Egyébként

most van az a korszak (illetve kezdődött a dackorszakkal úgy kb. egy éve), hogy mindenért harcolni kell nála.
Ha hazajövünk, még véletlen sem az az első (de nem is második vagy a harmadik) dolga, hogy levegye a cipőjét/szandálját, pedig tudja, hogy ez szabály.
- Miért?
- Mert nem hurcoljuk be a piszkot a lakásba.
- Miért nem hurcoljuk be?
- Mert a piszoknak semmi keresnivalója a lakásban.
- Miért?
- Mert te ott fogsz benne feküdni, mikor épp egy autót tologatsz a szőnyegen. Tudod, ez nem túl "bigénikus".
- Azt akarom, hogy a piszokban feküdjek.
- De én nem akarom.
- De én akarom.
- Na futás gyorsan az előszobába levenni a cipődet, nem mondom többször!
Dehogynem mondom. Még vagy nyolcszor. Ahogy minden mást.

Amikor végre elérjük, hogy levegye (bár a legtöbbször mi kapjuk el, és vesszük le róla, mert ugye sokkal fontosabb azonnal nekiállni lefeküdni és tologatni egy autót a földön) a rajta lévő lábbelit, akkor a kézmosásért kell küzdeni vele, aminek általában az a vége, hogy be kell cipelni a fürdőbe és megmosni a kezét (értsd: beszappanozni, lemosni és megtörölni. Nem mintha nem tudná megmosni egyedül, mert dehogynem, de nem teszi), pedig tisztában van vele, hogy ez a második szabály.
Ilyenkor jön ez a párbeszéd:
- Miért kell megmosni?
- Mert a kezed tele van baktériumokkal.
- Mik azok a baktériumok?- kérdi, pedig tudja, mik azok.
- Tudod, azok a nagyon pici élőlények, amik betegséget okozhatnak, ha a szádba kerülnek a kezedről.
- Miért?
- Mert van köztük olyan, ami betegséget terjeszt.
- Miért terjeszt betegséget?
- Mert ilyen.
- És beteg leszek tőle?
- Igen, előfordulhat.
- Azt akarom, hogy beteg legyek.

A harmadikat is ugyanúgy elmondtuk neki tízezerszer: ahogy hazajövünk, átöltözünk!
- Miért?
- Mert nem az utcai ruhánkban heverünk le a földre autót tologatni, mesét olvasni, ágyon ugrálni. Ez sem "bigénikus".
- Az utcai ruhában csak utcában vagyunk?- kérdezi és reménykedem, hogy végre megérti, vagy legalább elfogadja, de nem, pedig tudom, hogy érti, mi az az utcai ruha és mégis úgy csinál, mintha nem értené.
- Igen.
- Én az utcai ruhámban akarok itthon lenni.


- Bogyó, evés előtt kezet kell mosni.
- Nem akarok.
- De pedig muszáj.
- Miért?
- Mert így "bigénikus". Mi is mindig megmossuk, mert nem akarunk piszkos kézzel enni.
- De nem piszkos, nézd meg. Látod?
- Igen, de nem csak az a piszok, ami látszik. Például a baktériumok nem látszanak.
- Mik azok a baktériumok?- kérdi, és innentől, kedves mind a 3-4 olvasó, te is ismered a folytatást.

Már jó ideje nem használ pelenkát nappal. Szól, ha pisilni kell, meg ha kakilni kell, szépen ráül, kiküld minket "apa, ne legyél itt, csukd be az ajtót", aztán ha "kijött a kaki", bemegyünk hozzá, leitatjuk a pisit a fütyije végéről vagy megtöröljük a fenekét, majd feláll a WC-deszka tetejére és lehúzza WC-t, s mivel tudja, hogy nem szabad rángatni a WC-láncot, ezért természetesen rángatja.
Ellenben a bölcsődében nem hajlandó WC-t használni, pedig nem történt ott vele semmi, senki nem kényszerítette ott semmire, egyszerűen nem és kész, "mert az rossz". Remélem, kinövi, mert így nem mehet óvodába- nem beszélve arról, hogy mennyibe kerül egy hónapban a pelenka, amit simán lehetne könyvre-játékra költeni.
Mindig azt mondja, hogy "majd holnap a bölcsiben is a WC-be pisilek", aztán nem teszi. De hogy miért? Rejtély.

Amúgy meg nagyon értelmes gyerek, de a zistennek sem akar egy fikarcnyit sem megfelelni. Viszont sokszor simogatja meg a hátamat és ad puszit elalvás előtt, közben elmondja, hogy "apa, nagyon szeretlek", ilyenkor minden bosszúságot azonnal elfelejtek :D