2011. október 16., vasárnap

Soha vissza nem térő alkalom

Történt, hogy nemrég éppen álltam ki a kocsival az udvarból, ahogy szoktam: egyesbe be, szép lassan gurulva ki az utcára, nehogy valakit pont a járdán üssek el, mivel jobbról a bokroktól nem látni, ha valaki jön.
A macska (neve: kurva anyád, pusztulnál el) meg ott ült az úton előttem, nekem háttal. Eszembe sem jutott, hogy lassítsak, állítólag okos állatok, tudják, hogy az autók nagyobbak és erősebbek náluk, hiszen ezzel még a galambok is tisztában vannak, pedig azok valószínűleg még a macskáknál is butábbak.
Szóval haladtam lassan kifelé, gondoltam, csak elkotródik a gyökér állat az útból- de nem, meg sem moccant, még csak hátra sem nézett. Az utolsó pillanatban léptem rá a fékre, és a macska rá fél másodperccel ugrott el a kocsi elől.
Utólag már bánom, hogy fékeztem. Soha senki nem gondolta volna utána rólam, hogy a 3km/órával haladó autómmal direkt trancsíroztam szét a macskát, mert hát hogyan? Szegény, figyelmetlen macska, nyilvánvalóan baleset volt, nemde? Hjajj, többet nem kellett volna néznem az ostoba, gonosz pofáját, de egy balek vagyok!

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

elugrott volna (neve:kurvaanyád :-))
de próbálkozni lehet :-)


tessékmá' sűrűbben írni: csen

Eliza írta...

Nem buták, csak szenyók, mert imádnak ezzel játszani! A sajátjaim is mindig szívatnak, de az utolsó pillanatban elugranak, vagy teleportálnak.