munkahelyből válogathatok majd), csak hát egyszerűen nem bírom az éjszakai életmódot.

Továbbá a felesleges baszogatást meg a nemtörődömséget is nehezen viselem.

Csak a szegény gyereket sajnálom, mert gyakran vagyok vele türelmetlen, olykor kiabálok is, pedig tudom, hogy nem szabad, meg azt is tudom, hogy a kialvatlanság miatt ilyen alacsony a toleranciaszintem, de nem tehetek róla, egyszerűen nem mindig bírom visszafogni a dühömet, ha másfél óra alvás után arra kelek, hogy egy autót tologat az arcomon vagy ráugrik a hasamra.

Egyébként iszonyú aranyos gyerek, elképesztő szókinccsel és beszédkészséggel, nagyon imádom.

Múlt héttől bölcsődébe jár, most van a "beszoktatási időszak", nem túl bátor még, engem rángatott ide-oda, "Tamás, fogd meg a kezem és menjünk oda ahhoz a kislányhoz és vedd el tőle azt az autót", de egy bölcsiben ez nem ám így megy, "ha leraksz egy játékot, az azt jelenti, hogy nem játszol vele, itt bizony farkastörvények vannak, fiam". Majd megtanulja. :)

Kicsit magamra emlékeztetett valamelyik napja, ahogy ült a földön és kockákból épített valamit, a többiek meg nézték. Én is mindig építettem és engem is mindig néztek, legalábbis nekem ez maradt meg az óvodából leginkább (bölcsibe nem jártam).

Angolul tanítgatom, mindenféle dolgokat számolunk a Tesz-vesz szótárban, meg egyszerű mondatokat tanítok neki: "he is a boy, she is a girl", "this apple is red", "he is walking", meg ilyenek.

A "do" segédigeként kérdésben való használatára nem fogom megtanítani, azt meghagyom a tanároknak :P

Amúgy a számolásról jut eszembe, hogy múltkor kompletten megszámolt hét darab játékautót. Egymás mellé parkolta őket és megszámolta. Vártam, hogy mikor rontja el, de nem tévesztett, basszus, a még 2 és fél éves sincs gyerekem számol.

Az más, hogy 20-ig elsorolja a számokat, az csak memória kérdése, ami minden gyereknek jó, de ez itt szisztematikus tevékenység volt.

A cég hamarosan költözik, legalábbis remélem.

Akkor egy nagyon komoly beszélgetés fog lezajlani a szüleim és köztünk, és ez meg fogja határozni a következő 20 évemet legalább, ha nem az egész hátralévő életemet.

(tök durva, hogy az életem felét valószínűleg már leéltem)

Remélem, az 1.000.000 munkahely megteremtéséről is küldenek ki majd kérdőívet, hogy hol és milyen beosztásban, mennyi pénzért szeretnének dolgozni az emberek. Bízom benne, hogy az is olyan pocsékul elnagyoltan megfogalmazott, értelmezhetetlen, majdhogynem közhelyszerű lesz, tele olyan kérdésekkel, amiről nagyjából mindenki egyformán gondolkozik. Csak hogy meglegyen a látszat, amire a FIDESZ mindig olyan sokat adott, pl. hogy mindenkinek lehetősége legyen nemzeti összetartozást érezni egymillió erdélyivel. Igen, szeretnék velük egy nép lenni, szeretném, ha ők is szavazhatnának ezentúl, persze extra voksokkal is, ha 63 gyerekük van. Most úgy őszintén, ki a faszt érdekelnek a külföldön élő magyarok?

Persze, hogy nem küldtük vissza.

Épp a mai napomról jut eszembe, hogy reggel 7-kor feküdtem le, és valamilyen okból már 10 órakor felkeltem. Hullafáradt vagyok és mégsem tudok aludni. Közben meg lelkiismeret furdalásom van, hogy semmire és senkire nincs időm, a barátaimról csak a blogjukban olvasok- már akinek van-, és úgy egyáltalán, mindent megadnék, hogy egyhuzamban kb. 7 órát aludhassak, aztán amikor tehetném, nem megy, fasz kivan (pl. ezt a bejegyzést is már 3 napja írom).

Ebből meg töltődjetek.

2011-04-13T13:32:00.002+02:00

Gondoltam, benézek ide.

Ideje megint megbarátkoznom ezzel az oldallal.

(amúgy nem is olyan kevésszer szoktam idenézni, mindig nagy lendülettel ragadom meg a billentyűzetet, hogy akkor most aztán mindent de mindent megírok, mert végül is volna miről, illetve leginkább a gyerekről lehetne írni természetesen, de az meg olyan, hogy nem tudnám úgyse élethűen visszaadni a vele való rövidebb-hosszabb momentumokat, úgyhogy aztán rendre elakadok, és hagyom a francba a blogolást)

általában az van, hogy

2011-01-28T18:50:00.003+01:00

ha épp nem dolgozom, akkor vagy beteg vagyok vagy alszom.

Az első kettő még úgy-ahogy* megy egyszerre, az utolsó kettő már macerásabb, az első és az utolsó meg értelemszerűen nem megy együtt.

Gyerek jól van, blogírás megint letudva, viszlát.

*ezt hogy írják helyesen?

:)

2011-01-20T17:16:00.001+01:00

Én ezen nagyon jól szórakoztam

Úúúúúristen...

2011-01-17T12:20:00.007+01:00

... a fél karomat odaadnám egy szál cigiért.

És mindkét karomat két szálért. :)

Amúgy nem mondanám, hogy olyan nagyon durván elvonási tüneteim vannak, mert nincsenek, inkább kicsit olyan érzés, mint amikor már fáradt az ember, de mégsem tud elaludni, s emiatt fészkelődik, forgolódik, ide-oda rakja hol az egyik, hol a másik végtagját, de mégsem jó sehogy sem: hát ilyen érzés momentán cigi nélkül élni, épp csak nem a végtagjaimat teszem ide-oda, hanem helyette a belső szerveimet érzem erre-arra mozogni.

Persze ez az egész leszokási procedúra nem olyan durva, mint amikor a fent említett módon nem tud aludni az ember, de azért ott van a háttérben, hogy "hú de kurva jól esne most egy cigi".

A legfurább az, hogy amióta fékezett habzásúra redukáltam le a dohányzást, permanens légszomjam van, mintha folyton a mellkasomon ülnének, pedig amíg dohányoztam, sose volt légszomjam, hát ebből is látszik, hogy mutáns vagyok, még a végén megöl a (dohányzás nagyságrendekkel való csökkentése miatt) megnövekedett mennyiségű oxigén, szóval nem kéne cigizni, de mégis kéne.

És én még mindig amondó vagyok, hogy napi 1-2 szál elszívásával boldogan kiegyeznék, mert ennyit simán tolerál a szervezet, mondhatni egészséges ez az igen enyhe, "ajánlott mennyiség", hamár dohányos az ember, de sajnos ez kivitelezhetetlen, csak úgy lenne megoldható, ha egy időzáras páncélszekrényt vagy valami hasonlót szereznék valahonnan és az adagolná azt az 1-1 cigit reggel meg este, aztán többet nem.

Addig meg marad a kínlódás. Viszont a tökmag, mint figyelemelterelő, remekül működik.

Az van,

2011-01-12T17:48:00.005+01:00

hogy bár újévkor megfogadtam, hogy nem fogadok meg semmit, mert kb. az lehetett volna az egyetlen fogadalmam, hogy idén sem szokom le a dohányzásról, hehe, de: pont ez az, amiben mostanában változások vannak, ugyanis szombat dél óta nem cigizem, legalábbis elméletileg nem, de gyakorlatilag azért el-elroppan egy-egy, ami mégsem 11-15 szál mint előtte, hanem max. 2.

Ez a hirtelen jött leszokás nem is olyan hirtelen, mert tavaly, amikor egyszer összekaptunk Kingával azon, hogy kezdek túl sokat cigizni, azt vágta a fejemhez, hogy ha leszokom a cigiről, elpaterolja a macskát (esküszöm, hogy ezt ő ajánlotta fel, nem én zsaroltam meg vele).

Hoppá. Ez nem akármilyen lehetőség, duplán nyernék rajta :)

Ez a kijelentése eszembe is jutott szombaton *, amikor is belenéztem a dobozba, volt benne 3 szál cigi (a torkomban meg 6 kiló slejm, mint ahogy az a régóta dohányzókkal van), és akkor néztem, néztem azt a 3 szál cigit és aszontam magamban: "próbáljuk meg, bassza meg, végül is azért csak 20 éve dohányzom már és hát én sem leszek a korral egészségesebb", és azóta tartom is a magamnak tett ígéretemet...

... csak azt a napi 1-2 szálat, azt kéne feledni.

A durva az, hogy itthon szinte eszembe sem jut, de éjjel, amikor dolgozom, akkor bizony hiányzik rendesen. De csak ott, máshol és más időben szinte egyáltalán nem, jó, persze, a reggeli kávéhoz meg a kakkintáshoz is jól esett nagyon, de úgy voltam vele, hogy a kávét megpróbálom enélkül is élvezni és megy is, ugyan kicsit furcsa, hogy a másik kezemben nem a cigi van, de majd csak megszokom ezt is.

És hát ne feledjük az előnyeit:

több levegő (tök durva, de az orromon nem sok levegőt tudtam venni eddig, most viszont akadálytalanul, eddig az orrsövényferdülésemre fogtam, ami lehet, hogy nincs is?),

lassabb, egyenletesebb szívverés (extrázás nélkül),

meg a többi, szerintem felesleges is leírni.

Csak azt a napi 1-2 szálat, azt kéne feledni... hisz' addig nem játszhatom le a macskának a Pa-dö-dö-től a Bye-bye Szása c. számot.

* no meg az is közrejátszott ebben a majdnem leszokásban, hogy Kinga átküldött egy PDF-et, amiben egy masszív láncdohányos írta meg a saját tapasztalatait mind a dohányzásról, mind a leszokásról és igazából semmi konkrétumot nem tartalmazott az iromány, rákos tüdők és rothadó légutak sem voltak benne, sőt, bizonyos fejezeteket el sem olvastam, mégis sikerült megutáltatnia velem a dohányos önmagamat, szóval ezúton is köszönet Allen Carr-nek.

személyes blog

2011-01-03T15:59:00.014+01:00

Blogból legyen egy, hacsak nem ebből él az ember.

Az ember vállalja, amit ír, akkor is, ha családtagok olvashatják, vagy ha ez rizikós, akkor egyszerűen ne írja meg és kész. Nem?

Vagy én nem értek valamit?

Ha meg olyan téma, amiről azt szeretné, hogy ne tudjon a család, de azért kikívánkozik belőle vagy tanácsot akar, akkor írja meg ímélben, ennyi, kész, ne egy nyilvános blogban *, mikor ezer más módja is van megbeszélni vagy közölni.

"Személyes" blog.

Az meg mi a franc? A "személyes" nem azt jelenti, hogy nem osztom meg senkivel?

Vagy ha olyan dologról van szó, amit nekem nem mondana el a blogíró, de a legjobb barátjának igen, akkor nekem meg neki egy-egy külön blogot vezet?

Miért kell a blogolást ennyire túlbonyolítani?

* nem beszélve a meghívóról, igen hasznos funkció, egy időben én is alkalmaztam, aztán megszüntettem, mert már nem volt jelentősége, hogy ki olvas

2010-11-16T21:41:00.001+01:00

Bizony mondom néktek, nincs gyűlöletesebb dolog a gyerekaltatásnál.

Az a baj,

2010-09-10T20:58:00.001+02:00

hogy az elhanyagolt blogokat baromi nehéz elkezdeni újra írni.

De durva, 9-én eszembe sem jutott

2010-08-11T21:19:00.009+02:00

Avagy tegnapelőtt volt tíz éve annak, hogy legjobb barátom, Végh László a 25-ik születésnapja előtt 2 nappal fejbelőtte magát.

Sokszor beszéltünk a halálról.
Megfogadtuk egymásnak, hogy ki mit tesz, ha a másik hal meg előbb
(rengeteg időt töltöttünk azzal, hogy felesleges dolgokról beszélgettünk).
Nekem egy feles vodkát kell majd innom a halála napjának évfordulóján
(mivel tudta, hogy utálom),
neki Commercial presentation-t kellett volna néznie az enyémen
(mivel tudtam, hogy utálja).
Gyerekesek voltunk, rengeteg időnk volt rá.

Ma ittam egy feles vodkát, de ennyi, elég, utálom a vodkát és szerintem így is túlteljesítettem egy öngyilkosnak tett ígéretemet.
Anyádat, te szemét.

Nem mondhatom, hogy nem tudtam róla, mivel már 6 évvel azelőtt bejelentette, hogy meg fogja tenni, ha nem tart ott 25 éves korára, ahol szeretne, ami nála azt jelentette, hogy a Világ Ura akart lenni. Hülye volt, na, ezért szerettük.
Egy percig sem kételkedtem abban, hogy tényleg megcsinálja, de semmit sem lehetett tenni érte. Vannak ilyen emberek, akiken egyszerűen nem lehet segíteni.
(de, asszem, ő eleve ilyen defektussal született, mert a depressziós, szuicid öccsét 3 sikertelen öngyilkossági kísérlet után százalékolták le, a kisebbik öccse pedig testi-szellemi fogyatékos volt és 8 évesen is egy fél éves szintjén állt. Az egészhez még hozzájárult, hogy a szülei Jehova tanúi voltak, akikről köztudott, hogy milyenek és hogy bánnak a gyerekeikkel, Laci sokat mesélt erről, meg hát bizonyított tény, hogy az öngyilkosságra való hajlam genetikus eredetű is)

Aznap nála voltunk- Dóri, Géza, Melinda és én-, beszélgettünk. Lacin már látszott rajta az amortizáció. Az öccse nyugtatóit szedte és ivott rá- ugyan ezt nem tette sűrűn, csak időnként élt vele
(de nem ettől tűnt amortizáltnak, hanem attól, hogy ő már tudta, hogy meg fogja tenni, mint ahogy én is tudtam, de nem tudtam elképzelni és aznap még amúgy is csak 9-e volt),
nyugodtnak tűnt, mosolygott, de minden gesztusából sütött a lemondás, a "nekem már mindegy" hozzáállás. Akkoriban Melindára hajtott, aki viszont nem volt vevő erre a nyugtatós-alkoholos Végh Lacira.
Beszélgettünk, aztán 3 óra felé eljöttünk, nekünk Dórival dolgunk volt, Gézáék meg ki tudja, merre mentek.
5 perce gyalogolhattunk a metró felé, amikor Laci felhívta Melindát, hogy nincs-e kedve visszamenni hozzá. Melindának nem volt kedve.
Rá egy órával már rossz kedvem volt, nyomott hangulatba kerültem, feszengtem, ideges voltam, éreztem, hogy valami nincs rendben, telefonálgattam, eleinte csak negyed óránként, aztán már öt percenként. Nem vette fel senki.
Este hazafelé szintén metróval mentünk, gondoltam, be kéne ugrani megnézni, mi van vele. De nem tettem valamiért, így hazamentünk. Máig nem tudom, miért nem ugrottunk be.
Ha akkor bemegyünk hozzá, mi találjuk meg.
Így az öccse lelt rá. Nem halt meg rögtön, mert le volt rúgva az ágyneműje, az ágy végébe volt taposva a lepedő, mintha szenvedett volna... nem tom. Lehet, hogy ez már csak vegetatív mozgás volt- remélem, bár megérdemelte volna, hogy kínlódjon egy kicsit.

Másnap az első dolgunk az volt, hogy átmentünk hozzá, ahol a cigányok azzal fogadtak kétségbeesve, hogy "ti még nem is tudjátok? Laci öngyilkos lett!"
Meg sem lepődtem. Dóri zokogott, én telefonáltam a többieknek, sokan azt hitték, csak viccelek, hiszen Laci párszor kiáltott már farkast, aztán nem történt semmi.

Augusztus 7-én a Szabadság hídon ültünk, söröztünk hármasban, Dóri, Laci és én. Akkor azt mondta, ha meghal, hamvasszuk el és szórjuk a Dunába
(az apja sokkot kapott, az anyja részegen fetrengett otthon mint máskor is, így rám maradt a "temetés" szervezése. Megnéztük a hulláját is, össze kellett rakni- és varrni a koponyája hátsó felét, mert teljesen szétment, még az agya is oda volt fröccsenve a falra),
majd menjünk el bulizni.
Így is lett, és bármilyen morbid is, egy kurva jól sikerült este lett, soha nem volt ennyire összekovácsolódva a banda, mint akkor, hol sírtunk, hol nevettünk, de akkor is jó volt.

Drága barátom! Rohadj meg, akárhol is vagy, remélem, egyszer még találkozunk valahol, hogy agyonüthesselek :D

2010-07-23T23:47:00.002+02:00

A kisfiam ma megölelt és azt mondta: szeretlek! :D

(az -r- és a -l- betűket nem ejti tisztán, de nem tudtam hogy leírni a kiejtését)

A "napi dal"

2010-06-29T13:20:00.001+02:00

Kurva istenit, de sok a szúnyog!

2010-06-29T00:29:00.008+02:00

Vagy én öregszem rohamosan, vagy a szúnyogok gyorsulnak generációról generációra, mert valamiért rohadt nehéz elkapni őket mostanában.
De ha egyszer én leszek a király, az összeset kiirtatom, ha kell, kénsavat fognak permetezni még az utasszállítók is, de a szúnyogoknak ki kell pusztulniuk.
Tápláléklánc? Kit érdekel? Vesszenek a szúnyogok, ugyanis tegnap reggel arra ébredtem, hogy egy (vagy több) szúnyog megcsípte (többek között) a felső ajkamat.
Az arcomat, amire amúgy is tök érzékeny vagyok, és pont nem a szépsége folytán, hogy baszki, még egy kurva szúnyog is így betesz nekem, mivel a szám háromszor olyan nagyra dagadt, mint az eredeti mérete, akkora lett, hogy lemondtam az aznapi családlátogatást, mivel nem voltam hajlandó kimenni az utcára, pontosan úgy néztem ki, mint Bart Simpson, vagy mint akinek a felső ajka helyére egy tányérajkú néger alsó ajkát operálták volna, elég rút voltam fél napig, Kinga meg tök genya volt, mert egyfolytában bámulta (egyébként ő is eszembe jutott magamról), na mindegy, nem túl érdekes bejegyzés, de hát ide is kellett most már írni valamit.

2010-05-30T21:26:00.000+02:00

faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom faszom

2010-05-24T13:15:00.002+02:00

Most, hogy van, már tudom, hogy eddig mi hiányzott az életemből: egy kibírhatatlanul viszkető, kisebesedő bőrgyulladás.

mert hogy "magának extra érzékeny bőre van, nincs mit tenni".

2010-05-13T17:43:00.001+02:00

Errefelé meg nem történik semmi

2010-05-04T01:29:00.014+02:00

Volt ma- azaz tegnap- egy pillanat, amikor azt gondoltam, hogy "ha most nem fojtom meg a gyereket, akkor holnap", de hamar elmúlt.
Kibaszott fárasztó volt, de tényleg, és gondolom, lesz ez még rosszabb is.
Azért nagy szerencséjük van a gyerekeknek, hogy minden reggel tiszta lappal indulnak.

És a mai- illetve már a tegnapi- nap kapcsán azért hálás vagyok a sorsnak, hogy nem ikreink lettek.

2010-04-26T20:02:00.002+02:00

hogy nekem mennyire tele van a faszom mindennel

Aklünek "és mindenkinek, aki szereti"

2010-04-18T21:25:00.002+02:00

R.I.P.

2010-04-15T19:43:00.001+02:00

Peter Steele

2010-04-15T01:49:00.002+02:00

Az egyik ímélcímemre 5 spam érkezett ma, a másikra kettő.
Persze teljesen mindegy, mennyi van, mert a "törlés" gombot csak egyszer kell megnyomni.

2010-04-12T11:38:00.001+02:00

Fogy az öngyújtómból a gáz, újat kéne venni.

Új szót tud (és használ) a gyerek

2010-03-12T10:58:00.002+01:00

Nem!

Látogatóban nemrég

2010-03-06T22:19:00.001+01:00

2010-03-05T12:30:00.005+01:00

Azt mondta, hogy nyugdíjas korában szeretne hajómaketteket építeni.
Sajnos most már soha nem fog semmit építeni ezentúl, pedig nagyon klassz dolgokat tudott barkácsolni.

Szia, Toronydaru.

Ötlet?

2010-02-28T20:03:00.002+01:00

A telefonom ma gondolt egyet, és úgy döntött, hogy nem érzékeli a SIM-kártyát, pedig van.
Csudaklassz, gondoltam, de ettől függetlenül rádugtam a töltőre, merhogy jóllakottan csak könnyebb a gyógyulás (hiszek abban, hogy a gépek maguktól is megjavulnak), de erre meg azt írta ki, hogy "nincs töltés", pedig van akku is.

Ez az egész nap úgy szar, ahogy van.

2010-02-26T21:35:00.003+01:00

Ha most én összeszorított szemekkel és befogott füllel azt ordítom az utcán, hogy "márpedig a Föld igenis lapos, négy elefánt hátán nyugszik, akik egy óriási teknős páncélján állnak", akkor engem le kell csukni, mert félő, hogy mást is megfertőz a butaságom?
Nem lehetek egy demokráciában olyan hülye, amilyen akarok?

kommentelés közben a gyerek nézi a blogomat

2010-02-22T22:21:00.001+01:00

- Baba, baba, baba!
- Az nem baba, hanem David Hasselhoff.

:)

2010-02-22T14:44:00.001+01:00

- Pa!
- Az nem lámpa, hanem a Hold.

2010-02-20T12:18:00.001+01:00

Nem mondom, hogy "hú, de egy kurva okos gyerek vagyok", de sokszor még így is nyomasztóan értelmesnek találom magamat az emberek 80%-ához képest.

2010-02-20T01:36:00.001+01:00

Nem szerettem meg jobban a macskákat attól, hogy a múlt éjjel két darab pont az ajtó előtt állt neki ordítva nyávogva baszni.
A gyerek felébredt és éjjel fél 3-ig el sem aludt, vele együtt mi sem.

Sajnos karácsonykor elfelejtettem, de most pótolom

2010-02-01T13:54:00.004+01:00

Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt!

Igen, a gyerek beszél

2010-01-26T14:00:00.005+01:00

Nem is akárhogy.

Szótára a következő szavakból áll (a magán- és mássalhangzók pontos hangzását nem lehet írva visszaadni sajnos, pedig nagyon aranyosan mondja):

- Cici
A legelső kimondott szava, melyről mindhárman tudtuk, hogy ugyanarra gondolunk. Ezzel a szóval kezdődött az ő kommunikációs törzsfejlődése.

- Cita
Ez is egy nagyon fontos szó az ő kis életében, a macskát jelenti, akinek minden tevékenysége rendkívülinek számít, tehát ha a "cita" elvernyogja magát az ajtó előtt, mert éhes, akkor a gyerek rohan és mondja: "Cita! Cita! Cita!"
A macska enni kap, mi meg végignézzük természetesen, hisz' ez roppant izgalmas ugyebár.

- Né, -né, -né
Valamiért mindig háromszor ismételi, azt jelenti, hogy "nézzük meg". Csak akkor tudjuk, hogy mire gondol, ha rá is mutat. Nehezebb meghatározni az érdeklődés tárgyát, ha ránk néz, viszont hátrafelé mutat valamire.

- Mi
Ez tényleg azt jelenti, hogy "mi az?"

- Me
Ha konkrétan akar valamit, akkor mondja ezt.

- Énné
Enni, inni. Ő tudja, mire gondol, mi nem mindig.

- Ta
Takaró.

- Kaka
Ezt sem kell magyarázni.

- Pá
Párna.

- Pa
Paplan, papucs.

- Kuku
Kukorica.

- Te
Ez a keksz.

- Ka
Kakas, kanna.

- Me
Medve.

- Mm-mm
Így a kutyákat utánozza, és az első m-et nagyon megnyomja :)

Amma, -Te
Alma és körte, merthogy egyben kapja.

Meg még egy csomó szó, aminek nem tudja a jelentését, de utánozza:
pipa (pipa) , ennyi (ánnyi), ákmbákm (ákombákom).

A listát majd bővítem.

Új nevem van:

2010-01-23T17:00:00.011+01:00

A-pa

2010-01-22T02:00:00.006+01:00

Nálam meg gyakorlatilag ez az egyetlen dolog, amiért hajlandó vagyok angolul olvasni, ezt is csak azért, mert betegesen érdekel a téma.
Viszont egyszerűen képtelen vagyok megszokni a tárgyas rag és a vesszők hiányát- meg persze rutinom sincs pont emiatt, de ha lenne, akkor is zavarna.
Azt nem várom el, hogy azonnal összeüljön egy Rendkívüli Nyelvész Bizottság és alkossák meg a tárgyas ragokat most, de a vesszők használatát igazán sűríttethetnék.
Sokkal strukturáltabb és feldolgozhatóbb egy hosszú, bonyolult mondat vesszőkkel, nem?

Ennek meg ugyan semmi köze ez előzőekben leírtakhoz, de a napi rajz monnyon le, mert szar és sose volt jó. Évente belekukkantok, és mindig elgondolkozom, hogy mi a fasz tetszik ebben az embereknek?

2010-01-13T23:04:00.010+01:00

Tüdőszűrésen voltam január 4-én.
Aztán 8-án jött egy levél, hogy aszongya: "a szűrővizsgálat eredményének pontos kiértékeléséhez kérjük, ismételten fáradjon be állomásunkra" vagy valami hasonló szöveg.
Mit ne mondjak, összeugrott a gyomrom, pedig nem vagyok az az ideges típus. Aznap éjjel már fájt mindenem, alig aludtam és az álmatlan hánykolódás közepette egy csomó betegséget, köztük lapocka- és bordarákot is diagnosztizáltam magamon a kötelező tüdőrákon kívül. Giccses, könnyáztatta búcsúzkodási jelentek vonultak el a szemem előtt, és megfogadtam, hogy a hátralevő időmben annyit foglalkozom a gyerekkel, amennyit lehet. Reggel felkeltem, és megállapítottam, hogy fáj a bal talpam. Ez nem lehet más, mint talprák, gondoltam, de úgy voltam vele, hogy ez már nem oszt, nem szoroz.
Tegnap nem tudtam "befáradni", de azt gondoltam, hogy egy napon már nem múlik semmi.

Ma viszont elmentem.
Mielőtt az asszisztens felvette volna az adataimat, mélyen a szemembe nézett. Lemondást és sajnálatot láttam rajta, miközben papírokat vett elő, és a tetejére ráírta, hogy "kiemelt!".
Ezen a "kiemelt!" szón rágódva ültem egy padon, és azon tűnődtem, hogy sose fogom felnőttként látni a gyerekemet (és hát természetesen az is eszembe jutott, hogy akkor végre elrabolhatok egy nőt, elvégre halálos betegen nem kell félnem a következményektől, nem?), amikor is kinyílt egy ajtó, kijött rajta egy másik asszisztens, a hóna alatt egy csomó röntgenképpel. Miközben elment mellettem, feltűnően kerülte a tekintetemet.
Na, gondoltam, ez már nem paranoia, nekem tényleg valami bajom van.

Aztán egy egy órás várakozás után behívtak, és a szemembe mondták, hogy az egyik tüdőlebenyem egyenesebb mint a másik, nem tudják, hogy mitől van, meg amúgy sem sikerültek jól a felvételek valamiért, meg kéne ismételni az összeset. Kérdezték, hogy volt-e valamilyen gondom valaha is a tüdőmmel, mondtam, hogy pneumothoraxom volt 2001-ben, és a jobb tüdőm egy részét kivették és a lyukas részt hozzávarrták a mellhártyámhoz, hogy ne essen össze újra a tüdőm, "áháá, hát akkor ettől lehet egyenes a jobb oldali lebenye", de azért a biztonság kedvéért átvilágítottak úgy, hogy oldalról, majd csípőre tetették a kezemet és úgy oldalról, aztán szemből, szintén csípőre tetetett kézzel, majd mindezeket megismételték, de közben sóhajtanom kellett, majd megint ezeket, de bent tartott levegővel, és a végén azt mondták, hogy minden leletem negatív.

Valahol sejtettem, hogy nem lehet komolyabb bajom (azt azért csak érzi az ember, nem?), de azért az az éjszakát csak az ellenségemnek kívánnám.

Ül a földön,

2010-01-08T01:20:00.005+01:00

közben meg a legnagyobb nyugalommal
-csapkodja az ajtót az asztalomhoz úgy, hogy minden mozog,
- rángatja a hosszabbító zsinórját, majd belegabalyodik és persze bömböl, ha nem szedjük ki azonnal
- rágja a kölcsönkapott járókát (ebben van a számítógép, hogy ne férjen hozzá), már tök szálkás és lassan el is fogy, nem tudom, hogy adjuk vissza ilyen állapotban. Az ágyunknak is megrágcsálta a sarkait, meg az asztalomat is rágja. Valamelyik nap a küszöböt rágta, de nem éhében.
(és még sorolhatnám mit nem szabad még... néha lelkiismeret furdalásom van, hogy naponta negyvenszer rászólok, de hát a gyerekek nagyon leleményesek abból a szempontból- is-, hogy ráérezzenek a tiltott dolgokra)
Pedig TUDJA a büdös kölök, hogy ezeket nem szabad, de csakAzértIs csinálja.
Ül a földön, néz a nagy, sötétkék szemeivel, és a sokadik, emelt hangú "nem!" után is ugyanolyan erővel vágja neki az ajtót az asztalomnak, rángatja a hosszabbító zsinórját, rágja szét a lakást, és többnyire még mosolyog is hozzá.

Ma, amikor úgy vágta neki az ajtót az asztalomnak, hogy rezgett benne az üveg, a lámpa meg nekicsapódott a monitoromnak, eldurrant az agyam, és rákiabáltam: "A kurva életbe, elég legyen!" Elég hangos voltam; na, most aztán megmutattam, hogy apa tud dühös is lenni, és arra gondoltam, hogy ennek bizony most volt hatása, azért csak van valamennyi tekintélyem, mert a gyerek abbahagyta, és megremegett a szája sarka... Rögtön meg is bántam, úristen, hogy lehetek ilyen szörnyeteg, megríkatom a gyerekemet egy ilyen apróság miatt... de nem, a gyereknek esze ágában sem volt sírva fakadni. "Tá-tá-tá-tá", mondta vigyorogva, majd hozzám négykézlábazott és befúrta a fejét az ölembe, nagyon elégedett volt magával, hogy sikerült ilyen reakciót kiváltania belőlem, persze, hogy már nem tudtam rá haragudni, de remélem, hogy azért minél hamarabb elmúlik ez a korszaka, és jön egy olyan, amiben már szavakkal is lehet hatni rá...

Ééééééés mooooost megjavulok ééééén

2010-01-03T22:56:00.007+01:00

Ígérem, többet nem leszek bunkó senkivel.

Derűs leszek és optimista.

Nem fogom (kevésbé) utálni a macskát
(a gyereket sem, ha arra ébredek, hogy orrbarúg).

Igyekszem (mínusz háromnál) több önbizalmat képzelni magamba.

Nem általánosítok többé.

Megpróbálom nem utálni az embereket.

Legalább egy órával kitolom az ébredés és az első cigi között eltelt időt
(most fél-háromnegyed óra között tartok).

Többet rajzolok (a mostani nulla percnél naponta).

Elkezdek spanyol (meg angol) nyelvű bármit olvasni.

***

Amúgy meg pont szilveszterkor, éjfél után pár perccel éreztem meg magamon az első jelét annak, hogy beteg vagyok; el is kaptam a borzasztóan halálos, szörnyű H1N1-et (bár ahogy éreztem magam, az alapján legalább H100N100-zá mutálódott bennem a vírus, és bizony mondom néktek, majdnem megölt engem, szerintem még lázam is volt a többi, a halál közelségét jelző tünet mellett), de ma reggelre már el is múlt.
Kinga is elkapta, bár ő pár nappal előbb helyrejött.
A családban a gyerek volt az egyedüli, akinek kutya baja nem lett mellettünk.
Talán nekem is anyatejen kéne élnem.

2009-12-30T18:03:00.037+01:00

Igazából tele a tököm a holokauszttal.
Zavar- nem utálom, csak zavar-, hogy minden évben ki kell jönnie egy könyvnek meg el kell készülnie egy filmnek, ami erről szól.
És leginkább azért zavar, mert maximum 40 év, és senki nem lesz az élők sorában, aki személyesen átélte, így maradnak azok, akiknek mesélték. És ki tudja, hogy a még élők mennyit adtak hozzá a történetükhöz, vagy az, akinek elmesélték, mennyit ad hozzá akár veleszületett empátiából vagy hovatartozási öntudatból, merhogy erre még 50.000 év múlva is feltétlen "emlékezni kell", ugyebár (mert az, aki át- meg túlélte, joggal "sajnáltathatja" magát, de a gyerekeit ez már nem jogosítja fel semmire, ők már nem áldozatok).
Hát szerintem meg kurvára nem kell rá emlékezni, vagy ha igen, akkor sem a világgal tudatva. Történjen ez is otthon, mint a sabbat, aztán ennyi, szerintem az emberek többsége baromira unja már, hogy folyton-folyvást eszébe juttatják, hogy mi történt velük- legalábbis én unom.
"Emlékezni kell rá, hogy ne történhessen meg újra".
Egy: nem fog újra megtörténni.
Kettő: aki azt sem tudja, mi az a zsidó, nem fogja őket a zsidóságuk miatt utálni-üldözni-legyilkolni se, csak hogy egy nagyon leegyszerűsített példával éljek.

Én úgy tudom, hogy nem emlékeznek meg a sztálini uralom alatt elpusztult emberekről sem, a hutuk által lemészárolt tuszikról sem, a japánok puskáinak szuronyaira tűzött kínai csecsemőkről sem, az észak-amerikai indiánok legyilkolásáról sem, a vörös khmerek tevékenységéről sem, a konkvisztádorok módszeres népirtásáról sem, meg még ki tudja, kikről nem, akik szintén nem önszántukból haltak meg, de valamiért mégsem hallani róluk minden évben.
Nem emlékeznek meg az évente kihaló állatfajok százairól sem, a kivágott erdőkről sem, és a vészesen fogyatkozó Aral-tóról sem, pedig ezek sem érnek kevesebbet mint a zsidók, vagy akármelyik más ember (sőt... de inkább hagyjuk a létjogosultság kérdését).

A családom szerint embert irtani hovatartozás, vallás miatt a legnagyobb bűn, pont ezért "mindig emlékezni kell rá".
Az észak-amerikai indiánokat például az élőhelyük megszerzése miatt gyilkolták le.
Egy halott zsidónak vagy indiánnak nem tökmindegy, miért ölték meg?
Jobb lett volna a zsidóknak, ha csak a pénzük miatt hurcolják el, zárják gázkamrába, lövik agyon, égetik el őket? Az anyagi helyzetük igencsak benne volt Hitler paklijában, mert ha nem lett volna, akkor aranyfogakkal együtt mentek volna a kemencébe, tehát zsidóság ide vagy oda, a pénzük, hatalmuk megszerzése legalább annyira volt motiváció, mint a maga a zsidóság ténye, így tehát az, hogy egy nemzetet vagy népcsoportot szisztematikusan kiirtanak- nem mellékesen- a javaiért, korántsem egyedülálló a világtörténelemben.
Akkor viszont miért pont a zsidók azok, akikre szerintük mindenkinek úgy kell emlékeznie, mint az emberi sötétség és gonoszság legtöbbet szenvedett áldozataira?
Nem igazságtalan ez egy kicsit?

"Birizga"

2009-12-26T13:48:00.006+01:00

"Csókold meg, integess neki,
vagy öntsd le kólával! Birizgálj!"

Például ma ez fogadott az iwiw kezdőlapján:
Csehné Gizike* megbirizgálta egy barátját (neki adta a fél csokitortáját).
Megbirizgálta? Ti mire gondoltok?
Fél csokitortáját? Milyen csokitortát, baszd meg?

Ebből és ilyenekből áll az iwiw.
De komolyan, ki a faszom találta ki ezt a megdöbbentő hülyeséget???

*Gizike a második szomszédunk volt Kerepesen.
Mindent elárul róla, hogy Dzsizellnek hívatta magát.

"a_a_a, háromszor is a......ricsi bohóc** kapott egy forralt bort egy ismerősétől.
Biztos örülne, ha te meg küldenél neki egy pezsgőt."

Nesze, baszd meg, itt a pezsgőd, ennél jobbat sose igyál, ha erre vevő vagy.

X.Y. képéhez új hozzászólást írt W.Z.
A hozzászólás szövege a következő:
"Ezt a fejet wazzeg!"

Nem is tudom, mit szólnék ha valaki így kommentálná a fizimiskámat...
Asszem, küldenék neki egy kakaót adó mammutot, itt van, te bunkó, ez üljön a fejedre, dögölj meg, a kurva anyádat, ha már olyan unintelligens vagy, hogy nyilvánosan fikázod a fejemet, hadd lássa az összes ismerős.

Mik ezek a totál felesleges, ostoba idiótaságok?
Miért ilyenekkel kell szaporítani a biteket?!

**És ha már itt tartunk, ezt is megmagyarázhatná valaki, hogy miért jó egyeseknek, ha töménytelen mennyiségű a-betűvel, meg mindenféle karakterrel kerülnek az "ismerősök" lapok első oldalára.
Mitől jobb ott lenni, mint mondjuk a negyedik lapon?

***

Meg azt is elárulhatnátok, minek valakinek két reglap iwiw-en.

Kell egy TV

2009-12-23T03:50:00.003+01:00

EZT, baszd meg, nem hiszem el.

Ezen meg nem tudom, hogy sírjak-e vagy röhögjek- bár az első tíz másodperc után igencsak be kellett harapnom a számat, hogy ne jöjjön ki belőlem semmilyen hang, lett volna az bármilyen is...

teszteljetek, hajrá, hajrá

2009-12-22T20:29:00.000+01:00

http://www.lilli.hu/tests/lap/2/100-kerdeses-helyesirasi-teszt.html

Na, emiatt lett most 100%, hogy a Jobbikra fogok szavazni:

2009-12-17T22:32:00.023+01:00

Szóval,
ennél
már csak
ezt
érzem vérlázítóan inkorrektebbnek.

Ez a mondat a kedvencem lett az Index cikkében:
"... mert a későbbi áldozat megjegyzéseket tett a vádlott roma származására".

"Roland lecigányozott, és ezért már az utolsó órán pofon vágtam. Akkor azonnal felszakadt a szája és vérezni kezdett - mondta el a fiú a bírónak."

Hogy lehet egy cigányt lecigányozni?
Vagy talán csak megint (jogosan) zörgött a haraszt?

"Rajmund a vádirat szerint megvárta társát az iskola előtt, és amint a fiú kilépett a kapun, combon rúgta. Roland menekülni kezdett, de Rajmund és a barátai utánarohantak. A VIII. kerületi Gyulai Pál utcában utolérték, ketten lefogták, K. Rajmund pedig többször ököllel megütötte, majd bele is rúgott. A fiú a verés után hazament, majd órákkal később meghalt."

Azt meg nem is említi az Index, hogy itt nem egy "egy az egy ellen" verekedés történt - ahogy az fair lenne - hanem a boxoló cigány féreg a két haverjával lefogatta a fiút, hogy elverhesse (az meg már csak az én kérdésem, hogy a boxtudás ilyen célú használata miért nem egy kibaszottul súlyosbító körülmény: tulajdonképpen nem sokban különbözik a jogtalan fegyverhasználattól)

Az ítélet: első fokon egy év fogház(!), négy év próbaidőre felfüggesztve.
Éljen a cseppet sem részrehajló, rendkívül korrekt*, magyar igazságszolgáltatás.

*szigetvári srácok: valószínűleg bőrfejűek. Megpofoztak egy cigány asszonyt és a lányát.
Több hónapi előzetes után (ahonnan nem mehettek érettségizni meg edzésre, mint a boxoló cigány) több év letöltendőt kaptak.
2-3, nyolc (de inkább 3) napon belül gyógyuló pofonért, mivel a pofonok rasszista indítékból csattantak el (vagy ki tudja, még miért).
Hát baszd meg, itt tartunk.
Egy eszme többet nyom a latban, mint egy ember élete.
És most senki ne hozza fel példának a 6.000.000 zsidót, akik szintén egy eszmének estek áldozatul, mert a szigetvári srácok is megtehették volna, hogy halálra verik a cigány asszonyt meg a lányát. De nem tették, mert legalább ennyi eszük volt, ha annyi nem is, hogy ne keverjék magukat bajba két cigány miatt.

Kozák Rajmund azzal, hogy a cigányozást magára vette, egyben el is ismerte, hogy egy másik etnikumhoz tartozik, vagyis: egy, az egyik népcsoporthoz tartozó ember halálra vert egy másik népcsoporthoz tartozó embert.
Ilyen alapon - a "csodálatos" cigány kultúra eme rendkívül tipikus megnyilvánulásán kívül - mi ez, ha nem rasszizmus?

Persze a szigetvári fiúk esetében szó nem volt az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének idevágó passzusáról (az Index cikkében a bíró indoklása az ítéletről), pedig ők is középiskolások voltak az esetük idején... röhej.

Úgyhogy én innentől kezdve azt mondom:
Szebb jövőt!**

**az az igazság, hogy nagyon kíváncsi vagyok, mit produkálna a Jobbik négy év alatt; a többi pártot már úgyis ismerjük

Nem tudom, hogy tipikus-e...

2009-11-29T16:43:00.003+01:00

de bementünk a Pennybe egy-két apróságért, többek között 3 darab körtét is vettünk.
Kíváncsiságból lemértem azon a mérlegen, amely "csak ellenőrzés céljából" van kirakva, mert amúgy a pénztárnál mérik le és állapítják meg az árát.
0.775 kg-ot nyomott a 3 darab körte.

Odaértünk a pénztárhoz, a férfihangú pénztárosnő rárakja a körtéket a mérlegre- ami ott 0.812 kg-ot mutatott.
Ugyan nem sok az eltérés, mindössze 4-5%, de akkor is.
Nem volt kedvem szólni (viszont legközelebb fogok), de tényleg ezen a pár forinton akarnak meggazdagodni?

Annyira tipikus...

2009-11-28T16:41:00.008+01:00

Bementünk ma az Árkádban az Intersparba vásárolni.
Sajt kellett, vaj, Túró Rudi meg tej. A NemTudomMilyen márkájú, kancsó alakú zacskós tejet szoktam venni, ahogy most is. A tejek egymásra voltak rakva, csak egy zacskó tej volt külön a többitől, és ez is azért, mert ennek ma (28-án) jár le a szavatossága. Ott is hagytam, inkább azok közül vettem el egyet, amelyek dec. 01-ig jók.
Miután távoztam a pénztártól és beraktuk a szatyorba a cuccokat, akkor vette észre Kinga, hogy lyukas a tejes zacskó.
Visszamentem a biztonsági őrhöz, és mondtam neki, hogy ugyan blokkom nincs (sose hozom el, ha csak élelmiszereket veszek), de lyukas a zacsi, szeretném kicserélni. "Semmi gond, az információnál kicserélik", mondja. Hátramentem az információhoz, és elmondtam a problémát. Mondja az információ, hogy azonnal szól egy eladónak, hogy hozzon másikat. Meg is érkezik az eladó a tejemmel, és vajon melyiket nyomta a kezembe?
Természetesen azt, amelyiknek ma jár le a szavatossága, és mivel nem feltételeztem, hogy pont ezt a tejet kapom, ezért ott és akkor nem is néztem meg, csak kint.
Nem mintha nem fogyna el holnap estére, de akkor is basszák meg, hogy lehetnek ilyen pitiánerek?

2009-11-26T16:36:00.002+01:00

Manó ma megtette az első lépéseket :)

(egész pontosan kettőt)

Munka, TV és utcára járás híján bizony nem sok blogtémája akad a bloggerfiának.

2009-11-19T18:37:00.002+01:00

Hallgassunk addig hangulatjavítót (ez elsősorban nekem szól):

http://www.youtube.com/watch?v=wq3Df7ecKMo&feature=related

Egy "konzervatív meg csukott", Faith no more-t szerető embernek küldöm

2009-11-11T00:56:00.004+01:00

az akkor 17 éves Mike Patton 1985-ben alapított (és ahogy a neten kutatodtam, szerintem neki a legkedvesebb) zenekarának egy dalát, amely szerintem magasan jobb, mint a Faith no more legtöbb száma, ugyan tudom, hogy nem összehasonlítható a stílus, de rám mélyebb benyomást tett:

http://www.youtube.com/watch?v=UnLNXquIBVs&feature=related

És itt van egy (igen vicces) koncert is ebből a számból:

http://www.youtube.com/watch?v=rffHbGQ3Jnk

Hajrá, hajrá!

Magamutogatás titkos imádónak (nagyobb méretért klikk a képekre)

2009-11-08T22:50:00.007+01:00

Tulajdonképpen ha csak a látványt vesszük, akkor ez elképesztően gyönyörű

2009-11-07T01:07:00.002+01:00

alvópóz

2009-11-04T23:54:00.002+01:00

Ma ismételten rajtakaptam egy macskát, hogy a mi macskánk (ill. Kingáé) kajáját zabálja

2009-11-03T01:50:00.012+01:00

Szóval, ott ült az ablakpárkányon egy dagadt, tarka féreg, és mély átéléssel falta azt a kaját, amit mi vettünk meg a mi pénzünkből.
Rávágtam egy nagyot az üvegre, ettől megijedt és leugrott, de én sejtettem, hogy nem szaladt el, ezért kirontottam és ráüvöltöttem, hogy takarodjon a büdös kurva anyjába, el is iszkolt a gyáva geci... Ott sunyított a fal tövében, és azt várta, hogy megszűnjenek a zajok a konyhában, mert ez azt jelentette volna, hogy tovább lopkodhatja mások eledelét.

Elegem van, hogy az összes kibaszott macskát mi etetjük az utcában.
Az összes kurva macskát utálom, főleg, hogy tudom, hogy másnap azt szarják ki, amiért mi megdolgozunk.
Azt találtam ki, hogy egy webkamerát szerelek a konyhaablakba, így- ha megy a számítógép- állandó megfigyelés alatt tarthatom a helyszínt. Az ablakpárkányra pedig egy fémlapot szerelek, amibe áramot vezetek, és ha meglátom, hogy a macskakaja által egy idegen macska lopkodja a forintokat a zsebünkből, akkor dzzzzz!!!, megy az áram a gusztustalan, szőrös, puhos testébe: nesze, geci, baszd meg az anyádat, te tarka parazita, most odasülsz az ablakpárkányra, remélem, ugyannyira fáj, mint nekem az, hogy rád költöm a pénzemet, de többet nem keseríted tovább az életemet!
Igazából sokkal jobban tetszene az, ha a párkány fölé egy vödör hideg víz lenne applikálva, ami a macskára zúdulna, mikor idepofátlankodik, milyen kellemes is lenne ez most, hogy kezdenek beindulni a mínuszok, meg hótziher, hogy egy macskánál ez is egy örök életre szóló system shock lenne az itt evéssel kapcsolatban, de az az igazság, hogy csak akkor lenne maradéktalan az örömöm, ha megdöglene az összes macska a környéken; pontosabban az a négy megélhetési macska, amelyik permanensen idejár ingyenélni.

Ehhez hasonló kisfilmek keringtek a fejemben, és már ecseteltem is Kingának, hogy nem is lenne bonyolult megvalósítani, mikor Kinga kitalálta, hogy rakjuk be a macska kajásedényét a villanyóra szekrényébe, aztán mikor megjelenik a mi macskánk (neve: cica), akkor kimegyünk, kivesszük és egyszerűen elé rakjuk a párkányra. Elvégre mindenképp ki kell menni, hogy önthessünk a táljába kaját, úgyhogy tökmindegy, mit csinálunk, ha úgyis ki kell mennünk.

De én azért kidolgozom a terveimet... öregkoromban remekül fogok szórakozni az éppen szénné égő, vagy bőrig ázó macskák visításán.

de csudaszép is ez

2009-11-02T19:20:00.001+01:00

http://www.youtube.com/watch?v=z0HLfJ9D6OA&feature=PlayList&p=B80CD9A368710C28&playnext=1&playnext_from=PL&index=12

meg ez is:

http://www.youtube.com/watch?v=wNQ5auIC1bw&feature=PlayList&p=B80CD9A368710C28&index=13

Nagyon szeretnék ilyen hangot, bár attól tartok, hiába hallgatom meg minden nap, nem lesz ilyen.
Ugyan Kinga azt mondja, hogy hasonló, én meg aztán hajlamos vagyok teljesen olyannak hallani, de Kinga elfogult, mert szeret, ezért nem hiszek neki.

Megszűnik a Sláger-és a Danubius Rádió

2009-10-31T00:08:00.016+01:00

Rég hallottam ilyen jó hírt.

Nem fog felharsanni több Georgie langyi Mickey, Scorpions, Madonna, Europe, Village Peolpe (Y.M.C.A.), meg Michael Jackson és a többi hitvány előadó/együttes.

Remélem, Bochkort soha többé sehova nem veszik fel rádiózni. Meg a Borossss... Lajossss...-t sem.

Az otthon úgy-ahogy begyakorolt röhögésekkel tarkított,

"de kibaszott vidámak vagyunk már reggel fél 6-kor is" c. szánalmasan erőltetett műsornak vége az éterben, éljen, éljen, és hát azt se feledjük, hogy Rokkerzsoltit (aki nálam végleg feltette a pontot a Sláger Rádióra) sem fogjuk hallani többet, remélem, senki nem sajnálja, én személy szerint mindig is úgy utáltam, mint a szart.

Pedig már a volt szomszédom, "Csehné Gizike is csatlakozott a Melletted vagyunk Sláger Rádió!!! klubhoz", ezt a megdöbbentő hülyeséget, hogy klubok alakulnak az iwiwen egy ilyen szar miatt, még azt is hallottam valahonnan, hogy autós felvonulást akarnak tartani e két rádióért, hát hajrá, a lezárt Margit híd mellé még pont ez hiányzik.

Remélem a Critical (M)ass is csatlakozik, és totális káoszba taszítják a közlekedést.

Amúgy a "critical mass" szóra a gugli ezt (a gyönyörűséget) adta ki a 13. képtalálatnak, na, ezzel már inkább szimpatizálok, mint azzal, hogy megjátszós faszok évente egyszer bringára ülnek, egyébként meg még szarni is kocsival járnak, szóval az anyjuk picsáját nekik is, persze tisztelet a kivételnek, blablabla.*

*bár ezt igazából nem gondolom komolyan

Szerintem nincs is ennél idegesítőbb, tipikusan női kérdés:

2009-10-27T23:12:00.005+01:00

"Mire gondolsz most?"

Azon gondolkoztam, mikor kimentem az utcára,

2009-10-25T19:46:00.003+01:00

hogy a bokrok rejtekében megkerülöm a kocsit, majd mikor odaérek mellé, beordítok az ablakon, hogy "most végre elkaptalak, Fantomas!"

Meddig bírod nézni?

2009-10-22T23:15:00.001+02:00

http://www.willysenmarjetten.be/

2009-10-22T01:36:00.006+02:00

Nem hiszem el, hogy az emberek 12.1%-a még mindig
Internet Explorer 6-ot használ!*

*elevenen megfőzni őket, de azonnal

2009-10-21T21:23:00.001+02:00

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

És szerintem nem írtam le annyiszor, amennyiszer megtörtént.

vigyázz: fülhallgatóval elég hangos lehet

2009-10-20T23:51:00.004+02:00

Ez már jobban sikerült (lehet fogakat számolni, hajrá, hajrá)

2009-10-18T23:29:00.003+02:00

Fotó (sose tanulok meg jó minőségű képeket csinálni)

2009-10-16T20:11:00.001+02:00

Emmá döfi

2009-10-14T13:45:00.004+02:00

- megy a fűtés, kellemesen meleg van,
- Kinga nincs itthon, így lehet bagózni a konyhában,
- találtam egy oldalt, ahol a jólelkű szadisták kiváló S/M-klipeket osztanak meg egymással letöltésre,
- és a gyerek mélyen alszik.

Már csak a macskának kéne meghalnia; annyira illúzióromboló, hogy a károgása még fülhallgatón keresztül is behallatszik a megláncolt, vonagló nők sikoltozásába.

Tulajdonképpen

2009-10-12T19:06:00.003+02:00

a kórboncnokság biztos meló lenne, hiszen halottak mindig lennének, így nem lenne hiány "munkadarabból", és Kingát sem zavarná, ha hullaszagúan jönnék haza, nem beszélve az anatómia meg a betegségek meg a deformitások (meg a csinos, fiatal lányok, akár halottak, akár nem, hehe) iránti vonzalmamról (sőt, bevallom, hogy ugyan nekrofil nem vagyok, de mindig érdekeltek a hullák, mármint a halál mint állapot, hogy mennyire megváltoztat egy valaha élt embert), szóval, nem is az a része zavarna, hogy esetleg nénik-bácsik felfekvéses, gennyel teli testrészeit kéne felmetélni, hanem az olyanok, mint (Eszterka kommentje kapcsán) a hullasminkelés, öltöztetés... ehh, ez valahogy már nekem is perverz, mikor - pl. baleset után - gyakorlatilag plasztikai műtétet kell végrehajtani egy halotton, hogy elfogadható külalakot prezentáljon a rokonok által tartott hullanéző körmeneten (monnyuk, a Lákátos csálád biztos vagyonokat perkálna, hogy a "stylist" újra 20 éves lányt csináljon a vajda 609 évesen elhunyt feleségéből, há máshul ném, legálább az üvegtétéjű koporsoúban nízzen mán ki eccer joúl), aztán persze lehet, hogy ha már ott tartanék, hogy ki kell sminkelnem az első hullámat, már tök természetesen kezelném.
Az öltöztetés meg ugye... az olyan, gondolom, mintha egy hideg viasszal töltött gumibabát öltöztetne az ember, ez még annyira nem is vészes, csak arra kéne vigyázni, nehogy az arcomra cuppantsam a "kliens" arcát, mikor a hóna alá nyúlva felemelem a testét, hogy ráadjam az ünneplő ruhát. Persze, ez csak rutin kérdése, biztos belejönnék.

Meg kell ezt az egészet alaposan fontolni.

Hát ez a nap is eljött

2009-10-08T21:57:00.007+02:00

Vége a melónak.
Összeszedtük a szerszámokat, maradék és használható anyagokat, bedobozoltuk a csontokat, koponyákat (egyet magamnak is öntöttem), nagyjából minden készen áll arra, hogy emlékké váljon (el is szontyolódtam egy kicsit délután), már csak egy nagytakarítás van hátra, aztán viszlát, irány a létbizonytalanság- azaz, anyagilag most nem állunk olyan szarul, bár jól sem-, vagyis még mindig nem tudom, mihez akarok kezdeni magammal.
Decembertől lehet, hogy lesz még egy meló, de még ha lesz is, ez sem hosszútávú perspektíva.

Ja, közben összeraktunk az Örkény István Színháznak egy díszletet az Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése c. darabhoz, de egy rohadt grafikai munka miatt nem tudtam elmenni megnézni az első előadást.
De állítólag kurva jó, majd pótolom.

Pl. kurvára vonz a bútorrestaurálás, és tudom, hogy jó lennék benne (mi több, nagyon jó), de reménytelennek érzem, hogy ebből éljek meg, mert hát új bútort sem nagyon vesznek sűrűn az emberek, nemhogy restaurálni valót.
"Házalni" meg ezzel a tudománnyal... mission impossible.
A kórboncnoki szakmán is gondolkozom, de az sem egy főnyeremény anyagilag, meg hát általában nem a fiatal, csinos lányok kerülnek a boncasztalra, ugyebár.

Legyen az a végszó, hogy:
eehhh...

2009-10-01T22:51:00.005+02:00

Mostanában- úgy másfél hónapja- az van, hogy a gyerek sírva kel fel.
Alszik, alszik, aztán vagy úgy ébred, hogy már eleve bőg, vagy ha nem, akkor max. 5 másodperc, és rákezd. Ilyenkor nagyon nehéz megnyugtatni. Ugyan a cicizés mindig bejön, de Kinga az egyetem miatt nincs itthon egész nap, meg hát ez nem lehet hosszú távon megoldás. Egyfolytában beszélni kell hozzá, vagy énekelni, és talán abbahagyja. De ne mindig. Olyankor néha legszívesebben elmennék és ledöntenék 58 sört.

A másik, hogy egy percre sem lehet magára hagyni, mert azonnal kiveri a hisztit.
És ebben nagyon kitartó- valamelyik nap eldöntöttük, hogy azért sem vesszük ki a járókából, hadd jöjjön rá, hogy nem mindig forog körülötte a világ-, mert képes akár egy órán keresztül is torkaszakadtából üvölteni. Megállás nélkül ordított, épp csak annyira hagyta abba, amíg levegőt vett.
Már nem olyan kicsi, hogy ne fogja fel a szitut, merhogy eleinte féltem, hogy csak annyi jön le neki az egyedüllétre szoktatásból, hogy magára hagytuk, de nem, nem ez a baja- ha valami éppen leköti, akkor nincs ránk szüksége-, az zavarja, hogy nem velünk van.
Persze, a járókáért sem rajong, de ha olyanja van, akkor is üvölt, ha ott van mellettünk a földön, vagyis fizikailag nincs tőlünk elvágva.
Faszom. Imádom a kis manót, de néha- hiába a mi hibánk- elfelejtem, hogy még kicsi és a plafonig kúrja az agyamat.

Az utóbbiról mi tehetünk, mert lássuk be, hogy bizony alaposan elkényeztettük, és ennek most isszuk a levét- meg egy kicsit a gyerek is, mert nem érti, hogy éppen akkor miért nem lehet velünk-, de a sírva ébredést nem értjük.

Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Tiszalúc

2009-09-29T21:53:00.017+02:00

Ahol is egy lakos a kerítésébe vezetett árammal védte a kertjében termesztett zöldséget a (szinte biztos, hogy izlandi) tolvajok ellen.
Az áram megrázta azt a két gyereket, akik egy este be akartak mászni (á, dehogy lopni) a kertbe, és az áramütés miatt könnyebb sérüléseket szenvedtek. A történtekről az anyjuk értesítette a rendőrséget.
A férfi ellen emberölés kísérlete miatt emeltek vádat. Szabadlábon védekezhet.

Baszd meg.
Röhej. Röhej. Röhej.

Két dolgot sajnálok:

- az egyik, hogy a gyerekek túlélték (akik ezek után- némi szülői bemagyarázással katalizálva- biztos úgy fogják gondolni, hogy megint csak "á párászt gádzsó vót a gáci", amiért nem biztosított zavartalan körülményeket a csóráshoz), mert így két potenciális bűnözővel több lesz az országban, de sebaj, ha majd lesittelik a "gádzsót", el lehet még a földet is hordani a telkéről,

- a másik, hogy nem a szülők mentek lopni- ami érthető, mert a lopni küldött kiskorú nem büntethető, ugyebár- és nem ők (ők sem) égtek szénné a kerítésre fennakadva. Naná, hogy a gyerekeket küldik, van belőlük elég, annál több a segíly. És még van pofájuk a rendőrséghez fordulni. Hát baszd meg. De szeretném tudni, hogy az anya miként konferálta ezt be a rendőröknek...!

- a harmadik, hogy a férfi ellen egyáltalán vádat emeltek.

***

Ezentúl, baszd meg, ne építs olyan kerítést, aminek a tetején hegyes vasak vannak, mert beleléphetnek és fizetheted a retkek 8 napon túl gyógyuló sérülésének költségeit.
Magas kerítést se építs, mert ha onnan leesik egy lopni küldött gyerek, megsérülhet!
Meg úgy általában: egyáltalán ne is építs kerítést, mert számos veszélyforrást hordoz magában, mikor a tolvajok át akarnak mászni rajta, hogy mindenféle következmény nélkül lophassanak tőled.

Kövezd ki a veteményesed között az utat, hogy ne fordulhasson ki a bokájuk a földrögökön- meg persze, hogy ne maradjon lábnyom. Lehetőleg lámpákat is szerelj fel, bele ne essenek a kerti kútba.

A házadat ne téglából építsd, mert ha az építkezés után marad egy-két darab, hajlamos lehetsz megragadni egyet, és fejbevágni vele az illetéktelen behatolókat. Inkább papírból húzz fel magadnak házat, hogy még véletlen se okozhass másnak sérülést a magántulajdonod megvédése érdekében.

Kutyát se tarts, mert a kutya egy gonosz állat, és nekimegy a hívatlan vendégnek, még a végén megharapja szegín tolvajokat.

Emberölés kísérlete.
Ez egy tragikomédia, baszd meg.
Kíváncsi lennék, hányszor lopták meg ezt a lakost, miután meghozott egy ilyen döntést, hogy áramot vezet a kerítésébe.
És nagyon remélem, hogy még többen követik a példáját. Előbb-utóbb csak feltűnik valaki(k)nek, hogy melyik a bűn tulajdonképpen: a lopás vagy a magántulajdon valamilyen módon történő védelme*.

*abból még nem volt baj, hogy valaki nem akart bemászni más kertjébe

Azt az egy dolgot utálom a főtt kajában,

2009-09-26T21:34:00.003+02:00

hogy mindig kibaszott forró, mikor elkészül.

http://www.youtube.com/watch?v=KISUsxJv1NI

megemberelt bejegyzés

2009-09-23T22:27:00.011+02:00

Az van, hogy embertelenül fáradt vagyok, több mint egy hónapja megállás (szabadnap) nélkül dolgozom napi 10-11 órákat (plusz utazás oda-vissza), emellett weblapokat csináltam esténként több órában, szóval kurvára nem alszom sokat, hál'istennek weblapokkal nem kell foglalkoznom mostanában, így legalább arra van időm, hogy hemperegjek esténként fél órát a gyerekkel.
Bírni bírom a sok melót, mert kb. 10 napja alacsony a pollenkoncentrátum, így legalább ez nem keseríti meg minden percemet éjjel-nappal, de akkor is fáradt vagyok nagyon. Viszont ELVILEG a héten végzünk, megy a kellék kamionra, aztán el a picsába Skóciába, hadd gyakják egymást a statiszták.
De GYAKORLATILAG sok esély van rá, hogy azonnal elkezdődik a kellékgyártás második turnusa, vagyis október 10-ig ugyanez a hajtás lesz. Anyagilag ugyan jó, de azért szeretnék egyszer már délig aludni, aztán felkelni, jól bezabálni és vissszafeküdni.
A weblapozástól olyan szinten megundorodtam, hogy a suliba be sem iratkoztam, de ezt is csak a diákigazolvány miatt sajnálom, mert amúgy látni sem bírok semmit, ami a weblapkészítéssel meg egyéb grafikai munkákkal kapcsolatos
(ez utóbbit csak azért jegyzem meg, mert most is valamilyen táblát kéne csinálnom, de nem bírom elszánni magam rá),
és mivel Kinga szeptembertől elkezdte az ELTE-n a Programtervező Informatikus szakot, így bőven elég egy kockafej a családban. :P

Közben meg apám is kitalálta, hogy vegyem át a pékséget, amivel kapcsolatban elég vegyes érzéseim vannak, mert egyfelől biztos megélhetés lenne
(bár azt nem tudom, hány embert tartana el, mert ha én átvenném a szüleimtől, nekik ezután is meg kell élniük valamiből- már ha menni fog akkor is a cég, miután a "kezem közé" kerül),
és hát most már gyerek van, akinek minden kell majd hamarosan, meg nekünk is kéne egy csomó minden, egyszóval sok pénzre lenne szükségünk, amihez ez a cég hozzásegíthet,
mondjuk oda is be lehetne feccölni nem kevés pénzt, de ez még csak egy dolog, az nem tetszik, hogy rengeteg emberrel kellene napi kapcsolatban maradni, azonkívül új vevőket hajkurászni, mert különben mi értelme van az üzletnek, ha stagnál
(mert annyira viszont nem megy jól, hogy már magától menjen, mint pl. a Coca-Cola),
szóval ez a része rettenetesen taszít, én mindig olyan munkát szerettem végezni, ahol békén hagynak, nem kell beszélgetnem senkivel, csak produkálni kell a végeredményt.
Meg nem túl kreatív.
Meg mellette nem sok időm maradna akármire is.
Meg a vele járó papírmunka és telefonálgatás, hoppá, ezek csak most jutottak eszembe, biztos, hogy gyűlölném.

Szóval a bejegyzés lényege, hogy tulajdonképpen tök egyformán telnek a napok, csak közben fingom nincs, mit tegyek; egy céget átvenni nagy felelősség, meg istenigazából nem csinálnám szívből, viszont az biztos, hogy nem az egy helyben toporgás meg az erre-arra vergődés jegyében telne az életem ezentúl.

Nem tudom.
Tulajdonképpen az volna korrekt az élettől, ha én vinném el egyszer a lottó ötöst, de lehetőleg minél előbb.

***

Ezt meg kötelező meghallgatni:

http://www.youtube.com/watch?v=IpM7ZhAr2Ok

(gyanítom, hogy a klipet készítő lelkes alkotó csak a szám címére koncentrált, szóval ez nem az együttes klipje)

Olyan rég linkeltem már valami szépet nektek

2009-09-15T19:38:00.003+02:00

http://www.youtube.com/watch?v=TRi30CNNxoE

Nézzétek csak, ki gyakja le egy neoncsővel a bádogembert!

2009-09-09T21:58:00.002+02:00

Természetesen csak hanggal ér megnézni:

http://www.youtube.com/watch?v=sC-dwjrinK0#t=00m07s

Hazaút

2009-09-08T20:12:00.013+02:00

A Boráros téri villamosmegállóban várok a villamosra, amikor odalép hozzám egy szutyok csöves: "Nágykánizsárúl gyüttem..." "Nincs pénzem", vágok közbe, "Ném is pénz kell nékém, háném nincs égy szál cigid?" Előszedem a cigit, kiveszek neki egy szálat, mikor megjelenik a szintén csöves haverja: "Nékém is lécci, tesókám." "Remélem, van még húsz haverotok itt a környéken", jegyzem meg, mire elvigyorodik: "nincs".
Megköszönik, elmennek, nem sértődnek meg, amiért nem akarok kezet fogni velük.

***

Felszállok a villamosra, leülök
(itt megjegyezném, hogy a Combino-t egész biztos a zsugorított lábú kínai nőknek tervezték, mert két férfitalp egymással szemben már nem fér el, nem is beszélve arról a valamiről - ami olyan, mint a buszokon a kidomborodó alváz a kerék íve felett -, ami az ülés alatt van, és belóg az amúgy is kicsi lábtérbe),
a Ferenc Körútnál felszáll egy lepukkant, piaszagú pasi egy 10-12 év körüli gyerekkel. A retardált, gibbonarcú gyerek bemászik az ablak meg az ülés közötti részre, ott elfekszik és kinyújtja a lábát, ezzel majdnem hozzám ér, de a pasi, talán az apja, rászól, hogy vigyázzon. A gyerek le nem veszi rólam a szemét, közben magyaráz nekem: "kubáká bánáná, kubáká bánáná, kubáká bánáná?" Fingom sincs, mit jelenthet, de a banánra asszociálva van sejtésem. A pasi vigyorog: "Kiségittő iskolaba jar... ejj, de utalom a bort."
Inkább leszálltam, semmint beszóljak nekik, mert a gyerek egy pillanat alatt felkúrta az agyamat, még ellenszenvesebb volt, mint a felnőtt.

***

Befut a másik villamos, felszállok, nekitámaszkodom a másik ajtónak, velem szemben, a ki-be csukódó ajtó melletti ülésen egy reppernek öltözött, suhogós gatyás fiú ül, lábai kibaszva középre, hogy mindenkinek át kelljen lépni rajta. Az ölében heverő, maximumra állított hangerejű telefonból Michael Jackson vernyog. A fiút egy cseppet sem zavarja, hogy a többi embert kurvára nem érdekli a "fáintos" Michael Jackson, meg az sem, hogy rohadtul útban van a többi embernek. A lábainál, tehát nagyjából az ajtó előtt a haverja áll, egy túlszteroidozott, amorf koponyájú, fuxos bunkó, aki egyszerre két kapaszkodót markol és baszik odébbállni, nyugodtan ácsorog az ajtó előtt, elnézve, hogy őt kerülgeti mindenki.

***

A nyolcszáz évesnek kinéző, száz szoknyás, férfihangú asszony pont a lépcső előtt, középen ver tanyát a kukorica- és paprikakészlettel, és hidegen hagyja, hogy gyakorlatilag egy perc alatt forgalmi dugót okoz az aluljáróban és a villamosmegállóban.
Nem számít, "csák kéccáz á csípűs zűderős, csák száz á kukoricá!"

-----

A cigit kéregetők kivételével legszívesebben mindet lelőttem volna.

Az ebben a bejegyzésben szereplők mind cigányok voltak. Koszos, retkes, pofátlan, viselkedni nem tudó, az emberekre nagy ívben szaró cigányok.
Persze ez biztos csak véletlen.

34 és 3/4 évesen

2009-09-07T23:21:00.006+02:00

elértem a szellemi érettség azon szintjét, hogy 100%-osan biztos vagyok abban, hogy fogalmam sincs, mit akarok kezdeni hátralévő életemmel.

"Nektek bizony a kurva anyátokat!"

2009-08-30T19:35:00.007+02:00

Hadd gratuláljak az Örs vezér tére aluljárójának felújítását kitervelő illetékes(ek)nek, hogy gondolt(ak) a babakocsival és a kerekesszékkel közlekedőkre, és egy darab rámpát sem építettek a zuglói oldalra, vagyis aki át akar jutni a kőbányai részre, annak egy jóóó nagyot kell kerülnie a Kerepesi úton lévő első zebráig, ami legalább 250 méter- vagy bemegy a Sugárba, ott felmegy mozgólépcsővel az első emeletre, átmegy a felüljárón keresztül az Árkádba, ott lemozgólépcsőzik a földszintre, majd kigurul a kijáraton és már ott is van az áhított túloldalon. Ilyen egyszerű az egész!
(persze, ez csak babakocsival kivitelezhető, kerekesszékkel már bonyolultabb, ehhez megint csak segítséget kell kérnie az érintettnek)
A fenti hiányosságon kívül pedig már most, néhány hetes használat után is úgy néz ki, mint a régi aluljáró egy lucskos, téli napon.

2009-08-27T22:51:00.006+02:00

Három napja úgy raktam vissza a farzsebembe a telefont, hogy nem volt lezárva a billentyűzet.
Csak tegnap vettem észre, hogy a telefon egy órán belül - ki tudja, hogyan sikerült pont így benyomódnia a gomboknak a zsebemben - háromszor küldte el Szilviának, "abeteg"-nek azt az sms-t, amit nem sokkal korábban Kingának írtam, hogy aszongya: "Valamilyen szappant is, lécci."

(az egyikben még egy smiley is volt a mondat után, pedig az eredeti sms-ben, amit Kingának küldtem, nem volt. Hogy ezt miképp biggyesztette be a telefon, arról fingom sincs)

--------

Ma két igazi halról kellett öntőformát csinálni.
Gyuri megvette őket a piacon, a műhelyben körbegyurmázta őket, én meg leöntöttem gumival, gézt terítettem rá, majd belenyomkodtam a még lágy gumiba, aztán még egy réteg gumi került rá, abba megint géz; ahogy ezt csinálni kell ahhoz, hogy egy viszonylag strapabíró öntőformát kapjunk.
Az egyik hal ugyan ki lett belezve és ki lett tömve szivaccsal (hogy ne fonnyadjon össze), de a másik viszont nem, abban ott maradt minden belsőség, mondván, hogy ma úgyis kész lesz, de aztán végül nem tudtuk befejezni.
De nem is ez az érdekes, hanem az, hogy a gumiformákat (benne a halakkal) nem lehet hűtőbe tenni, mert a gumi egyik összetevője nem szereti a hideget. És mivel most derült ki, hogy a töketlen angolok miatt Gyuri kivételével mindenki egy néhány napos kényszerpihenőt kapott, így biztos nem én leszek az, aki holnap kikaparja a megszilárdult gumi öntőformából az éjszakát a meleg műhelyben töltő döglött halakat :P

hamár így nyaggattok, Kedves mind a 4-5 olvasó, hogy mi van velem kb. három hete, akkor elmesélem, hogy az van, hogy kurvára fáradt vagyok

2009-08-20T21:12:00.010+02:00

Hetek óta az a program, hogy (többedmagammal) kellékeket gyártok a IX. légió c. filmhez, aminek nemsoká elkezdődik a forgatása, és természetesen mindennek készen kell lenni tegnapelőttre, de a faszfej angolok három naponta változtatják az elképzeléseiket, aminek köszönhetően többször annyit dolgozunk, mint eredetileg kéne (ez monnyuk nekem jó, mert napi bérezés van- nem is rossz összeg ráadásul-, így legalább kihúz a szarból), ami nem lenne baj, de mindenki ingerült meg ideges, elég sokszor van az, hogy ráhúzunk még egy órát naponta.

(a gyerek épp most rántotta magára a kislámpát, hurrá: még egy tárgy, amit egy méternél magasabbra kell tenni ezentúl)

Esténként meg weblapokat csinálok, de kurva nehéz napi 10-11 óra meló (plusz másfél óra utazás összesen) után még ezen is agyalni, meg az időhiány miatt mentegetőzve tolni kifelé a határidőket, ugyanakkor viszont meg muszáj bevállalni, mert a pénz kell, kell, kell.

Szeptembertől megint suli, és fogalmam sincs, hogy forszírozzam-e tovább a webes vonalon való haladást
(a programozást feladtam, nem nekem való),
teljesen másra vágyom, valami manuálisra és kézzelfoghatóbban kreatívabbra
(meg a webezéssel kapcsolatban nagyon bennem van a "hülye és béna vagyok hozzá"- érzés),
leginkább faillatot szeretnék az orromban érezni
(talán mégiscsak valamilyen kétkezi munkára lettem inkább teremtve agymunka helyett),
de ennek a vágynak a megfogalmazásánál nem jutottam tovább még.
Az azért még visszaadhatja a kedvem a webezéshez, hogy megnézem a módosított tantervet, állítólag korszerűbb, praktikusabb és használhatóbb lett, mint a tavalyi, de ehhez is kéne legalább egy szabad nap... amit legszívesebben átaludnék.

(pl. ma reggel arra keltem hajnali 8-kor, hogy a gyerek egy diadalmas felkiáltással belemarkolt az orromba- teljes erővel-, majd csavart rajta egyet. Tényleg imádom ezt a kis Kukacot, de azért el tudtam volna képzelni egy tapintatosabb ébresztőt néhány órával később is, főleg úgy, hogy fizikai munka mellett hetek óta napi 5-6 órát alszom, és azt sem túl pihentetően)

De igazából nem is ezektől vagyok ennyire kész... hanem a kibaszott allergiától.
Hogy levegőt alig kapok, hogy rohamokban tör rám a tüsszögés, hogy viszket a szemem, hogy folyton el van dugulva az orrom (nyitott szájjal meg nem tudok aludni, így kipihenni sem tudom magam), hogy egész nap folyik a taknyom-nyálam-könnyem, és hogy lángokban áll a nyálkahártyám.*
Az isten faszát, miért van az, hogy eddig akárhány országban voltam, sehol nem voltam allergiás??

*ezen mondat megírása közben hetet tüsszögtem

Tegnap este munka után elmentünk sörözni a Kertem nevű helyre, ahol koncert volt, a Barabás Lőrinc Eklektric Band lépett fel. Jazzt játszanak, és nem is rosszul (amúgy utálom a dzsesszt, mert sose tudom meghúzni a határt aközött, hogy most még csak hangolnak, próbálnak vagy már tényleg játszanak), már kezdett tetszeni, amikor észrevettem, hogy a trombitásnak hiányzott könyöktől a jobb karja, innen meg nem tudtam a zenére koncentrálni, mert végig a csonkját bámultam és közben azon gondolkoztam (mint mindig, mikor ilyen embereket látok), hogy mennyire rossz lenne nekem -meg a körülöttem élőknek, hajajj-, ha fél karral kéne élnem.

--------

Nektek meg jó nyaralást!
Én is el bírnám viselni, hogy egész nap tengervíz nyaldossa a pöcsömet.

NaSzóval

2009-08-13T10:01:00.003+02:00

nem megyek Faith no more koncertre.
Kutakodtam a neten a set list után, és ezeket a számokat fogják játszani:

1. Reunited
2. The Real Thing
3. From Out Of Nowhere
4. Land Of Sunshine
5. Caffeine
6. Evidence
7. Chinese Arithmetic
8. Surprise! You’re Dead!
9. Easy
10. Last Cup Of Sorrow
11. Midlife Crisis
12. Cuckoo For Caca
13. The Gentle Art Of Making Enemies
14. RV
15. King For A Day
16. Malpractice
17. Jizzlobber
18. Be Aggressive
19. Epic
20. Mark Bowen
21. Chariots Of Fire/Stripsearch
22. Just A Man
23. I Started A Joke
24. Pristina

És ebből bizony én kb. csak 6-7-öt szeretek.
Nem szar a többi sem, de nem a kedvenceim, arról meg nem én tehetek, hogy Mike Pattonnak nem ugyanaz a Faith no more lényege, mint nekem, úgyhogy kihagyom ezt a koncertet, néhány szám miatt nem fogok kimenni a tömegbe, porba, porba-sárba, hangzavarba.
Easy, úristen, mi a francnak kellett ezt feldolgozni egyáltalán...

Hol a blogod, Adrienn?

2009-08-10T21:45:00.001+02:00

100.000.000

2009-08-10T21:32:00.008+02:00

Ugyan mondjon már valaki egy olyan esetet is, ahol egy magyar* gyilkosa százmilliót ért... vagy amikor cigányok gyilkolnak magyarokat*, azt miért nem faji alapon tárgyalják?
Röhej. Nem értem, miért kell ezt kiemelten kezelni .
Azaz tulajdonképpen értem, csak kurvára zavar.

* ahogy a cigányok hívják a velük egy országban élőket

Ebben a rohadt bejegyzésben csak egy szót írok át minden évben

2009-08-09T23:33:00.007+02:00

Avagy ma van kilenc éve annak, hogy legjobb barátom, Végh László a 25-ik születésnapja előtt 4 nappal fejbelőtte magát.
Nem mondhatom, hogy nem tudtam róla, mivel már 6 évvel azelőtt bejelentette, hogy meg fogja tenni, ha nem tart ott 25 éves korára, ahol szeretne, ami nála azt jelentette, hogy a Világ Ura akart lenni. Hülye volt, na, ezért szerettük.
Egy percig sem kételkedtem abban, hogy tényleg megcsinálja, de semmit sem lehetett tenni érte. Vannak ilyen emberek, akiken egyszerűen nem lehet segíteni.
(de, asszem, ő eleve ilyen defektussal született, mert a depressziós, szuicid öccsét 3 sikertelen öngyilkossági kísérlet után százalékolták le, a kisebbik öccse pedig testi-szellemi fogyatékos volt és 8 évesen is egy fél éves szintjén állt. Az egészhez még hozzájárult, hogy a szülei jehova tanúi voltak, akikről köztudott, hogy milyenek és hogy bánnak a gyerekeikkel, Laci sokat mesélt erről, meg hát bizonyított tény, hogy az öngyilkosságra való hajlam genetikus eredetű is)

Aznap nála voltunk- Dóri, Géza, Melinda és én-, beszélgettünk. Lacin már látszott rajta az amortizáció. Az öccse nyugtatóit szedte és ivott rá- ugyan ezt nem tette sűrűn, csak időnként élt vele
(de nem ettől tűnt amortizáltnak, hanem attól, hogy ő már tudta, hogy meg fogja tenni, mint ahogy én is tudtam, de nem tudtam elképzelni és aznap még amúgy is csak 9-e volt),
nyugodtnak tűnt, mosolygott, de minden gesztusából sütött a lemondás, a "nekem már mindegy" hozzáállás. Akkoriban Melindára hajtott, aki viszont nem volt vevő erre a nyugtatós-alkoholos Végh Lacira.
Beszélgettünk, aztán 3 óra felé eljöttünk, nekünk Dórival dolgunk volt, Gézáék meg ki tudja, merre mentek.
5 perce gyalogolhattunk a metró felé, amikor Laci felhívta Melindát, hogy nincs-e kedve visszamenni hozzá. Melindának nem volt kedve.
Rá egy órával már rossz kedvem volt, nyomott hangulatba kerültem, feszengtem, ideges voltam, éreztem, hogy valami nincs rendben, telefonálgattam, eleinte csak negyed óránként, aztán már öt percenként. Nem vette fel senki.
Este hazafelé szintén metróval mentünk, gondoltam, be kéne ugrani megnézni, mi van vele. De nem tettem valamiért, így hazamentünk. máig nem tudom, miért nem ugrottunk be.
Ha akkor bemegyünk hozzá, mi találjuk meg.
Így az öccse lelt rá. nem halt meg rögtön, mert le volt rúgva az ágyneműje, az ágy végébe volt taposva a lepedő, mintha szenvedett volna... nem tom. Lehet, hogy ez már csak vegetatív mozgás volt- remélem, bár megérdemelte volna, hogy kínlódjon egy kicsit.

Másnap az első dolgunk az volt, hogy átmentünk hozzá, ahol a cigányok azzal fogadtak kétségbeesve, hogy "ti még nem is tudjátok? Laci öngyilkos lett!"
Meg sem lepődtem. Dóri zokogott, én telefonáltam a többieknek, sokan azt hitték, csak viccelek, hiszen Laci párszor kiáltott már farkast, aztán nem történt semmi.

Augusztus 7-én a Szabadság- hídon ültünk, söröztünk hármasban, Dóri, Laci és én. Akkor azt mondta, ha meghal, hamvasszuk el és szórjuk a Dunába
(az apja sokkot kapott, az anyja részegen fetrengett otthon mint máskor is, így rám maradt a "temetés" szervezése. megnéztük a hulláját is, össze kellett rakni- és varrni a koponyája hátsó felét, mert teljesen szétment, még az agya is oda volt fröccsenve a falra),
majd menjünk el bulizni.
Így is lett, és bármilyen morbid is, egy kurva jól sikerült este lett, soha nem volt ennyire összekovácsolódva a banda, mint akkor, hol sírtunk, hol nevettünk, de akkor is jó volt.

Drága barátom! rohadj meg, akárhol is vagy, remélem, egyszer még találkozunk valahol, hogy agyonüthesselek :D