Igen fontos dolgok

hogy a gyerek már két hete a bölcsődében is a WC-be kakil, pisil.
Jutalmul- ahogy megbeszéltük vele- elindultunk megvenni neki a Markolót, mivel ez a jármű még hiányzott a munkagép gyűjteményből. Markoló, markoló, hol van már egy normális markoló, már a harmadik játékboltba mentünk be, ahol is a gyerek első pillantásra szerelmes lett... egy betonkeverőbe. Markoló nincs, de van viszont betonkeverő, illetve eddig is volt, de az nem volt olyan "kafa" mint ez, ennek még a keverőtartályát is lehet forgatni, meg előredönteni a vezetőfülkét, meg persze nagyobb is.
A legdurvább az, hogy én is szeretek a földre feküdni, és tologatni az útmintájú gyerekszőnyegen a dzsipet, a lakóautót, a Porsche-t, a Ferrarit, a Trabantot, a Thomast, a kamiont, a katonai terepjárót, a Cabrio-t meg a Beetle-t: farolok, fékezek, előzök, megállok, üldözök, parkolok, kanyarodom, driftelek.

És hát mindjárt 3 éves, óTeJóÉg, hogy megy az idő, már-már férfiember: 92 centi és 15 kiló, beszélgetni lehet vele (nem is akárhogy: döbbenetes beszédkészsége- és szókincse van), véleménye van, annyira jó, hogy van, még akkor is, amikor éppen balhézik valamiért.
Múltkor felborította az éppen működő számítógépemet, méghozzá úgy, hogy ráült (pedig ezt nagyon határozottan megtiltottam), és amikor elég erélyesen rászóltam, hogy "tűnés onnan azonnal!" akkor nagyon gyorsan akart hátrafelé lemászni róla, az egyik lábát már letette, de a másik lábának a sarka beleakadt, és paff, eldőlt a gép, azonnal se kép, se hang, szevasz, vihettem szervízbe... és amíg élek, szégyellni fogom, de úgy eldurrant az agyam, hogy fellöktem szegény gyereket, fenékre is ült és elsírta magát: "jaj, milyen rossz apukám van nekem, mert kiabálós", meg hogy "az ember nem löki fel a kisgyerekét!" Igaza volt: legszívesebben megfojtottam volna. Persze figyeltem, hogy ne legyen semmi mögötte, csak a szőnyeg, de félig-meddig akkor is indulatból tettem, de egy állat vagyok, utólag azzal vígasztaltam magam, hogy biztos más szülők is csináltak már hasonlót.
Persze hamar lecsillapodtam, ölbe vettem és megbeszéltük (de kb. százszor mondtam neki eddig), hogy ezt nem lehet, mert ez nekem munkaeszköz is, és ha tönkreteszi, akkor nem fogok tudni pénzt keresni, és ha nem tudok pénzt keresni, akkor nem tudunk például játékot és könyvet venni. Ezúttal végre komolyan vett, majd azt mondta, hogy "apa, ígérd meg, hogy többet nem löksz fel!" Természetesen megígértem, de én is megígértettem vele, hogy többet viszont nem nyúl a gépemhez, valamint a hálókártya antennáját sem tekergeti (amúgy kettőt már letört). Megöleltük, megpusziltuk egymást és azóta sem piszkálja a gépemet (csak Kingáét :D).

A bőrgyulladásom is majdnem elmúlt, ugyan néha-néha viszket még a lábam (de legalább már csak a lábam és tényleg nem az van, hogy legszívesebben percenként esnék neki drótkefével, ahogy eddig volt), a karomon, kezemen, hasamon, hátamon nincsenek lilás, hámló dudorok, éljen, éljen.
Szerintem aminek köze van hozzá, az a csalánlevéltea (amit az allergia miatt kezdtünk el inni, és csillapította is, gyógyszerek nélkül vészeltem át a parlagfűszezont), meg a biokaja: gyakorlatilag alig eszünk nembio-t. Biztos számított ez is.

Így megy ez.