Láttam ma egy balesetet.

A Király utca és a körút sarkánál egy autós a Király utcából a piros lámpán át pont az induló villamos elé robogott, ami végigtolta a síneken, majd odapasszírozta a lámpaoszlophoz. Kurva nagyot csattant, aztán ott maradt a villamos eleje és a lámpaoszlop közé szorulva. A sofőr remegett mint a nyárfalevél (karamboloztam én is, tudom, milyen, teljesen megértem), míg 3-4 ember a jobb első ajtót próbálta kirángatni, hogy ki lehessen szedni az idióta vezetőt a kocsiból.

Ilyenkor sajnálom a legjobban, hogy nem én vagyok Magneto: odamentem volna, hangosan azt mondtam volna az embereknek, hogy "félre", majd a mágnesességet uraló erőmmel egyszerűen kiszakítottam volna az első ajtót. Ha nagyon színpadias kedvemben lettem volna, előbb hátrébb toltam volna az egész villamost!

(ezen a ponton a sokaságból a meghökkenés hangjai, és néhány "Uram isten" szűrődött volna ki)

És hát az összeverődött tömegben véletlenül ott lettek volna valamennyien azok a seggfej fiúk, akik régen az iskolában megvertek/megaláztak/kicsúfoltak, és felismervén, hogy ki ez a csodálatos képességű mutáns férfi, most megkönnyebbültek volna, hogy a képességemmel akkoriban nem tekertem a nyakukra a fémvonalzót, és most nagyon sajnálnák, hogy nem lettünk barátok, meg persze az összes nő is ott lett volna, aki nem akart velem járni, de ugye most már bánhatják.