Munka, TV és utcára járás híján bizony nem sok blogtémája akad a bloggerfiának.

Hallgassunk addig hangulatjavítót (ez elsősorban nekem szól):

http://www.youtube.com/watch?v=wq3Df7ecKMo&feature=related

Egy "konzervatív meg csukott", Faith no more-t szerető embernek küldöm

az akkor 17 éves Mike Patton 1985-ben alapított (és ahogy a neten kutatodtam, szerintem neki a legkedvesebb) zenekarának egy dalát, amely szerintem magasan jobb, mint a Faith no more legtöbb száma, ugyan tudom, hogy nem összehasonlítható a stílus, de rám mélyebb benyomást tett:

http://www.youtube.com/watch?v=UnLNXquIBVs&feature=related

És itt van egy (igen vicces) koncert is ebből a számból:

http://www.youtube.com/watch?v=rffHbGQ3Jnk

Hajrá, hajrá!

Magamutogatás titkos imádónak (nagyobb méretért klikk a képekre)

Tulajdonképpen ha csak a látványt vesszük, akkor ez elképesztően gyönyörű

alvópóz

Ma ismételten rajtakaptam egy macskát, hogy a mi macskánk (ill. Kingáé) kajáját zabálja

Szóval, ott ült az ablakpárkányon egy dagadt, tarka féreg, és mély átéléssel falta azt a kaját, amit mi vettünk meg a mi pénzünkből.
Rávágtam egy nagyot az üvegre, ettől megijedt és leugrott, de én sejtettem, hogy nem szaladt el, ezért kirontottam és ráüvöltöttem, hogy takarodjon a büdös kurva anyjába, el is iszkolt a gyáva geci... Ott sunyított a fal tövében, és azt várta, hogy megszűnjenek a zajok a konyhában, mert ez azt jelentette volna, hogy tovább lopkodhatja mások eledelét.

Elegem van, hogy az összes kibaszott macskát mi etetjük az utcában.
Az összes kurva macskát utálom, főleg, hogy tudom, hogy másnap azt szarják ki, amiért mi megdolgozunk.
Azt találtam ki, hogy egy webkamerát szerelek a konyhaablakba, így- ha megy a számítógép- állandó megfigyelés alatt tarthatom a helyszínt. Az ablakpárkányra pedig egy fémlapot szerelek, amibe áramot vezetek, és ha meglátom, hogy a macskakaja által egy idegen macska lopkodja a forintokat a zsebünkből, akkor dzzzzz!!!, megy az áram a gusztustalan, szőrös, puhos testébe: nesze, geci, baszd meg az anyádat, te tarka parazita, most odasülsz az ablakpárkányra, remélem, ugyannyira fáj, mint nekem az, hogy rád költöm a pénzemet, de többet nem keseríted tovább az életemet!
Igazából sokkal jobban tetszene az, ha a párkány fölé egy vödör hideg víz lenne applikálva, ami a macskára zúdulna, mikor idepofátlankodik, milyen kellemes is lenne ez most, hogy kezdenek beindulni a mínuszok, meg hótziher, hogy egy macskánál ez is egy örök életre szóló system shock lenne az itt evéssel kapcsolatban, de az az igazság, hogy csak akkor lenne maradéktalan az örömöm, ha megdöglene az összes macska a környéken; pontosabban az a négy megélhetési macska, amelyik permanensen idejár ingyenélni.

Ehhez hasonló kisfilmek keringtek a fejemben, és már ecseteltem is Kingának, hogy nem is lenne bonyolult megvalósítani, mikor Kinga kitalálta, hogy rakjuk be a macska kajásedényét a villanyóra szekrényébe, aztán mikor megjelenik a mi macskánk (neve: cica), akkor kimegyünk, kivesszük és egyszerűen elé rakjuk a párkányra. Elvégre mindenképp ki kell menni, hogy önthessünk a táljába kaját, úgyhogy tökmindegy, mit csinálunk, ha úgyis ki kell mennünk.

De én azért kidolgozom a terveimet... öregkoromban remekül fogok szórakozni az éppen szénné égő, vagy bőrig ázó macskák visításán.

de csudaszép is ez

http://www.youtube.com/watch?v=z0HLfJ9D6OA&feature=PlayList&p=B80CD9A368710C28&playnext=1&playnext_from=PL&index=12

meg ez is:

http://www.youtube.com/watch?v=wNQ5auIC1bw&feature=PlayList&p=B80CD9A368710C28&index=13

Nagyon szeretnék ilyen hangot, bár attól tartok, hiába hallgatom meg minden nap, nem lesz ilyen.
Ugyan Kinga azt mondja, hogy hasonló, én meg aztán hajlamos vagyok teljesen olyannak hallani, de Kinga elfogult, mert szeret, ezért nem hiszek neki.

Megszűnik a Sláger-és a Danubius Rádió

Rég hallottam ilyen jó hírt.

Nem fog felharsanni több Georgie langyi Mickey, Scorpions, Madonna, Europe, Village Peolpe (Y.M.C.A.), meg Michael Jackson és a többi hitvány előadó/együttes.

Remélem, Bochkort soha többé sehova nem veszik fel rádiózni. Meg a Borossss... Lajossss...-t sem.

Az otthon úgy-ahogy begyakorolt röhögésekkel tarkított, 

"de kibaszott vidámak vagyunk már reggel fél 6-kor is" c. szánalmasan erőltetett műsornak vége az éterben, éljen, éljen, és hát azt se feledjük, hogy Rokkerzsoltit (aki nálam végleg feltette a pontot a Sláger Rádióra) sem fogjuk hallani többet, remélem, senki nem sajnálja, én személy szerint mindig is úgy utáltam, mint a szart.

Pedig már a volt szomszédom, "Csehné Gizike is csatlakozott a Melletted vagyunk Sláger Rádió!!! klubhoz", ezt a megdöbbentő hülyeséget, hogy klubok alakulnak az iwiwen egy ilyen szar miatt, még azt is hallottam valahonnan, hogy autós felvonulást akarnak tartani e két rádióért, hát hajrá, a lezárt Margit híd mellé még pont ez hiányzik. 

Remélem a Critical (M)ass is csatlakozik, és totális káoszba taszítják a közlekedést.

Amúgy a "critical mass" szóra a gugli ezt (a gyönyörűséget) adta ki a 13. képtalálatnak, na, ezzel már inkább szimpatizálok, mint azzal, hogy megjátszós faszok évente egyszer bringára ülnek, egyébként meg még szarni is kocsival járnak, szóval az anyjuk picsáját nekik is, persze tisztelet a kivételnek, blablabla.*

*bár ezt igazából nem gondolom komolyan

Szerintem nincs is ennél idegesítőbb, tipikusan női kérdés:

"Mire gondolsz most?"

Azon gondolkoztam, mikor kimentem az utcára,

hogy a bokrok rejtekében megkerülöm a kocsit, majd mikor odaérek mellé, beordítok az ablakon, hogy "most végre elkaptalak, Fantomas!"

Meddig bírod nézni?

http://www.willysenmarjetten.be/

Nem hiszem el, hogy az emberek 12.1%-a még mindig
Internet Explorer 6-ot használ!*


*elevenen megfőzni őket, de azonnal

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

Ledobja.
Felveszem.

És szerintem nem írtam le annyiszor, amennyiszer megtörtént.

vigyázz: fülhallgatóval elég hangos lehet

Ez már jobban sikerült (lehet fogakat számolni, hajrá, hajrá)

Fotó (sose tanulok meg jó minőségű képeket csinálni)

Emmá döfi

- megy a fűtés, kellemesen meleg van,
- Kinga nincs itthon, így lehet bagózni a konyhában,
- találtam egy oldalt, ahol a jólelkű szadisták kiváló S/M-klipeket osztanak meg egymással letöltésre,
- és a gyerek mélyen alszik.

Már csak a macskának kéne meghalnia; annyira illúzióromboló, hogy a károgása még fülhallgatón keresztül is behallatszik a megláncolt, vonagló nők sikoltozásába.

Tulajdonképpen

a kórboncnokság biztos meló lenne, hiszen halottak mindig lennének, így nem lenne hiány "munkadarabból", és Kingát sem zavarná, ha hullaszagúan jönnék haza, nem beszélve az anatómia meg a betegségek meg a deformitások (meg a csinos, fiatal lányok, akár halottak, akár nem, hehe) iránti vonzalmamról (sőt, bevallom, hogy ugyan nekrofil nem vagyok, de mindig érdekeltek a hullák, mármint a halál mint állapot, hogy mennyire megváltoztat egy valaha élt embert), szóval, nem is az a része zavarna, hogy esetleg nénik-bácsik felfekvéses, gennyel teli testrészeit kéne felmetélni, hanem az olyanok, mint (Eszterka kommentje kapcsán) a hullasminkelés, öltöztetés... ehh, ez valahogy már nekem is perverz, mikor - pl. baleset után - gyakorlatilag plasztikai műtétet kell végrehajtani egy halotton, hogy elfogadható külalakot prezentáljon a rokonok által tartott hullanéző körmeneten (monnyuk, a Lákátos csálád biztos vagyonokat perkálna, hogy a "stylist" újra 20 éves lányt csináljon a vajda 609 évesen elhunyt feleségéből, há máshul ném, legálább az üvegtétéjű koporsoúban nízzen mán ki eccer joúl), aztán persze lehet, hogy ha már ott tartanék, hogy ki kell sminkelnem az első hullámat, már tök természetesen kezelném.
Az öltöztetés meg ugye... az olyan, gondolom, mintha egy hideg viasszal töltött gumibabát öltöztetne az ember, ez még annyira nem is vészes, csak arra kéne vigyázni, nehogy az arcomra cuppantsam a "kliens" arcát, mikor a hóna alá nyúlva felemelem a testét, hogy ráadjam az ünneplő ruhát. Persze, ez csak rutin kérdése, biztos belejönnék.

Meg kell ezt az egészet alaposan fontolni.

Hát ez a nap is eljött

Vége a melónak.
Összeszedtük a szerszámokat, maradék és használható anyagokat, bedobozoltuk a csontokat, koponyákat (egyet magamnak is öntöttem), nagyjából minden készen áll arra, hogy emlékké váljon (el is szontyolódtam egy kicsit délután), már csak egy nagytakarítás van hátra, aztán viszlát, irány a létbizonytalanság- azaz, anyagilag most nem állunk olyan szarul, bár jól sem-, vagyis még mindig nem tudom, mihez akarok kezdeni magammal.
Decembertől lehet, hogy lesz még egy meló, de még ha lesz is, ez sem hosszútávú perspektíva.

Ja, közben összeraktunk az Örkény István Színháznak egy díszletet az Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése c. darabhoz, de egy rohadt grafikai munka miatt nem tudtam elmenni megnézni az első előadást.
De állítólag kurva jó, majd pótolom.

Pl. kurvára vonz a bútorrestaurálás, és tudom, hogy jó lennék benne (mi több, nagyon jó), de reménytelennek érzem, hogy ebből éljek meg, mert hát új bútort sem nagyon vesznek sűrűn az emberek, nemhogy restaurálni valót.
"Házalni" meg ezzel a tudománnyal... mission impossible.
A kórboncnoki szakmán is gondolkozom, de az sem egy főnyeremény anyagilag, meg hát általában nem a fiatal, csinos lányok kerülnek a boncasztalra, ugyebár.

Legyen az a végszó, hogy:
eehhh...

Mostanában- úgy másfél hónapja- az van, hogy a gyerek sírva kel fel.
Alszik, alszik, aztán vagy úgy ébred, hogy már eleve bőg, vagy ha nem, akkor max. 5 másodperc, és rákezd. Ilyenkor nagyon nehéz megnyugtatni. Ugyan a cicizés mindig bejön, de Kinga az egyetem miatt nincs itthon egész nap, meg hát ez nem lehet hosszú távon megoldás. Egyfolytában beszélni kell hozzá, vagy énekelni, és talán abbahagyja. De ne mindig. Olyankor néha legszívesebben elmennék és ledöntenék 58 sört.

A másik, hogy egy percre sem lehet magára hagyni, mert azonnal kiveri a hisztit.
És ebben nagyon kitartó- valamelyik nap eldöntöttük, hogy azért sem vesszük ki a járókából, hadd jöjjön rá, hogy nem mindig forog körülötte a világ-, mert képes akár egy órán keresztül is torkaszakadtából üvölteni. Megállás nélkül ordított, épp csak annyira hagyta abba, amíg levegőt vett.
Már nem olyan kicsi, hogy ne fogja fel a szitut, merhogy eleinte féltem, hogy csak annyi jön le neki az egyedüllétre szoktatásból, hogy magára hagytuk, de nem, nem ez a baja- ha valami éppen leköti, akkor nincs ránk szüksége-, az zavarja, hogy nem velünk van.
Persze, a járókáért sem rajong, de ha olyanja van, akkor is üvölt, ha ott van mellettünk a földön, vagyis fizikailag nincs tőlünk elvágva.
Faszom. Imádom a kis manót, de néha- hiába a mi hibánk- elfelejtem, hogy még kicsi és a plafonig kúrja az agyamat.

Az utóbbiról mi tehetünk, mert lássuk be, hogy bizony alaposan elkényeztettük, és ennek most isszuk a levét- meg egy kicsit a gyerek is, mert nem érti, hogy éppen akkor miért nem lehet velünk-, de a sírva ébredést nem értjük.

Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Tiszalúc

Ahol is egy lakos a kerítésébe vezetett árammal védte a kertjében termesztett zöldséget a (szinte biztos, hogy izlandi) tolvajok ellen.
Az áram megrázta azt a két gyereket, akik egy este be akartak mászni (á, dehogy lopni) a kertbe, és az áramütés miatt könnyebb sérüléseket szenvedtek. A történtekről az anyjuk értesítette a rendőrséget.
A férfi ellen emberölés kísérlete miatt emeltek vádat. Szabadlábon védekezhet.

Baszd meg.
Röhej. Röhej. Röhej.

Két dolgot sajnálok:

- az egyik, hogy a gyerekek túlélték (akik ezek után- némi szülői bemagyarázással katalizálva- biztos úgy fogják gondolni, hogy megint csak "á párászt gádzsó vót a gáci", amiért nem biztosított zavartalan körülményeket a csóráshoz), mert így két potenciális bűnözővel több lesz az országban, de sebaj, ha majd lesittelik a "gádzsót", el lehet még a földet is hordani a telkéről,

- a másik, hogy nem a szülők mentek lopni- ami érthető, mert a lopni küldött kiskorú nem büntethető, ugyebár- és nem ők (ők sem) égtek szénné a kerítésre fennakadva. Naná, hogy a gyerekeket küldik, van belőlük elég, annál több a segíly. És még van pofájuk a rendőrséghez fordulni. Hát baszd meg. De szeretném tudni, hogy az anya miként konferálta ezt be a rendőröknek...!

- a harmadik, hogy a férfi ellen egyáltalán vádat emeltek.

***

Ezentúl, baszd meg, ne építs olyan kerítést, aminek a tetején hegyes vasak vannak, mert beleléphetnek és fizetheted a retkek 8 napon túl gyógyuló sérülésének költségeit.
Magas kerítést se építs, mert ha onnan leesik egy lopni küldött gyerek, megsérülhet!
Meg úgy általában: egyáltalán ne is építs kerítést, mert számos veszélyforrást hordoz magában, mikor a tolvajok át akarnak mászni rajta, hogy mindenféle következmény nélkül lophassanak tőled.

Kövezd ki a veteményesed között az utat, hogy ne fordulhasson ki a bokájuk a földrögökön- meg persze, hogy ne maradjon lábnyom. Lehetőleg lámpákat is szerelj fel, bele ne essenek a kerti kútba.

A házadat ne téglából építsd, mert ha az építkezés után marad egy-két darab, hajlamos lehetsz megragadni egyet, és fejbevágni vele az illetéktelen behatolókat. Inkább papírból húzz fel magadnak házat, hogy még véletlen se okozhass másnak sérülést a magántulajdonod megvédése érdekében.

Kutyát se tarts, mert a kutya egy gonosz állat, és nekimegy a hívatlan vendégnek, még a végén megharapja szegín tolvajokat.

Emberölés kísérlete.
Ez egy tragikomédia, baszd meg.
Kíváncsi lennék, hányszor lopták meg ezt a lakost, miután meghozott egy ilyen döntést, hogy áramot vezet a kerítésébe.
És nagyon remélem, hogy még többen követik a példáját. Előbb-utóbb csak feltűnik valaki(k)nek, hogy melyik a bűn tulajdonképpen: a lopás vagy a magántulajdon valamilyen módon történő védelme*.


*abból még nem volt baj, hogy valaki nem akart bemászni más kertjébe

Azt az egy dolgot utálom a főtt kajában,

hogy mindig kibaszott forró, mikor elkészül.


http://www.youtube.com/watch?v=KISUsxJv1NI

megemberelt bejegyzés

Az van, hogy embertelenül fáradt vagyok, több mint egy hónapja megállás (szabadnap) nélkül dolgozom napi 10-11 órákat (plusz utazás oda-vissza), emellett weblapokat csináltam esténként több órában, szóval kurvára nem alszom sokat, hál'istennek weblapokkal nem kell foglalkoznom mostanában, így legalább arra van időm, hogy hemperegjek esténként fél órát a gyerekkel.
Bírni bírom a sok melót, mert kb. 10 napja alacsony a pollenkoncentrátum, így legalább ez nem keseríti meg minden percemet éjjel-nappal, de akkor is fáradt vagyok nagyon. Viszont ELVILEG a héten végzünk, megy a kellék kamionra, aztán el a picsába Skóciába, hadd gyakják egymást a statiszták.
De GYAKORLATILAG sok esély van rá, hogy azonnal elkezdődik a kellékgyártás második turnusa, vagyis október 10-ig ugyanez a hajtás lesz. Anyagilag ugyan jó, de azért szeretnék egyszer már délig aludni, aztán felkelni, jól bezabálni és vissszafeküdni.
A weblapozástól olyan szinten megundorodtam, hogy a suliba be sem iratkoztam, de ezt is csak a diákigazolvány miatt sajnálom, mert amúgy látni sem bírok semmit, ami a weblapkészítéssel meg egyéb grafikai munkákkal kapcsolatos
(ez utóbbit csak azért jegyzem meg, mert most is valamilyen táblát kéne csinálnom, de nem bírom elszánni magam rá),
és mivel Kinga szeptembertől elkezdte az ELTE-n a Programtervező Informatikus szakot, így bőven elég egy kockafej a családban. :P

Közben meg apám is kitalálta, hogy vegyem át a pékséget, amivel kapcsolatban elég vegyes érzéseim vannak, mert egyfelől biztos megélhetés lenne
(bár azt nem tudom, hány embert tartana el, mert ha én átvenném a szüleimtől, nekik ezután is meg kell élniük valamiből- már ha menni fog akkor is a cég, miután a "kezem közé" kerül),
és hát most már gyerek van, akinek minden kell majd hamarosan, meg nekünk is kéne egy csomó minden, egyszóval sok pénzre lenne szükségünk, amihez ez a cég hozzásegíthet,
mondjuk oda is be lehetne feccölni nem kevés pénzt, de ez még csak egy dolog, az nem tetszik, hogy rengeteg emberrel kellene napi kapcsolatban maradni, azonkívül új vevőket hajkurászni, mert különben mi értelme van az üzletnek, ha stagnál
(mert annyira viszont nem megy jól, hogy már magától menjen, mint pl. a Coca-Cola),
szóval ez a része rettenetesen taszít, én mindig olyan munkát szerettem végezni, ahol békén hagynak, nem kell beszélgetnem senkivel, csak produkálni kell a végeredményt.
Meg nem túl kreatív.
Meg mellette nem sok időm maradna akármire is.
Meg a vele járó papírmunka és telefonálgatás, hoppá, ezek csak most jutottak eszembe, biztos, hogy gyűlölném.

Szóval a bejegyzés lényege, hogy tulajdonképpen tök egyformán telnek a napok, csak közben fingom nincs, mit tegyek; egy céget átvenni nagy felelősség, meg istenigazából nem csinálnám szívből, viszont az biztos, hogy nem az egy helyben toporgás meg az erre-arra vergődés jegyében telne az életem ezentúl.

Nem tudom.
Tulajdonképpen az volna korrekt az élettől, ha én vinném el egyszer a lottó ötöst, de lehetőleg minél előbb.

***

Ezt meg kötelező meghallgatni:

http://www.youtube.com/watch?v=IpM7ZhAr2Ok

(gyanítom, hogy a klipet készítő lelkes alkotó csak a szám címére koncentrált, szóval ez nem az együttes klipje)

Olyan rég linkeltem már valami szépet nektek

http://www.youtube.com/watch?v=TRi30CNNxoE

Nézzétek csak, ki gyakja le egy neoncsővel a bádogembert!

Természetesen csak hanggal ér megnézni:

http://www.youtube.com/watch?v=sC-dwjrinK0#t=00m07s

Hazaút

A Boráros téri villamosmegállóban várok a villamosra, amikor odalép hozzám egy szutyok csöves: "Nágykánizsárúl gyüttem..." "Nincs pénzem", vágok közbe, "Ném is pénz kell nékém, háném nincs égy szál cigid?" Előszedem a cigit, kiveszek neki egy szálat, mikor megjelenik a szintén csöves haverja: "Nékém is lécci, tesókám." "Remélem, van még húsz haverotok itt a környéken", jegyzem meg, mire elvigyorodik: "nincs".
Megköszönik, elmennek, nem sértődnek meg, amiért nem akarok kezet fogni velük.

***

Felszállok a villamosra, leülök
(itt megjegyezném, hogy a Combino-t egész biztos a zsugorított lábú kínai nőknek tervezték, mert két férfitalp egymással szemben már nem fér el, nem is beszélve arról a valamiről - ami olyan, mint a buszokon a kidomborodó alváz a kerék íve felett -, ami az ülés alatt van, és belóg az amúgy is kicsi lábtérbe),
a Ferenc Körútnál felszáll egy lepukkant, piaszagú pasi egy 10-12 év körüli gyerekkel. A retardált, gibbonarcú gyerek bemászik az ablak meg az ülés közötti részre, ott elfekszik és kinyújtja a lábát, ezzel majdnem hozzám ér, de a pasi, talán az apja, rászól, hogy vigyázzon. A gyerek le nem veszi rólam a szemét, közben magyaráz nekem: "kubáká bánáná, kubáká bánáná, kubáká bánáná?" Fingom sincs, mit jelenthet, de a banánra asszociálva van sejtésem. A pasi vigyorog: "Kiségittő iskolaba jar... ejj, de utalom a bort."
Inkább leszálltam, semmint beszóljak nekik, mert a gyerek egy pillanat alatt felkúrta az agyamat, még ellenszenvesebb volt, mint a felnőtt.

***

Befut a másik villamos, felszállok, nekitámaszkodom a másik ajtónak, velem szemben, a ki-be csukódó ajtó melletti ülésen egy reppernek öltözött, suhogós gatyás fiú ül, lábai kibaszva középre, hogy mindenkinek át kelljen lépni rajta. Az ölében heverő, maximumra állított hangerejű telefonból Michael Jackson vernyog. A fiút egy cseppet sem zavarja, hogy a többi embert kurvára nem érdekli a "fáintos" Michael Jackson, meg az sem, hogy rohadtul útban van a többi embernek. A lábainál, tehát nagyjából az ajtó előtt a haverja áll, egy túlszteroidozott, amorf koponyájú, fuxos bunkó, aki egyszerre két kapaszkodót markol és baszik odébbállni, nyugodtan ácsorog az ajtó előtt, elnézve, hogy őt kerülgeti mindenki.

***

A nyolcszáz évesnek kinéző, száz szoknyás, férfihangú asszony pont a lépcső előtt, középen ver tanyát a kukorica- és paprikakészlettel, és hidegen hagyja, hogy gyakorlatilag egy perc alatt forgalmi dugót okoz az aluljáróban és a villamosmegállóban.
Nem számít, "csák kéccáz á csípűs zűderős, csák száz á kukoricá!"

-----

A cigit kéregetők kivételével legszívesebben mindet lelőttem volna.

Az ebben a bejegyzésben szereplők mind cigányok voltak. Koszos, retkes, pofátlan, viselkedni nem tudó, az emberekre nagy ívben szaró cigányok.
Persze ez biztos csak véletlen.

34 és 3/4 évesen

elértem a szellemi érettség azon szintjét, hogy 100%-osan biztos vagyok abban, hogy fogalmam sincs, mit akarok kezdeni hátralévő életemmel.

"Nektek bizony a kurva anyátokat!"

Hadd gratuláljak az Örs vezér tére aluljárójának felújítását kitervelő illetékes(ek)nek, hogy gondolt(ak) a babakocsival és a kerekesszékkel közlekedőkre, és egy darab rámpát sem építettek a zuglói oldalra, vagyis aki át akar jutni a kőbányai részre, annak egy jóóó nagyot kell kerülnie a Kerepesi úton lévő első zebráig, ami legalább 250 méter- vagy bemegy a Sugárba, ott felmegy mozgólépcsővel az első emeletre, átmegy a felüljárón keresztül az Árkádba, ott lemozgólépcsőzik a földszintre, majd kigurul a kijáraton és már ott is van az áhított túloldalon. Ilyen egyszerű az egész!
(persze, ez csak babakocsival kivitelezhető, kerekesszékkel már bonyolultabb, ehhez megint csak segítséget kell kérnie az érintettnek)
A fenti hiányosságon kívül pedig már most, néhány hetes használat után is úgy néz ki, mint a régi aluljáró egy lucskos, téli napon.

Három napja úgy raktam vissza a farzsebembe a telefont, hogy nem volt lezárva a billentyűzet.
Csak tegnap vettem észre, hogy a telefon egy órán belül - ki tudja, hogyan sikerült pont így benyomódnia a gomboknak a zsebemben - háromszor küldte el Szilviának, "abeteg"-nek azt az sms-t, amit nem sokkal korábban Kingának írtam, hogy aszongya: "Valamilyen szappant is, lécci."

(az egyikben még egy smiley is volt a mondat után, pedig az eredeti sms-ben, amit Kingának küldtem, nem volt. Hogy ezt miképp biggyesztette be a telefon, arról fingom sincs)

--------

Ma két igazi halról kellett öntőformát csinálni.
Gyuri megvette őket a piacon, a műhelyben körbegyurmázta őket, én meg leöntöttem gumival, gézt terítettem rá, majd belenyomkodtam a még lágy gumiba, aztán még egy réteg gumi került rá, abba megint géz; ahogy ezt csinálni kell ahhoz, hogy egy viszonylag strapabíró öntőformát kapjunk.
Az egyik hal ugyan ki lett belezve és ki lett tömve szivaccsal (hogy ne fonnyadjon össze), de a másik viszont nem, abban ott maradt minden belsőség, mondván, hogy ma úgyis kész lesz, de aztán végül nem tudtuk befejezni.
De nem is ez az érdekes, hanem az, hogy a gumiformákat (benne a halakkal) nem lehet hűtőbe tenni, mert a gumi egyik összetevője nem szereti a hideget. És mivel most derült ki, hogy a töketlen angolok miatt Gyuri kivételével mindenki egy néhány napos kényszerpihenőt kapott, így biztos nem én leszek az, aki holnap kikaparja a megszilárdult gumi öntőformából az éjszakát a meleg műhelyben töltő döglött halakat :P

hamár így nyaggattok, Kedves mind a 4-5 olvasó, hogy mi van velem kb. három hete, akkor elmesélem, hogy az van, hogy kurvára fáradt vagyok

Hetek óta az a program, hogy (többedmagammal) kellékeket gyártok a IX. légió c. filmhez, aminek nemsoká elkezdődik a forgatása, és természetesen mindennek készen kell lenni tegnapelőttre, de a faszfej angolok három naponta változtatják az elképzeléseiket, aminek köszönhetően többször annyit dolgozunk, mint eredetileg kéne (ez monnyuk nekem jó, mert napi bérezés van- nem is rossz összeg ráadásul-, így legalább kihúz a szarból), ami nem lenne baj, de mindenki ingerült meg ideges, elég sokszor van az, hogy ráhúzunk még egy órát naponta.

(a gyerek épp most rántotta magára a kislámpát, hurrá: még egy tárgy, amit egy méternél magasabbra kell tenni ezentúl)

Esténként meg weblapokat csinálok, de kurva nehéz napi 10-11 óra meló (plusz másfél óra utazás összesen) után még ezen is agyalni, meg az időhiány miatt mentegetőzve tolni kifelé a határidőket, ugyanakkor viszont meg muszáj bevállalni, mert a pénz kell, kell, kell.

Szeptembertől megint suli, és fogalmam sincs, hogy forszírozzam-e tovább a webes vonalon való haladást
(a programozást feladtam, nem nekem való),
teljesen másra vágyom, valami manuálisra és kézzelfoghatóbban kreatívabbra
(meg a webezéssel kapcsolatban nagyon bennem van a "hülye és béna vagyok hozzá"- érzés),
leginkább faillatot szeretnék az orromban érezni
(talán mégiscsak valamilyen kétkezi munkára lettem inkább teremtve agymunka helyett),
de ennek a vágynak a megfogalmazásánál nem jutottam tovább még.
Az azért még visszaadhatja a kedvem a webezéshez, hogy megnézem a módosított tantervet, állítólag korszerűbb, praktikusabb és használhatóbb lett, mint a tavalyi, de ehhez is kéne legalább egy szabad nap... amit legszívesebben átaludnék.

(pl. ma reggel arra keltem hajnali 8-kor, hogy a gyerek egy diadalmas felkiáltással belemarkolt az orromba- teljes erővel-, majd csavart rajta egyet. Tényleg imádom ezt a kis Kukacot, de azért el tudtam volna képzelni egy tapintatosabb ébresztőt néhány órával később is, főleg úgy, hogy fizikai munka mellett hetek óta napi 5-6 órát alszom, és azt sem túl pihentetően)

De igazából nem is ezektől vagyok ennyire kész... hanem a kibaszott allergiától.
Hogy levegőt alig kapok, hogy rohamokban tör rám a tüsszögés, hogy viszket a szemem, hogy folyton el van dugulva az orrom (nyitott szájjal meg nem tudok aludni, így kipihenni sem tudom magam), hogy egész nap folyik a taknyom-nyálam-könnyem, és hogy lángokban áll a nyálkahártyám.*
Az isten faszát, miért van az, hogy eddig akárhány országban voltam, sehol nem voltam allergiás??

*ezen mondat megírása közben hetet tüsszögtem

Tegnap este munka után elmentünk sörözni a Kertem nevű helyre, ahol koncert volt, a Barabás Lőrinc Eklektric Band lépett fel. Jazzt játszanak, és nem is rosszul (amúgy utálom a dzsesszt, mert sose tudom meghúzni a határt aközött, hogy most még csak hangolnak, próbálnak vagy már tényleg játszanak), már kezdett tetszeni, amikor észrevettem, hogy a trombitásnak hiányzott könyöktől a jobb karja, innen meg nem tudtam a zenére koncentrálni, mert végig a csonkját bámultam és közben azon gondolkoztam (mint mindig, mikor ilyen embereket látok), hogy mennyire rossz lenne nekem -meg a körülöttem élőknek, hajajj-, ha fél karral kéne élnem.

--------

Nektek meg jó nyaralást!
Én is el bírnám viselni, hogy egész nap tengervíz nyaldossa a pöcsömet.

NaSzóval

nem megyek Faith no more koncertre.
Kutakodtam a neten a set list után, és ezeket a számokat fogják játszani:

1. Reunited
2. The Real Thing
3. From Out Of Nowhere
4. Land Of Sunshine
5. Caffeine
6. Evidence
7. Chinese Arithmetic
8. Surprise! You’re Dead!
9. Easy
10. Last Cup Of Sorrow
11. Midlife Crisis
12. Cuckoo For Caca
13. The Gentle Art Of Making Enemies
14. RV
15. King For A Day
16. Malpractice
17. Jizzlobber
18. Be Aggressive
19. Epic
20. Mark Bowen
21. Chariots Of Fire/Stripsearch
22. Just A Man
23. I Started A Joke
24. Pristina

És ebből bizony én kb. csak 6-7-öt szeretek.
Nem szar a többi sem, de nem a kedvenceim, arról meg nem én tehetek, hogy Mike Pattonnak nem ugyanaz a Faith no more lényege, mint nekem, úgyhogy kihagyom ezt a koncertet, néhány szám miatt nem fogok kimenni a tömegbe, porba, porba-sárba, hangzavarba.
Easy, úristen, mi a francnak kellett ezt feldolgozni egyáltalán...

Hol a blogod, Adrienn?

100.000.000

Ugyan mondjon már valaki egy olyan esetet is, ahol egy magyar* gyilkosa százmilliót ért... vagy amikor cigányok gyilkolnak magyarokat*, azt miért nem faji alapon tárgyalják?
Röhej. Nem értem, miért kell ezt kiemelten kezelni .
Azaz tulajdonképpen értem, csak kurvára zavar.


* ahogy a cigányok hívják a velük egy országban élőket

Ebben a rohadt bejegyzésben csak egy szót írok át minden évben

Avagy ma van kilenc éve annak, hogy legjobb barátom, Végh László a 25-ik születésnapja előtt 4 nappal fejbelőtte magát.
Nem mondhatom, hogy nem tudtam róla, mivel már 6 évvel azelőtt bejelentette, hogy meg fogja tenni, ha nem tart ott 25 éves korára, ahol szeretne, ami nála azt jelentette, hogy a Világ Ura akart lenni. Hülye volt, na, ezért szerettük.
Egy percig sem kételkedtem abban, hogy tényleg megcsinálja, de semmit sem lehetett tenni érte. Vannak ilyen emberek, akiken egyszerűen nem lehet segíteni.
(de, asszem, ő eleve ilyen defektussal született, mert a depressziós, szuicid öccsét 3 sikertelen öngyilkossági kísérlet után százalékolták le, a kisebbik öccse pedig testi-szellemi fogyatékos volt és 8 évesen is egy fél éves szintjén állt. Az egészhez még hozzájárult, hogy a szülei jehova tanúi voltak, akikről köztudott, hogy milyenek és hogy bánnak a gyerekeikkel, Laci sokat mesélt erről, meg hát bizonyított tény, hogy az öngyilkosságra való hajlam genetikus eredetű is)

Aznap nála voltunk- Dóri, Géza, Melinda és én-, beszélgettünk. Lacin már látszott rajta az amortizáció. Az öccse nyugtatóit szedte és ivott rá- ugyan ezt nem tette sűrűn, csak időnként élt vele
(de nem ettől tűnt amortizáltnak, hanem attól, hogy ő már tudta, hogy meg fogja tenni, mint ahogy én is tudtam, de nem tudtam elképzelni és aznap még amúgy is csak 9-e volt),
nyugodtnak tűnt, mosolygott, de minden gesztusából sütött a lemondás, a "nekem már mindegy" hozzáállás. Akkoriban Melindára hajtott, aki viszont nem volt vevő erre a nyugtatós-alkoholos Végh Lacira.
Beszélgettünk, aztán 3 óra felé eljöttünk, nekünk Dórival dolgunk volt, Gézáék meg ki tudja, merre mentek.
5 perce gyalogolhattunk a metró felé, amikor Laci felhívta Melindát, hogy nincs-e kedve visszamenni hozzá. Melindának nem volt kedve.
Rá egy órával már rossz kedvem volt, nyomott hangulatba kerültem, feszengtem, ideges voltam, éreztem, hogy valami nincs rendben, telefonálgattam, eleinte csak negyed óránként, aztán már öt percenként. Nem vette fel senki.
Este hazafelé szintén metróval mentünk, gondoltam, be kéne ugrani megnézni, mi van vele. De nem tettem valamiért, így hazamentünk. máig nem tudom, miért nem ugrottunk be.
Ha akkor bemegyünk hozzá, mi találjuk meg.
Így az öccse lelt rá. nem halt meg rögtön, mert le volt rúgva az ágyneműje, az ágy végébe volt taposva a lepedő, mintha szenvedett volna... nem tom. Lehet, hogy ez már csak vegetatív mozgás volt- remélem, bár megérdemelte volna, hogy kínlódjon egy kicsit.

Másnap az első dolgunk az volt, hogy átmentünk hozzá, ahol a cigányok azzal fogadtak kétségbeesve, hogy "ti még nem is tudjátok? Laci öngyilkos lett!"
Meg sem lepődtem. Dóri zokogott, én telefonáltam a többieknek, sokan azt hitték, csak viccelek, hiszen Laci párszor kiáltott már farkast, aztán nem történt semmi.

Augusztus 7-én a Szabadság- hídon ültünk, söröztünk hármasban, Dóri, Laci és én. Akkor azt mondta, ha meghal, hamvasszuk el és szórjuk a Dunába
(az apja sokkot kapott, az anyja részegen fetrengett otthon mint máskor is, így rám maradt a "temetés" szervezése. megnéztük a hulláját is, össze kellett rakni- és varrni a koponyája hátsó felét, mert teljesen szétment, még az agya is oda volt fröccsenve a falra),
majd menjünk el bulizni.
Így is lett, és bármilyen morbid is, egy kurva jól sikerült este lett, soha nem volt ennyire összekovácsolódva a banda, mint akkor, hol sírtunk, hol nevettünk, de akkor is jó volt.

Drága barátom! rohadj meg, akárhol is vagy, remélem, egyszer még találkozunk valahol, hogy agyonüthesselek :D

A gyerek csak úgy falja a könyveket.

Erőteljes önhittség volt azt feltételeznem magamról, hogy 17 évnyi dohányzással és másfél tüdővel pillanatok alatt felfújom a 90 cm-es átmérőjű gyerekmedencét.

Fogjunk össze, mi, magyarok, úgy, ahogy Isaura érdekében is összefogtunk

és Angelina Jolie-t nevezzük be a
http://www.missplastichungary.hu/
versenyére.

Cseréljék vissza a szája helyére operált meztelencsigákat normális ajkakra (vagy varrják bele deréktájon, ne legyen már olyan piszkafa alkat), valamit csináljanak a szemeivel is. Azt nem tudom, mit, mert nem tudom megfogalmazni, hogy mi zavar a szemeiben, de nem tetszik.
Ja, meg az állkapcsából is le kéne faragni egy kicsit fültő alatt.
Fogalmam sincs, hogy milyen színésznő, mert (pont a feje miatt) csak egy filmben láttam- azt a szerepet meg bárki el tudta volna játszani-, de így legalább kapna nálam esélyt arra, hogy a többi filmjét is hajlandó legyek megnézni gyomorfelkavarodás nélkül.

A másik választott Juliette Lewis lenne. Rajta csak egy arc- vagy fejátültetés segítene. Mindegy, kiét kapná meg, jobban járna vele, mint a sajátjával.

"Napi dal:"

http://www.youtube.com/watch?v=t5PySbFS6Tg&feature=fvw

Én úúúgy szeretem a kisfiamat....

... de azért halkabban, Kukac, nincs olyan jó hangod, mint Mike Pattonnak.

***

Amúgy nagyon édes gyerek, mindig mosolyog, ha:
- meglát,
- beszélek hozzá,
- felveszem az ölembe,
- megdögönyözöm,
- pelenkát cserélek,
- megmosdatom,
- megnézzük magunkat a tükörben,
- megdicsérem, mikor büszkén rám néz, hogy megint felállt,
- megdicsérem, hogy nem veri be a buksiját, mikor seggre huppan,

Meg ilyenek.

A három legfinomabb étel a világon:

- a tejeskávé,
- a cigi,
- és a kólába áztatott pizza széle.

Ha hajótörnék és egy lakatlan szigetre vetődnék, ez a három hiányozna.
Ahogy pezseg a kóla, mikor bemártom a vastag pizzatésztát, hmm, még felidézni is isteni, próbáljátok ki.
Ha majd én leszek a király, ez lesz a Nemzeti Eledel, és kötelezővé teszem a fogyasztását.


(a negyedik meg a Túró Rudi, az ötödik a mogyorós tejcsoki, a hatodik a hódos Blendi fogkrém ízű, kék-rózsaszín, Rágó nevű fagyi az Árkádban, a hetedik meg a brassói)

Így éltek ti*

*természetesen nem ti, kedves mind a négy-öt Olvasó:

http://gigapica.geenstijl.nl/2009/05/mooi_milieu.html

Hűűű!

Egy szem gyermekünk 7 hónaposan és 3 naposan fogta magát, és a járóka rácsaiba kapaszkodva egyszerűen felállt.

"I love my daddy"

Aklüéktől nagyon jópofa ruhákat kaptunk, meg egy csudaklassz játékot, ami az Atommodellt mintázza, de színesebb és rágcsálható, a gyerek nagyon rá volt zizzenve.
I love my friends.

Ezúton is köszönjük szépen.

Jó dolog a kapcsolattartás

... aztán amikor tegnap élőben találkoztunk, megbeszéltük, hogy olvassa a blogomat, és én is kértem meghívót az övéhez.

Másnap

Sajnos nem bírtam ki, és azelőtt hánytam ki a fejfájáscsillapítót, mielőtt hatni kezdett volna.

Küldöm mindenkinek, aki szereti

http://www.sg.hu/listazas.php3?id=1131046209

Hogy megelőzzem a felesleges klikkelgetést, elárulom, hogy erről a linkről a Gumimacik összes része tölthető le.
No, nem a dagadt, belterjes gumimacik miatt örvendeztem ennyire, hanem kizárólag Igthorn, a feneséges henceg és Gyagyás Tódi miatt (asszem, a magyar szinkron jelentősen dob az élvezeti értékén).
- Ááá, mit csinál az az akármi a torony tetején?
- Ahogy én látom, semmit, feneséges hencegem.
- Azt én is látom, amit nem látsz! Várjunk csak! Két gumimaci... Elfogni őket!
:DDD

Régen, a Disney-vasárnap agylágyító műsorában adták a Gumimacikat a Nehéz napok a Föld nevű bolygón c. sorozat előtt - ami miatt mindig másfél órával később értem csak le a Lyukba, Cure-klubba, mivel muszáj volt megnézni -, amit valamiért szintén imádtam, pedig velőtrázóan bárgyú volt. Tudjátok, Jesse, a száműzött, de előtte emberré plasztikázott harcirobot meg a körülötte repkedő, őt felügyelő robotvakarcs, akit úgy hívtak, hogy Árnyék, biztos emlékeztek rá, kedves mind a négy-öt Olvasó, de ha nem, linkelek egy képet a főszereplőről, egy olyat, ami hűen visszaadja a sorozat színvonalát.

A baj csak a sorrend volt a Disney mesedélutánjában, merhogy a Gumimacik után el kellett viselnem a faszfej Balu kapitányt is (akit szerintem Han Solo karakteréről loptak), és mindig tök ideges voltam, hogy várnom kell, míg elkezdődnek Jesse kalandjai a Föld nevű bolygón, amik aztán elkezdődtek!

Aztán meg mentem depressziózni, szorongani, majd önsajnálva berúgni a Lyukba, Cure-klubba.

Feküdtünk az ágyon, Balázs meg én.
A gyerek össze-vissza mocorgott, nagyon jókedvű volt, én meg azt csináltam, hogy artikulálva tagoltam neki, hogy "ba-ba". Kis idő múlva le is állt a mozgással, figyelte a számat, én meg folytattam a szótagolást: "ba-ba. Ba-ba. Ba-ba"
És egyszer csak azt gügyögte: "baabaaabbabaabababa"
Ugyan nem tudta két szótagra korlátozni, de az biztos, hogy nem véletlen adott ki ugyanolyan hangokat!
Abba sem hagyta percekig, csak mondta, mondta és mondta, nagyon elégedett volt magával :)

Azért valahol reméltem, hogy Firefox 3.5-ben már nem akad meg egy weblap görgetése akkor sem, ha egy beágyazott YouTube-os lejátszó útját keresztezi a monitoron álló egérmutató.

Egyre fárasztóbb a gyerek

Mármint úgy értem, hogy fizikailag kimerítő, mert nagyon édes, pl. amikor négykézláb csúszik ide-oda, ringatja magát előre-hátra, ebben elég jó, mert egy ilyen hátralendülés után akár 20 centit is képes egy "ugrással" előre haladni, úgyhogy hamar vége lesz még ennek a viszonylagos nyugalomnak is, mert amint készségszinten kezdi el használni a négykézlábon mászás tudományát, végünk van, éjjel-nappal szemmel kell tartani. Közben (meg amúgy is) nagyon aranyos hangokat ad ki, tulajdonképpen az ő szintjén már beszélgetünk, ilyenkor nagyon imádnivaló.

Viszont iszonyatosan fárasztó még egy öltöztetés is, a fürdés utáni törölközés meg egyenesen egy élet-halál harc, mivel szívből utálja, mert ilyenkor már biztos abban, hogy vége a fürdésnek, és bosszúból, hogy ne lehessen megtörölni, össze-vissza jár keze-lába, ordít dühében, majd, hogy felöltöztetni se lehessen, bemerevíti az egész testét, a mellére nyomja az állát, hogy minél nehezebb legyen áthúzni a fején a poló nyakát, és hát most már erős, szóval nem könnyű vele- szó szerint- megbirkózni. Ilyenkor mérgesen összehúzott szemöldökkel és szájjal néz, és látszik rajta, hogy mennyire utál minket.
Hisztis kis pöcs :D

Ha rossz passzban van, akkor aztán semmi sem jó, ahogy magára marad, üvölt, meg amúgy is üvölt, ha valami nem az akarata szerint történik. Szerencsére ez nem folyamatos, de azért naponta legalább fél-egy óra ennek a jegyében telik (és ezt nem könnyíti meg, hogy más gyerekek egész nap ilyenek). És minden egyes ilyen alkalmat egyre nehezebben viselek, és ennek kapcsán én lepődöm meg a legjobban, hogy még mindig milyen messze vagyok attól, hogy az arcára szorítsam a játékmackóját :D

Az előző bejegyzés kicsit bővebben:

Nos, a fickó, aki eddig hellyel-közzel munkát szerzett, két hét kuss után válaszolt a 3 napja írt ímélemre, amiben megmondtam neki, hogy elegem van belőle, ezért leszedtem azokat a lapokat, amiket nem fizetett ki, többek között a saját lapját is.

Na, erre már válaszolt, mégpedig azt, hogy "inkorrekt vagyok", stb. vagyok, szar a melóm (miközben a megrendelők elégedettek voltak), lesz jobb saját weboldala, "méghozzá ingyen", nekem meg "Sok sikert az életbe." Állítása szerint az egyik lapot kifizette volna (de az is kész volt már vagy másfél hónapja) "de ezek után semmit", a saját lapját viszont nem is állt szándékában kifizetni- amit velem nem közölt.
Tele volt a levél felkiáltójellel, meg a mondatok között néhol 8-10 pont volt, látszott, hogy dühből írta (ja, az általam leszedett weblapokat visszarakta egy óra múlva, amire ugyan számítottam, de reméltem, hogy nem volt annyi esze, hogy lementse).
Az engem illető jelzőket még el is fogadnám, mert értékrendbeli különbségek mindig lesznek két ember között, minden relatív; ha ő ezt gondolja, hát tegye (bár megjegyzem, nem érzem magam inkorrektnek), de azt furcsállottam, hogy a szemembe egyszer sem mondta, sőt. Személyesen mindig nagyon kedves volt, és biztosított róla, hogy a "jövő héten" kifizet, "ha minden jól megy".

Erre megkérdeztem ímélben, hogy ha szarnak ítélte meg a teljesítményemet, miért nem mondta meg soha, ahogy én neki, ha valami nem tetszett? Nem lett volna könnyebb és egyenesebb?
Nem válaszolt.

Erre viszont én kúrtam fel az agyamat, és megírtam neki,
"Látom, azért a logo-t csak lenyúltad...vigyázz, ez lopás, megütheted a bokádat.
A főoldal szövege is ugyanaz a lopott szöveg. Meg a referenciáknál lévő szöveget is én fogalmaztam.
Gratulálok, nagyon kreatív."
hogy feljelentem szellemi tulajdon jogtalan használatáért (biztos van ilyen), mivel a mostani lapja erőteljesen hasonlít az általam tervezettre, néhol meg is egyezik. A logóm most is kint van, amiért annyira odavolt, hogy le akarta védetni ("szar vagyok").
A jelenlegi lapjának a fejlécéről meg azt mesélte (természetesen nem merte elmondani, hogy újat akar, ezért úgy adta elő, hogy a meglévő lapot egészíti ki), hogy a programozónak egy csomó idő volt, mire visszafejtette swf-ből flash-fájlba a valahonnan lenyúlt flash-fejlécet, hogy ki tudja cserélni a cégnevet.

Fel is hívott telefonon, nagyon ideges volt:
"Fenyegetsz, Tomikám, fenyegetsz? Mondjad csak, mit loptam?"
Pl. a jelenlegi weblapjának szövegét is szóról-szóra lopta, mivel az összes mondatára(!) pontos találat van a gugliban. Amikor ezt megmondtam neki a telefonban, kikelt magából, és azt mondta, bizonyítsam be, mivel a "szolgáltatások" szövegét ő írta.
Elküldtem neki egy listát, szépen belinkelve, hogy honnan valók a szövegrészletek. Meg is kérdeztem:
"Ezek szerint akkor ők mind rólad koppintottak, mi?"
Hamar meg is érkezett a válasz:
"Ez már szánalom amit csinálsz és kapálózás köszi nem kérek belőle, hagyj békén…. Velem elkúrtad! Ne írogass többet! Nem vagyok kíváncsi a szánalmas megjegyzéseidre. Egyszóval még egyszer elbasztad ne kapálózz. Vicces vagy és szánalmas….."

Én:
"Nem ciki, ha nincsenek saját gondolataid.
Csak akkor tedd idézőjelbe a lapodon lévő szöveget. Úgy illik. :)"
És persze erre sem válaszolt, és igazából ezen húztam fel magamat a leginkább, bár tudom, hogy nem kellett volna, de bassza meg, még neki áll feljebb? Kapálózok? Ezért megírtam neki, hogy három napja van, hogy megváltoztassa a lapját, különben frankón feljelentem.
Válasz:
"Még mindig szánalmas vagy, - arra van pénzed, hogy feljelents? Az sokba kerül J
Le lesz véve a referencia kép ne aggódj, már megcsináltam 2 új ingatlanos oldalt, ami szebb és jobb….
Ne aggódj, nem kell a logód felteszem majd az újat!
Mint mondtam ne írj, ilyen szánalmasságra nem vagyok kíváncsi és időm sincs…. mert én pénzt keresek és nem a … verem a székbe."

Én:
"Azért ennek az egész összezördülésnek ne feledd el az előzményét: vagyis azt, hogy hetekig nem jelentkeztél. És ezt nem tagadhatod le.
Annyi gerinc nem volt benned, hogy elém állj, és a szemembe mondd, hogy nem akarsz velem dolgozni.
Én mindig megmondtam, ha valamiben nem értettem egyet veled. Te szimplán gyáva vagy.
Zoli, te egy nagyon buta és primitív fiú vagy, de ezt sose fogod felfogni, annyi eszed sose lesz. Mint ahogy annyi sem, hogy megtanulj végre magyarul beszélni."
Kb. fél óra múlva felhívott és azt mondta, hogy most már hagyjam békén (ő hívott fel), neki nincs kedve ezzel foglalkozni, különben is megírta 3 napja, hogy miért nem jelentkezett eddig, mit akarok még, hagyjam békén (ő hívott fel). Még szóhoz jutni sem hagyott, közbevágott, hogy őt ez nem érdekli, "szánalmas vagyok", meg most ő pénzt keres (lefogadom, hogy a lakásfelújítást a barátnője fizette).
Annyit tudtam neki mondani, hogy "Zoli, te egy ostoba és gerinctelen ember vagy, aki képtelen elfogadni, hogy hazugságon kapták", aztán kinyomta.

És miért mondtam, hogy ostoba? Mert elfelejtett szólni azoknak az ügyfeleknek, akiknek én csináltam a lapját, hogy változtassák meg a szerverük jelszavát, ahogy a sajátját is megváltoztatta rögtön, magyarán: nekem 10 percen kívül semmibe nem kerülne a neten lévő oldalak mindegyikét h1-es címsorral átírni, hogy aszongya:

Szabó Zoltán vagyok,
a telefonszámom 06307293525.
Egy jellemtelen, ócska, sunyi geci vagyok, akiben egy fikarcnyi tartás és önálló gondolat sincs.

Két napja van, és ha még ott a logóm, akkor tényleg megcsinálom, aztán mennek a linkek a netre, valami jóóó forgalmas helyre, hadd lássák. Bár még az is lehet, hogy így is megcsinálom. Poénból.

Hangsúlyozom, hogy nem is igazán az zavar, hogy nem fizetett ki.
Az elintézési módja zavar, meg a primitív nagyképűsége.
Meg az, hogy mások előtt így állít be.

Einstein után szabadon

A világűrnél már csak az emberi pitiánerség nagyobb.
Viszont ez biztos.

Bowlingozni nem is olyan könnyű, mint hittem.
Először is, kurva nehéz a golyó. Ugyan többféle súlyú is volt, de a legkönnyebb is 7 kiló volt, amit egy óra múlva legalább 70-nek éreztem.
Másodszor, nem is olyan könnyű eltalálni 10 kuglit ilyen messziről, pedig azt hittem, hogy az. Flegmán sétálva lóbáltam a golyót, majd nagyképűen vigyorogva gurítottam: a golyó 6-7 méter után belegurult a pálya két szélén futó árkok egyikébe; a majdnem 60 gurításból legalább 10 volt olyan, hogy előbb vagy utóbb, de mellément (vagy ha nem ment mellé, akkor belépés miatt lett érvénytelen, ez is sokszor volt).
Harmadszor, a lyukak, amiknél fogva a golyót tartani kell, totál belenyomták a körmeim szélét az ujjaimba, ami a huszadik gurítás után már kurvára fájt, és ez sem könnyítette meg a játékot.
Viszont többször is volt olyan (azaz tulajdonképpen csak kétszer), hogy első gurításra letaroltam mind a tíz kuglit, ilyenkor nagyon büszke voltam magamra.

Kinga nem játszott, mert odafele menet bebeszélte magának, hogy a golyó le fogja tépni az ujjait. Hiába magyaráztam neki, hogy a sziklamászók sokszor csak egyetlenegy ujjukkal tartják a testsúlyukat, és ha egy ujj tényleg kiszakadna ennyitől, akkor szép lassan elfogynának az ujjaik, ujjatlan sziklamászót meg nem látni, ugyebár, de nem tudtam meggyőzni.
De ha mégsem szakadnának le az ujjai, akkor biztos az történne, hogy a golyó súlya berántja őt a pályára :D, úgyhogy nem játszott.

Nekem viszont megmaradtak az ujjaim, így ha módom lesz rá, játszom megint, mert igencsak megszerettem a bowlingozást.
Jó játék ez.

Ugye, most az van, hogy feloszlatták* a Magyar Gárdát.
Nézhetjük innen, meg nézhetjük onnan, de nézzük most amonnan, hogy a "félelmet kelt a kisebbségben", "kisebbségi jogokat sért pusztán a létezése is".

Viszont annak oka van, hogy Vona Gábor pártja- nem kis vereséget mérve más pártokra- bejutott az EP-be. Ha a Parlamentbe is bejut- márpedig be fog, az hótziher, 4-5 megye szavazóképes és szavazni akaró lakossága be fogja juttatni-, onnantól kezdve nem lesz szüksége semmilyen (illegálisan félkatonai) szervezetre, mert csak nőni és nőni fog a Jobbik hatalma, mivel akkor már törvénymódosítások lehetősége lesz a kezében.

A Gárda feloszlatása miatt a cigányokkal szemben ellenérzéseket tápláló emberek ettől csak vérszemet kaptak, és ha eddig csak 90%-ban osztották a Jobbik nézeteit, hát innen 100%-ban fogják osztani, mivel (a bűnbak effektus** (is!) megint kibújik a zsákból) ez is a cigányok bűne lesz, hogy a Gárda nem jelenhet meg és nem masírozhat akárhol fel-alá szabadon, mivel "félelmet kelt és méltóságot sért" (így akik az eltúlzott és/vagy valós okok miatt rettegésben éltek a cigányoktól, ezt szintén a cigányok számlájára írják majd, ezzel is növelve a Jobbik népszerűségét).
S kinek a méltóságát sérti a Magyar Gárda létezése? Hát a cigányok méltóságát, ami - mint a(z állítólagos) hátrányos helyzet pofátlan kihasználása- eddig is vörös posztó volt azoknak, akiknek "van szemük a(z efféle) látáshoz".
A cigányok meg a balliberálisok ezt győzelemnek könyvelik el és tulajdonképpen az is, ha csak rövid távon nézzük. De egy kicsit messzebbre tekintve bizony a saját malmukat hajtó patak elé építettek gátat; alighanem visszafordíthatatlanul, mivel a Gárda feloszlatása bizony simára és akadálymentesre kövezett utat fektetett le a Jobbik Parlamentbe jutása elé.
Ennyi.

*Asszem, hogy csak bírósági határozatban korlátozzák őket, tehát ez még nem feloszlatás, csak próbálkozás, de maradjunk ennél, mert hatásában ugyanaz. Na, de majd utánanézek, mi is lett velük pontosan
**Ha érdekel, akkor lásd valamelyik korábbi bejegyzést ebben a témában

Inkább Tomahawk koncertre akarok menni Faith no more helyett

Ritkán mondom koncertfelvételre, hogy jó, de ez az, hál'istennek Mike Patton még mindig egy állat:

http://www.youtube.com/watch?v=Jt856_nRxQk&feature=PlayList&p=0451E6EBE56E0F32&index=0&playnext=1

Ez ugyan nem koncert, de istentelen jó:
http://www.youtube.com/watch?v=F05vHhhkC70&feature=PlayList&p=87B1526D6EDF090A&playnext=1&playnext_from=PL&index=20

Gyerünk, klikkelni, megéri!

Eraserhead

David Lynch filmjeit szerintem senki nem érti, csak David Lynch.
A filmjei is azért olyan hitványak, mert a színészek sem értik, ezért nem is képesek átlényegülni a figuráival.
Az Eraserhead csak annyiban volt különb, mint az eddigiek, hogy ezt fogcsikorgatva és a lábamat rázva néztem végig, simán fekve biztos nem bírtam volna, annyira rossz volt, de azért adtam David Lynchnek egy harmadik esélyt a Lost Highway és a Mulholland Drive után, hátha. De nem, nem kellett volna (na, jó, a Mulholland Drive-ban azért volt egy-két kellemes jelenet is, de azt sem értettem maradéktalanul).
Ehhez képest az Eraserhead az imdb.com-on 7.4-et kapott 10-ből. Komolyan nem értem, hogy miért, biztos nem vagyok elég elvont meg művészlélek, mert szerintem meg egy nagy rakás szar volt. Pont annyira volt rakás szar, mint a Twin Peaks. Azt sem néztem tovább két rész után, úgyhogy David Lynchre én már mondhatom, hogy egy nagy rakás szar.
Ha pokolra kerülök, az ördögnek bizony keményen el kell rajta gondolkoznia, melyikkel tudna hatékonyabban kínozni: Monty Pythonnal vagy David Lynch-csel. Talán mindkettőt megkapom. Elvégre azért pokol a pokol.

Nem tudom eldönteni,

hogy szimpatizáljak-e a Magyar Gárdával vagy ne.

Egyfelől nem árt, ha a cigányok végre félnek valamitől, ami létezik, ami tapintható, ami 10 busznyi egyenruhás, látszólag fegyelmezett, de belül bizony balhézni vágyó embert jelent, nem hónapokig húzódó pereket felfüggesztett börtönbüntetésekkel vagy nagyon enyhe ítéletekkel- mert a törvény nem visszatartó erő számukra (mert nem az: öt év a sitten nekik meg sem kottyan, leszarják).

Másfelől viszont veszélyes kiengedni a szellemet a palackból... először a cigányok (azért bármennyire is szélsőségesen gondolkozom, csak van ennek az egész cigányutálatnak a valóságos okokon kívül valami bűnbakszaga is; a történelem ismétli önmagát, ez nem újdonság), aztán a zsidók, aztán (biztos ami biztos) a kreol bőrűek, aztán az ázsiaiak, természetesen sorra kerülnek a feketék is, ne hagyjuk ki a mentálisan sérülteket meg az öröklődő betegségekben szenvedőket sem, majd végül mindenki, aki nem a Jobbik-párttag, vagy nem szimpatizáns legalább, illetve balkezes.
Csak remélni merem, hogy nem egy olyasvalaki áll az egész mögött, akinek Heinrich Himmler a példaképe.

Nem mintha nem értenék egyet a cigánykérdés drasztikus(an sürgős) kezelésével, elvégre Magyarországon a cigány-magyar együttélés megoldása a legsúlyosabb társadalmi probléma (ennek a gazdasági vetületével nem vagyok tisztában, de tény, hogy az állam ostoba módon elég "nagylelkűen honorálja" a gyerekszülést, amit a cigányok ki is használnak, és ezért nem is hibáztathatóak, bár, ha azt nézem, hogy apám cégének mennyi kárt okozott lopással az esélyegyenlőség jegyében felvett négy cigány, akár a gazdasági részéhez is érthetnék, gondolom, nem az apám az egyetlen, aki így járt, sok kicsi meg sokra megy), kérdés, hogy hogyan lesz ez megoldva?
(ami a szociális támogatásokat illeti, én viszonylag egyszerűen megoldanám, méghozzá törvényes módon, mindenféle diszkrimináció és faji alapon hátrányos megkülönböztetés nélkül)

Mindegy, hatalomra szerintem sose jut a Jobbik, de azért valahol elgondolkodtató lehet(ne a fajvédő balosoknak is), hogy valamiért mégis (relative) milyen befolyást és népszerűséget szerzett. És amíg a Gárda csak a jelenlegi szinten mozog, addig maradjon, ártani nem árt.

Most még az sem vígasztal, hogy hegylakós idő van.
No, mindegy, ez van, "szeretni kell", ahogy azt Korda is énekli itten, köszi, Happie!

Hallgassátok meg, majd tegyétek a szívetekre a kezeteket, és úgy mondjátok azt, hogy rossz:

http://www.youtube.com/watch?v=fOiS7wEt-aA

Be kell ismernetek, Kedves, kb. 5-6 Olvasó, hogy ez bizony jó.
Le kell torrentelnem az összeset, nincs mese.

macskás

Nem bántom a macskákat, sose bántottam macskát fizikailag. Meg lelkileg sem, ha azt nem számítjuk, hogy nem simogatom meg őket általában. *

Nem utálom a macskákat, csak mérhetetlenül ellenszenves állatok mind a külső, mind a belső tulajdonságaikat tekintve.
A külsejüket azért nem szeretem, mert olyan a szemük, mint a kígyóké. Egy emlősállatnak ne legyen hüllőszeme. Néznek ki a hüllőszemeikkel az utálatosan kerek fejükből a sose változó mimikájukkal. Azt sem szeretem, ahogy mozognak, meg ahogy begömbölyödve ülnek és közben maguk alá húzzák a lábaikat. Gyűlölöm, hogy szőrösek (ugyan a kutyák is szőrösek, de ha egy kutyának megtiltod, hogy felmenjen az ágyra, nem fog felmenni akkor sem, ha nem vagy otthon, így nem szőröz össze mindent). A hangjuktól kimondottan rosszul vagyok, a nyávogás hasogatja a fülemet, akármilyen halk is.

Ami meg a viselkedésüket illeti: idegesít, hogy mindenhová felmásznak meg befészkelik magukat. Kószálnak fel-alá (lakásban mást nem is nagyon tudnak, ugye), hirtelen megállnak és elkezdik a mellső lábaikkal tépkedni azt, ami a "kezük" ügyébe esik, legtöbbször a kanapét vagy a fotelt. Tépkedik mint egy idióta, és pontosan olyanok is, mint amikor az elmebetegek rázzák a rácsos ágyat. Tudom, hogy a körmüket koptatják ilyenkor, de leszarom: tépkedje a saját seggét, ne a bútorokat.
Amitől meg végképp rohamot kapok, az a dörgölőzés, meg a láb körül keringés. Mi a faszért kell belém kenni a testüket, miért nem lehet másképp kifejezni az örömüket?

Ahogy azt a legtöbb macskatartó mondja, "azért szeretem a macskákat, mert nem szorulnak az emberre, és még azért, mert öntörvényűek". Nem a faszt nem szorulnak rá, csak éppen akkor, mikor kedvük tartja, és pont ez az, amit utálok bennük, hogy érdeklények, meg magukat feljebbvalónak tartják, addig hagyják magukat simogatni, amíg jól esik nekik, aztán mikor megunják, odakapnak. Nem az, hogy odébb mennek mint a kutyák (bár olyan kutyát én még nem ismertem, akinek elég lett volna bármennyi simogatás is), nem, ők karmolnak. Hát a kurva anyjukat, azt, viszont a kajáért meg órákig képesek károgni.
Emellett mérhetetlenül gyáva állatok. Kivétel nélkül mindegyik az, az első neszre elfutnak.

Ráadásul nem lehet őket jól megdögönyözni, mert ahhoz meg nyeszlettek. És meg mert megkarmol, ha nem úgy dédelgeted, ahogy az neki tetszik.

Így kapásból ennyi jutott eszembe, de nem utálom őket, csak idegesítenek, és sose fogom megérteni, miért tart valaki macskát. Pláne egynél többet.
A macska pontosan az a kategória, mint a szúnyog. Nincs vele bajom, amíg nem kerülök vele kapcsolatba.


* az itthoni macskával meg rendszeresen törődöm. Kap enni, inni, kitisztítom a tálját, ha dzsuvás, és átlagban három naponta meg is simogatom. Sose bántottam, egyszer volt csak olyan, hogy hozzávágtam egy párnát, mert amikor ki akartam zavarni a lakásból, lehugyozta az ágyat.
De nem tagadom, hogy ha nem egy párna, hanem a vasaló akad a kezembe, azt vágtam volna hozzá.

Klikk a képre!

Úgy vagyok vele,

hogy kezdem elhinni a cigányoknak, hogy "nincs munkáhely, nem lehet itten dógozni", de komolyan, egyszerűen döbbenet, hogy egy olyan álláshirdetést sem látok, amire jó lennék, és Budapesten van.

Merhogy az van, hogy egy csomó dologhoz értek egy kicsit, de úgy istenigazából semmihez sem: nem rajzolok olyan jól, hogy megéljek belőle, nem értek annyira a weblapkészítéshez, hogy egy bonyolultabb feladatokat ellátó lapot leprogramozzak, mivel egész egyszerűen képtelen vagyok funkcionális rendszerben gondolkodni.
Mostanában azt érzem, hogy a kreativitásom is a béka segge alatt van (és alighanem sose volt sokkal feljebb) angolul meg spanyolul is csak alapfokon beszélek (sőt, spanyolul már úgy sem, amúgy meg alapvetően utálok külföldiül beszélni), nincs C-kategóriás jogsim, hogy legalább sofőrnek elmenjek, és még egy csomó minden van, amiben kipróbáltam magam, de nem tetszett (persze ez most már nem lehet szempont, az önmegvalósításból bizony kinőttem), viszont úgy-ahogy értek hozzá, de nem vagyok benne jó (még talán a weblapkészítés fekszik leginkább).

És hát a polihisztorok ideje már rág lejárt, ahhoz túl összetett ez az egész, világnak nevezett szarkupac a 90%-ban fejlövést érdemlő lakosaival együtt.
Mindezek mellett semmihez sincs kedvem, "utálok mindent és mindenkit", tanulnék, de fogalmam sincs, hogy mit kéne, miközben már 34 éves vagyok, és az évek meg kurva gyorsan mennek.

A munkákat (elvileg) szerző ember kettő hónapja képtelen kifizetni nyomorult 25.000 forintot (egy hónapnyi rezsi) a saját weblapjáért,
20.000 még járna egy másik weblap lekódolásáért, de ugyanezen embertől három hete pénzzel kapcsolatban nem hallottam semmit, csak azt, hogy bővíteni kell még a lapot (ezzel nem is lenne baj, ez megszokott, de könyörgöm, én kész vagyok az eredetileg megbeszélt "adaggal"), nem mellesleg a bővítés tervéről sem nyilatkozott még, pedig három napja az írta, hogy "holnap küldöm",
ugyanezen ember két hét alatt sem volt képes átadni egy 40.000 ft-os lapot (a befejezéstől számítva három és fél hétbe telt, mire megkaptam érte a pénzemet két részletben.
A sulit 50%-ban azért hagytam abba, mert nem tudtam befizetni a kurva tandíjat. 25% az volt, hogy túl sok feleslegesnek ítélt tantárgy volt, a másik 25%, hogy butának éreztem magam- de ha be tudtam volna fizetni, talán több kedvem lett volna erőt venni magamon a tanulással kapcsolatban.

Lehet most kérdezni, hogy miért dolgozom vele?
Egyrészt remélem, hogy minél előbb megszabadulok tőle, másrészt - akármilyen durva - nem tudok felhajtani másik embert, aki ezzel foglalkozna, és itt vissza is kanyarodnék a bejegyzés elejéhez, hogy többek között még azt a tudásomat sem tudom eladni, ami van.
Azaz beszéltem még néhány emberrel, aki hasonló jellegű munkát végez, de semmi jóra nem számítok, mivel ígéretekben eddig sem volt hiány.

Nem kellett volna gyereket csinálni (főleg, hogy most éppen fekszik a hátán, egy rágókát markol, meredten nézi és közben hangosan ordít, nagyon hangosan), el kellett volna innen húzni a retkes faszba, hadd szopjon ez az ország, éljék fel a politikusok, szedjék szét a cigányok, árasszák el az adókedvezményes külföldi multik, fulladjon bele a saját szarába, annyira nem érdekelne ez engem valahol máshol, ahol legalább egyik napról a másikra élni könnyebb- ahogy azt Spanyolországban megtehettem volna, ha maradok. Ott jó voltam, nem értem, hogy itt miért nem boldogulok, pedig akkoriban még annyira sem voltam nemButa, mint most.

Komolyan az isten faszát ebbe az egészbe, baszd meg, baszd meg, baszd meg, minden szar, de tényleg minden.

Elképesztő, hogy mindössze egy ismerősöm ismerősére van szükség ahhoz, hogy megismerkedhessek velük:

Megint csak filmajánló

Låt den rätte komma in

Pocoknak jön a foga!

Tegnap tűnt fel- mikor segítettem neki felülni, és ahogy szokta, rögtön rá is harapott a mutatóujjamra-, hogy most más érzés; ma beledugtam az ujjamat a szájába és éreztem alul az ínyén, hogy nagyon kemény, ezek után meg is néztük, és ott virít egy icipici fehér pötty!
Kinga most örül, de szerintem később nem fog, mivel igencsak meg fogja tapasztalni szoptatás közben, hogy milyen érzés egy férfinak a "fogazás"...

Cure-t hallgatni mindig jó

Ez is mennyire jellemző rám, hogy még azt sem tudtam, hogy valamilyen szavazás zajlott itten...
Persze bármilyen szavazásról is van szó, felmerül bennem, hogy egyáltalán nem lenne szükség semmilyen szavazásra, ha mindenki úgy gondolkodna a társadalom fogalmáról, ahogy én, avagy külön galaxist minden embernek! És hát legyen átkozott a haladás és a fejlődés, nem értem, miért nem lehet a természetbe simulva élni.

De a viccet félretéve és visszakanyarodva a szomorú realitáshoz: nem tudom, mivel ártok jobban az országnak, ha elmegyek szavazni, vagy ha nem megyek, és még ehhez kapcsolódóan arra is nagyon kíváncsi vagyok, hogy az emberek egyáltalán milyen szempontok alapján adják le a voksukat XY-ra?

Filmajánló

Requiem for a dream

A 64-ik mezőre pontosan 9.223.372.036.854.775.808 szem rizs (vagy búza) jutott a sakkot feltaláló bölcsnek a legenda szerint.
Elképesztő mennyiség...

Ha valaki megsúgja, mekkora súlya van egy szem rizsnek (vagy búzának), azt is kiszámolom, hogy mennyit nyomhatott a 64-ik mezőn lévő rizs (vagy búza).

---

Azt mondta a segítség, hogy egy riszszem 0,2 gramm.
0,2 grammal számolva 9.223.372.036.854.775.808 rizsszem 1.844.674.407.370, 95516 tonnát nyom.
Csak az utolsó 5 tizedesjegyet hagytam meg; az utolsó 6-os mutatja a grammot.

"... majd meglátod, hogy a saját gyereked sírása nem lesz idegesítő"

nem a faszt nem.

Sose értem Aklü olyan témájú bejegyzéseit, mint pl. a "köpni kell".
Mi van, milyen főnökasszony, miről van szó? Az egészből annyi jött le, hogy valaki fikázza... De semmi más.

(Néha azért sajnálom, hogy engem sose kóstolt be senki a boxon)

:DDDDDDDDD

http://www.youtube.com/watch?v=Z1eFdUSnaQM&feature=related

(meg ehhez kapcsolódóan "tobbi1983" kommentje)

Ledobtam Kingát az ágyra, és lerángattam róla a róla a ruhát. Tiltakozott persze, de ez van, én vagyok az erősebb. Hasra fordítottam, és hátracsavartam a jobb karját; az egyik csuklóján már kattant is a bilincs, hallottam is, ahogy a fémkarika koppan a csonton. A bal karját is elkaptam, és pillanatok alatt rázártam a bilincs másik karikáját is. Jó szoros lett, beékelődve a kézfej és a csukló találkozásánál lévő finom kis csontokba... pont úgy, ahogy szeretem.
Felsikított a fájdalomtól, de ki nem szarja le, annál jobb- nekem. A lábaival próbálta magát minél távolabbra lökni tőlem, de én megmarkoltam a bokáit, a lábait szétfeszítve beletérdeltem a térdhajlatába, és már éppen arra készültem, hogy durván belebaszom a farkamat a pinájába, amikor eljutott a tudatomig, hogy bizony mi is a valóság: ezt az egészet csak álmodom, a gyerek meg a fülemtől 30 centire ordít, mert éhes.
Faszom :)

"macskás"

Nem hiszem el, hogy van valami, ami ennyire utálatos és visszataszító.

A geci féreg már harmadszor mászott bele a babakocsiba, ugyan a gyerek nem volt benne, de akkor is rohadjon meg, mi a faszért kell felugrani, bemászni mindenhová és összeszőrözni?
Hogy dögölne meg, de komolyan, az isten bassza meg ezt a kurva állatot, a fasznak él az ilyen.

Amúgy meg fél év alatt sem bírta megtanulni, hogy éjfél után nem kap enni, csak legközelebb reggel; ehhez képest hajnali 2-kor ugyanúgy felugrik az ablakpárkányra és kitartóan károg. Még szerencse, hogy a leereszkedő redőny hangjától megijed- merthogy ezt szoktam, kiengedem a redőnyféket, amikor nyávogásra vetemedik; itten ne nyekeregjen hajnali 4-kor, mint ahogy azt tette régebben, úgyhogy azt már kezdi kapisgálni, hogy nem szabad hangot kiadnia semmilyen körülmények között, majd kimegy valamelyikünk és ad neki enni, addig bírja ki, de ezt sem bírja megjegyezni fél év alatt, bassza meg... ezek után reménytelen tartom, hogy a jógik szívmegállítási technikáját valaha is megtanulja... a szívújraindítást meg eleve nem is akartam neki megtanítani.

Az meg a másik, hogy azt sem bírja megérteni, hogy nem szabad kajamaradékot hagynia a táljában, mert a többi macska azonnal megeszi, ha módja van rá, de neeeem, ez a tökarcú macska nem jött még rá az összefüggésre... csak csipeget, úgy eszik mint egy kiscsibe, persze 20 perc után jönne megint enni, de nincs ott semmi, úristen, üres a tál, na, szerinted miért üres, te faszkalap, hát azért, mert buta vagy mint egy aranyhal: ételt nem szabad meghagyni, mert mindig lesz, aki megegye, így jártál, legközelebb megeszed, le vagy szarva, három óra múlva kapsz megint és kész, addig egyél cseresznyét.
De nem. Ugyanúgy otthagyja, pedig nem etetjük túl, annyit kap, amennyit egy ekkora macska meg tud enni.

És ezek után nekem senki ne mondja, hogy a macskáknak van eszük (ahogy azt a macskát tartók állítják), ugyanis volt egy kutyám (aki, ugye, elvileg butább mint egy macska), ő igen hamar rájött, hogy ha meghagyja a vacsoráját, akkor a kóbor macskák bizony megeszik. És innentől kezdve nem hagyta meg.
Ennyit a macskák szellemi fölényéről...

A macska meg menjen világgá- mert ha még egyszer beköltözik a babakocsiba, hótziher, hogy egy zacskóba csomagolva bebaszom a kukába.

Remélem, akkor is lesz kedvem Faith no more koncertre menni a Szigetre, amikor már csak egy nap lesz hátra- mert hogy mindennel úgy vagyok, hogy akkor megy el a kedvem tőle, mikor már csak egy karnyújtásnyira vagyok tőle.
Meg hát amúgy sem szeretem a Szigetet, sőt, tulajdonképpen utálom, hogy mindenki olyan vidám.
Meg a koncerteket sem élvezem annyira, egy picit mindig csalódom, hogy nem olyan, mint a lemezen.

Na, de nem akarom már most lebeszélni magamat a dologról, elvégre Mike Pattont, a világ egyik legjobb és legsokoldalúbb zenész-énekesét valószínűleg sosem fogom többet élőben látni, ha a mostani alkalmat kihagyom.
Egy gramm zöldet mindenképpen be kell szereznem erre a különleges napra. Ááá, az sem jó, mert beszívva emberundorom van.
Marad a jól bevált sör.

- elég hosszasan időztem a "törölni akarom magam" gombon -

Nem sok viccesebb látvány van egy 3 centiméteres erekciónál

Remélem, nem én vagyok az egyetlen szülő*, akit néha csak egy hajszál választ el attól, hogy az órák óta (látszólag) ok nélkül ordítva bőgő, öt hónapos gyerekét ne bassza ki az utcára...
(pedig én mindent megtettem: lovagoltunk, hintáztunk, megetettem itthon hagyott anyatejjel, szóval mindent)
Aztán persze azonnal lelkiismeret furdalásom támadt, és elénekeltem neki az Én elmentem a vásárba félpénzzel című nótát, és vagy nyolc állatot vettünk a vásárban félpénzért, kittyrákottyoltam, nyerítettem, brekegtem, mekegtem, bégettem, múúúúztam (tehénhang), ugattam, még nyávogtam is- pedig hótziher, hogy macskát nem vennék akkor se, ha mesefigura lennék, no, de nem akartam eleve elásni a gyerek előtt ezt az utálatos állatfajt, meg hát nem jutott más állat akkor az eszembe, aminek úgy-ahogy utánozni tudnám a hangját-, és amikor éppen megnyugodott volna, inkább úgy döntött, hogy valami mégsem tetszik neki és kezdődött elölről az egész műsor.
Na, itt volt az a pont, hogy megcsikordult a fogam: "akkor bőgjél, hülyegyerek, anyád picsáját", és inkább kimentem cigizni.
De egy kicsit még mindig lelkiismeret furdalásom van, merhát tökre szeretem ezt a kis Sajtkukacot.

*ezt meg sose fogom megszokni, annyira fura; egyszerűen nem tudom magam apaként definiálni és kész.

-----

Angolul is kijön a dallamra a szöveg, énekeljétek csak el most, a monitor előtt:
I went to the market with half-money,
I bought a chicken for half-money,
My chicken said kittyrákotty,
kárikittyom, my sweet chicken,
Still I have my half-money...
Az utolsó sor pedig ez is lehet, ha nem tudtok már több állatot:
I have my half-money after all

Meg az is kijön, hogy
Paul, Katie, Peter, good morning

De spanyolul már nem jön ki:
Pablo, Katarina, Pedro, buenos días

ikariam.hu

ami egy olyan online, böngészőn keresztül játszható játék, ahol az ember város(oka)t, épít, aminek van fogadója, barakkja, kikötője, kereskedőposztja, múzeuma, akadémiája, követsége, szóval nagyjából mindene, amiből egy város állt az ókorban.
(amúgy a játék grafikája is ókori jegyeket vonultat fel. Nekem tetszik, szép színes)
Meg persze lakosok, katonák, tudósok, szakácsok, felcserek is alkotják a városokat.
Az ember kereskedhet, csatázhat, fosztogathat, szövetséget alapíthat, tagokat toborozhat, vagy éppen beléphet egy szövetségbe.

Én szeretem, gyakran felnézek munka közben, hogy is állnak a dolgaim, mennyit sikerült zsákmányolnom, természetesen mindig a nálam gyengébbektől, merhát sokkal nagyobb öröm kifosztani _zsófika_1994-et, mint pl. neandervolgyi.72-t.
Pillanatnyilag az 553-ik vagyok a nem tudom, hány tízezer játékosból, ez már majdnem olyan előkelő helyezés, mint a Loveboxon benne lenni a top 50-ben.

A városok szigeteken vannak, és minden szigetnek vannak nyersanyagforrásai, úgy mint erdő, márványbánya, kénpor lelőhely, kristálybánya, és szőlő. Ezek azért kellenek, hogy minden rendben menjen a virtuális városokban, különféle nyersanyagok szükségesek az építkezéshez, hadviseléshez, kutatáshoz, hajóépítéshez.
A nyersanyagokat viszont csak akkor tudja az ember növekvő mértékben kiaknázni, ha hozzájárul a fejlődésükhöz, ami úgy történik, hogy a városban feldolgozott fát kell beleadni. Egy szigeten 16 város fér el; értelemszerűen akkor fejlődnek a nyersanyagforrások, ha mindenki adakozik, azaz "közmunkára" alapul.

És itt mutatkozik meg igazán, hogy milyenek is az emberek: mindenki szereti maximálisan kihasználni a bányákat, erdőket, de beleadni már annál kevésbé; amikor meg baszogatom levélben a többi játékost, hogy a beadott fa mennyiségében legalább a felét próbálják meg annak produkálni, amit én, néha még nekik áll feljebb. Persze nem mind ilyen, de a háromnegyedük igen. Mennyire tipikus!
Nem mintha olyan nagy ügyet csinálnék egy játékból, de azért a faszomat a rohadt élősködő fajtájukba...

Mindegy.
Lényeg, hogy regisztráljatok ti is az Alpha szerverre, és lépjetek be a klánomba.

... hogy azt érzem,

hogy elmegy mellettem az élet.

Vagy hát igazából nem is azt érzem, hogy az élet megy el, hanem mindenki más.
Kezdve Dóriékkal
(Dóri az exem, és a mai napig jó barátom, pasija is jó fej, bár csak évente szoktak hazajárni),
aztán a nővéremék
(igaz, ők két hét múlva végleg hazajönnek),
aztán Aklüék (ők alighanem már nem jönnek vissza sose),
és most ugyanezt a tettre készséget érzem Lucáékban is
(kettejük közül Lacit még nem ismerem igazán, de kedvelem, Luca meg a barátom).
Kint voltak Finnországban, most már Luca is látta, tetszett neki. Itthon szar, minek maradnának?

Ehh, nyomasztó érzés ez.

Hozzáteszem, ha nem pottyan be a gyerek, jó eséllyel mi sem lennénk már Magyarországon, és akkor talán most mások búslakodnának miattunk.

Én meg itthon ülök, dolgozom (ha éppen nincs semmi szarakodás, döntésképtelenség és várakoztatás a megrendelő részéről), hol jól megy, hol rosszul, de inkább az utóbbi- és nem az én hibámból, ez a legbosszantóbb.

Nem vagyok bejelentve (hova is lennék?), nyugdíjam jó eséllyel nem lesz, vagy csak annyi, amennyi még gyufára sem lesz elég, vállalkozást ilyen kiszámíthatatlanul változó munkamennyiséggel nem merek csinálni...

Eközben meg klímaválság, környezetszennyezés, fogyatkozó édesvízkészlet mellett vízpazarlás, utcán szemetelő emberek, környezetszennyezés, környezetszennyezés, környezetszennyezés... Félelmetes közönyt és önző nemtörődömséget látok mindenhol. Undorító ez az egész profitorientáltság, egyszerűen felfoghatatlan, hogy az embereket ennyire nem érdekli, hol és hogyan fognak élni az unokáik.

Az van, hogy az emberek lélekben bizony még mindig kőkeményen kommunisták. Demokráciát akarnak, de elvárják, hogy mindent ingyen kapjanak, nem érdekli őket, hogy kinek a faszával verik a csalánt; "nekem legyen jó, később mi lesz, meg mi lesz másokkal, nem számít, legyen jó és most legyen jó". Gondolom, a vizitdíjat leszavazó emberek gyerekei voltak leginkább azok, akik a legerőszakosabban nyomták mindenki orra alá a "mondj nemet a tandíjra" szórólapot is.
Istenverte faszokból áll a világ 99.9%-a.
Komolyan kezdek félni.

Nem tetszik a Call of duty - world at war.
A Medal of honor - Airborne sokkal jobb volt. Nem tudom, mi hiányzik belőle, de az nagyon. Talán a környezet?
No, meg a MOHAA-nak sokkal jobb volt a grafikája, de erről még nem merek érdemben nyilatkozni, mivel csak a pálya elején járok (bár ha az egész tényleg csak a csendes-óceáni hadszíntéren játszódik, akkor nem számítok csodára).
Ami viszont mindenképp jobb a Codwaw-ban, hogy van lángszóró. Ezt a MOHAA-ból naggggyon hiányoltam. Volt ugyan páncélököl, de az igazi, a szívemnek oly kedves fegyver mégis csak a lángszóró marad...
Azért megpróbálom megszeretni ezt a játékot is, elvégre ajándék* lónak ne nézd a fogát. Meg hát a lángszóró is egy elég kemény motiváció.



*torrent

------------------

Amúgy meg azt a bug-ot, hogy én nem látok ki a füstből, de az ellenség minden további nélkül lövöldözik rám (mikor hát ugye én sem látszódhatnék, ha benne vagyok), minden kibaszott játékban benne hagyják.

Tasnádi meg hőbörög, hogy 6 és fél év letöltendő szabadságvesztést róttak ki rá.
Döbbenet.
Akkor elmondom, hogy régen a nővéremék autóját ellopták
(nem volt egy drága kocsi, de ez mindegy, egy autó általában akkor is a legnagyobb értékű ingóság, amire az átlagemberek beruháznak- nem beszélve arról, hogy sokan évekig gürizve spórolják ki egy autó árát),
annak rendje s módja szerint bejelentették, hogy ellopták, persze, meg nem lett, de hát ez így szokott lenni, ha 24 óra múlva nem kerül elő, már nem is fog.

Viszont a sógorom nem hagyta ezt annyiban, s mint pincér a Hyatt-ben, volt néhány ismerőse, akik elég húzós körökben mozogtak. Ez a néhány nemKönnyűFiú két nap alatt kiderítette, hogy az autót Tasnádi egyik bandájának erre szakosodott embere nyúlta le valami drogbizniszhez (aztán a kocsi ment egy illegális bontóba), de: "Lacikám, ebbe inkább ne ártsd bele magad, ugyan tudjuk, hol a kocsid, de nem tudunk mit tenni".

Ennyi.
Tasnádi meg azt mondja, hogy ez a 6 és fél év büntetés "nevetséges", meg hogy "ez nonszensz", az ügyvéd meg fellebbezni akar, de őt nem hibáztatom, hiszen ez a dolga, s gondolom, meg is van fizetve, hiszen Tasnádinak van miből.

Én meg azt mondom, hogy rohadjon meg.
És azt meg végképp nem hiszem el, hogy egy kilométeres bűnlajstromból mindössze annyit sikerült bizonyítottnak tekinteni, hogy csak 6 és fél évet kap érte, akár leépült szellemileg, akár nem (baszd meg, ez is milyen már...).
Ez a nevetséges inkább.

mindenki.hu

Nem is tudom, hogy az unalom mellett milyen átmeneti elmezavar tört rám, amikor tegnap úgy döntöttem, hogy regisztrálok a "mindenki.hu" nevű közösségi oldalra.
Háááát... a dizájnja nem tetszik, ez a markolászós navigáció sem; ide-oda lehet húzni-vonni az oldalt, (mi a francnak ilyen széles, nem értem, hiába lehet rá-vissza zoom-olni, ha akkor meg nem olvashatóak a betűk), a színeket meg pláne nem szerettem, a kezelhetőségén pedig akkor akadtam ki a legjobban, amikor fél órás, eredménytelen kutatás után már kétségbe esve kerestem rá a neten arra, hogy miként törölhetném magam onnan, ugyanis az oldalon egyetlen olyan gomb sincs, aminek az lenne a funkciója, hogy "nem akarok többé itt lenni".
Röhej, mert amúgy ez a "ki hasonlít hozzád?" alapötlet nem rossz- vagy legalábbis a Tokyo Hotel poszterekkel borított emoszobák homályában aktívan önsajnáló, ámde a lelkük mélyén mégis átlagos kamaszok biztos nagyon csipázzák-, de szerintem ez azért akkor is nagy balfogás a fejlesztők részéről, hogy egy site látszólag fogva tart, és nem lehet rájönni, hogy is szüntetheti meg magát az ember.
Kb. semmi esélyem nem lett volna magamtól megtalálni az oldalon az infót, ha nem keresek rá guglival. A "felhasználási feltételek" hosszú-hosszú fejezetei között van félúton, hogy ímélt kell írnom egy ímélcímre, hogy nem akarok többé itt lenni. Na, a "felhasználási feltételek" az, amit én sose szoktam elolvasni, de szerintem senki sem, merhát ki a faszt érdekelnek a "felhasználási feltételek".
Ez egy kicsit olyan, mintha egy szállodában letapétáznák a vészkijáratot biztosító ajtót, aztán mikor tűz van, akkor kéne felfedeznie a menekülő vendégnek, hogy "hopp, ott egy rés a falon, jéé, tán csak nem egy ajtó?".
(amúgy az oldal szerint a hozzám legjobban hasonlító ember egy 14 éves, szabolcs-megyei tinilány. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most neki jó, vagy nekem rossz)
Viszont a törlést kérő ímélemet feldolgozták, már nem vagyok tag, juhéjj. Tök ciki lett volna, ha valaki felfedez ott.

Na, ez a kemény!

http://www.worldometers.info/

A kibaszott helyesírási hibák javításáért mennyit számoljak fel??

Főbelövés terhe mellett kommunikációs tréninget a népnek, bizony mondom néktek.

Kezd kurvára telelenni mindenkivel a faszom

(akinek nem inge, nem paranoiás)

Lassan itt az ideje, hogy önkritikát gyakoroljak a képességeim felett, és ennek eredményeképp abbahagyjam a sulit.
Az, hogy a kb. tíz tanult tantárgyból nyolc felesleges, az még csak egy dolog- és hogy ezzel megy el X mennyiségű energia és idő, bár nem sok, az igaz-, de hogy a maradék kettő, amihez kreatívnak, kombinatívnak és okosnak kéne lenni, szóval a lényeges tantárgyakhoz, amitől jó programozó lesz egy programozó, na, pont azokhoz vagyok én tökhülye, és Kinga nem érti, hogy hiába tanulok meg 3759456485 függvényt, egyszerűen soha nem leszek jó, mert nem vagyok benne kreatív, nem tudom ötvözni, fejleszteni a még nem is létező tudásomat- mint ahogy egy csimpánz sem lesz költő, hiába idomítják be arra, hogy le tudja írni a világ összes versét.
Ez van.
Egyszerűen nem érdemes folytatnom, mivel még ha sikerül is kínnal-keservvel elvégezni és lesz egy felsőfokú végzettségem, akkor sem megyek vele semmire, mert nem lesz mögötte tudás, magyarán: feldughatom a seggembe, mert alkalmazni ezeket ugyan nem fogom tudni, az kurvaIsten.
Mindazonáltal sajnálnám is befejezni, de elég ambivalens érzéseim vannak, hogy fizessek-e ezért a néhány, egyébként hasznos tantárgyért (pl. az Actionscript iszonyatosan fontos lenne, a PHP és a JavaScript szintén, de már ez az utóbbi is meghaladja sokszor a képességeimet, rohadt matek, kurva számok, gyűlölöm a matekot és a számokat), vagy végezzek el mindegyikből egy tanfolyamot inkább, amik nem függnek egymástól, mert ha idén is megbukok Java-ból, akkor évismétlés, ami, ugye, újabb adag tandíj...
Faszom.

Annyira durván telezabáltam magam szombat délután, hogy azóta is sajog a gyomrom. Félek, hogy megrepedt ott belül valami, vagy valami ilyesmi, és most az fáj, hogy a kiszivárgó gyomorsav által szép lassan megemésztem magam és egyszer csak eltűnök.

Négyszer vagy ötször raktam meg a tányéromat mindenféle jóval- ennél a zsúfoltra terített asztalnál már csak egy női foglyokat szállító rabomobil lehet szebb- és egyáltalán nem fogtam vissza magam, sőt, még rá is készültem mint Kis János: nyugodtan, higgadtan ettem, és én is jól voltam már lakva az első tányér után, de csak azért is tömtem magamba, amíg csak láttam... franc a génjeimet.

Frankón mondom, hogy megcsapott a halál szele. Alig bírtam elvonszolni magam az ajtóig, hogy hazamenjek ledőlni, de az az egy óra alvás sem segített, ugyanolyan degeszre tömve ébredtem, és egy fikarcnyit sem voltam jobban, pedig én olyan gyorsan emésztek, mint a vöcsök.
Kihányni nem akartam, mert sajnáltam, akkor inkább már legyek rosszul. Nemde?
Utána szénné fingottam magam a tojástól és minden második lépés után böfögnöm kellett.
Másnap (azaz ma, illetve tegnap) délutánig egyáltalán nem tudtam még ránézni sem kajára, és mikor lehajoltam fürdetés közben, majdnem leokádtam a gyereket.
De azért jó volt, igazán juthatott volna minden hónapra egy Messiás.

Április 10.

Amely dátum azon kívül, hogy az anyám születésnapja, tegnaptól apám nővérének a halálának napja is ezentúl.
Jó humorú, okos nő volt, szerettem. A kisfiamért odavolt, pedig csak fényképen látta (Izraelben élt), és most már sose fogja élőben látni "a legszebb dédunokát".
62 éves volt, többet érdemelt volna, ez kurvára nem igazságos, bassza meg.
Félek, hogy ezt a nagyanyám sem fogja túlélni.

Ez a kurva Mozilla egyre szarabb.
A 3.2-es verzió előttiek SOSE fagytak le, de az azutániak pedig zsinórban, minden nap legalább háromszor; hál'istennek van egy olyan opciója, hogy "előző munkamenet helyreállítása", de akkor is bosszant.
Pluszban most az a helyzet állott elő, hogy kivételesen Explorerben néz ki úgy a lap, ahogy kódolom, a Mozilla pedig úgy tolja ide meg oda, ahogy nem kéne.
Fasz kivan.

Nem hiszek a hullócsillagok kívánságteljesítő hatásában.
Tavaly hármat is láttam, de a macska még mindig életben van.

Hát ez kész... de nem merek ordítva röhögni, mert alszik a gyerek

http://www.bekex.hu/ssszorny/kepregeny/462














Bár azt már csak halkan jegyzem meg, hogy csak a feléig jó...

Csak tudnám, mi a bús fasznak van a legtöbb közértben a bejáratnál az a fémkeret, lelógó műanyag lapokkal, az a szar, amin a gurulós kosarat kell keresztül tolni, mikor bemegy az ember, az vajon milyen célt szolgál?
Merthogy nem tisztítja, az biztos, és nem is számolja a bemenő forgalmat, az is hótziher, pedig e kettőn kívül más logikus funkciót nem tudok elképzelni, viszont ezeket nem csinálja, de akkor meg mi a megmeredt pöcsnek van ott mégis? Hogy a babakocsis embereknek jusson némi izgalom, hogy "vajon átférek-e a babakocsival, vagy kint kell hagynom a gyereket a közért előtt", merthogy másmilyen kosár nincs - gondolok itt a műanyag kosárra, amiben tökéletesen elfér egy liter tej, négy darab alma és egy kiló kenyér -, hadd küzdjenek a 30 kilós, nyugdíjas nénik is a dögnehéz fémkocsi navigálásával, mivel ha 40-en vásárolnak egyszerre, annyi hely sincs a polcok meg a középre lebaszott raklapok között, hogy a földre köpjek, mivel minden két méteren áll egy 20 kilós, 1 méter széles és másfél méter hosszú bevásárló kocsi?

A másik pedig az a kerekes geci, amin szintén át kell haladni - tudjátok, mint a Vidámparkban a beléptető, ami hasonló a forgóajtóhoz, bár ott van létjogosultsága -, az mi a fasznak van ott? Attól félnek, hogy belógunk? Hogy még véletlen se lehessen egyszerre egynél több embernek bemenni a kikúrt közértbe? Mér, akkor mi van, ha mi egymás mellett akarunk bemenni?

Szóval, tegyük fel, hogy bemegyek némi csokit venni, mert kell a nasi az esti filmhez, akkor:
1., keresztülpréselem magam azon a forgó szaron, és elviselem, hogy a mögöttem csörtető nyugdíjas a sarkamra hág,
2., majd kinyújtott karral - mivel viszonylag messze vagyok a kibaszott kosaramtól, ami nem is gurul normálisan - áttolom a nehezen felemelkedő és a kocsi haladását erősen visszafogó, műanyag tankcsapdákkal dúsított beléptető gecin a kocsimat, mivel a kocsi kötelező, ugyebár,
3., majd a KRESZ szabályait betartva - vagy nem - közlekedek a böhöm nagy bevásárlókocsimmal a toronyba rakott konzervek között,
4., közben kerülgetem az idiótákat, akik keresztbe rakják a kocsijukat két polc között, mert leszarják, hogy mások is vannak rajtuk kívül a kurva boltban, és még én kérek elnézést- de csak elsőre, mert azonnal eldurran az agyam, és nekimegyek a kocsimmal az övének, hadd koccanjon, hátha észreveszi magát a vadbarom.

De igazából ez a bolt hibája leginkább, hogy nem tart hagyományos, 25 x 40 cm-es műanyag bevásárlókosarat, amiben kényelmesen elfér pár dolog, és nem kerül egy százasba, hogy használjam. Ha meg el akarják lopni, úgyis megteszik, valószínű, hogy nem kapnak érte annyit a MÉH-ben, mint a fémből lévő kosárért.

Istenhegyi kert

A nyár háton fekve játszik és a zsíros ég
Katmanduba vonta lila fátyolát,
polip felnégyel, odacsap s ugrókötelezik,
vicces árnyat harap az asztalon át.


(ezt Javascript generálta, nem én voltam)

http://trigital.uw.hu/jscript/versgen.html

Az előzőhöz

Úgy látszik, ez egy speciális betegség; csak jelentkeznek az akut hisztériás tünetek, ha legalább egy percig nem foglalkozik vele senki.

Ez szimpla hiszti, semmi más, jól átvert minket tegnap a kis szaros.

Ez úgy volt,

hogy a gyerek mostanában azon van, hogy mindenáron ülni akar, és ennek érdekében mindent el is követ, azaz az összes fegyverét beveti - mivel a hasizmai nem elég erősek még hozzá - amit csak lehet: mosolygás, gügyögés, majd kiabálás és végül sírva ordítás. Ez természetesen nekünk szól, mivel mi vagyunk a hibásak, hogy ő még nem tud ülni.

Tegnap is ez történt.
Eleinte csendben igyekezett ülőpozíciót felvenni, vagyis hatalmas nyögések közepette, nagyon vicces volt. Persze, nem ment neki, ettől egyre dühösebb lett, és sírni kezdett. Akkor megsajnáltuk, végül is már eleget tornázott, ölbe vettük, hadd lásson világot, de egyre csak ordított, nem bírtunk rájönni, mi baja lehet. Kinga adott neki enni, ettől vidámabb lett, kaja után még vigyorgott is, de 10 perc után megint üvöltött.

Ez megismétlődött néhányszor, és nagyon szégyelljük magunkat, de akkor csúnyákat gondoltunk róla... pedig szegény már úgy bőgött, hogy időnként teljesen elment a hangja. Emelgettük a lábát, hátha pukiznia kell, csak nem tud, a lábemelgetés ilyenkor használni szokott, de most nem. Akkor hasra tettük, de úgy, hogy egy kettőbe hajtott párnát raktunk a hasa alá, hátha úgy sikerül neki, de akkor sem. Eközben már céklavörös volt a feje, és könnyek csorogtak az arcán, már ott tartottunk, hogy orvost hívunk, mert kurvára úgy látszott, hogy valami nagyon fáj neki... de aztán egyszer csak elhallgatott és elaludt.

Ennyire tehetetlennek még soha nem éreztem magam, azt hittem, a szívem szakad meg, ahogy megfeszült a kis teste, és könnyezve sírt, és közben meg minket nézett, és látszott, hogy segítséget vár tőlünk.
Ezek után már el tudom képzelni, milyen lehet, ha valakinek nagyon beteg a gyereke, remélem, velünk sose történik meg.

Manó, nem tudok úgy dolgozni, ha rágcsálod a hüvelykujjam tövét.

Ismét csak egy kurva fontos bejegyzés

Kurvára ki kéne már írni a 106 Gigabájtnyi, százharmincvalamennyi filmet a vinyóról.

2009.03.14-én, éjjeli negyed 2-kor

A babánk teljesen magától hasra fordult.

Tegnap lejött a Marathon Man.
Volt fenn egy seeder, akitől 70-80 kbit/s-al jött le a torrent, így estére már le is jött az egész. Allah nyújtsa meg hosszúra az ilyen jószívű seeder szakállát, ámen.

Nem is bírtam ki, hogy ne nézzek bele - már csak azért is, hogy stimmel-e a felirat, és nagy az öröm, mert tökéletes az időzítés -, de sikerült pont abba a részbe kattintanom, ahol egy hegyes eszközzel piszkálja az exnáci a székbe szíjazott Babe lyukas fogait, aki üvölt mint az állat. Le is izzadt a tenyerem egyből, de azért megnézem most már azért is.

sztempi

Ez a weblap kezd olyanná válni, mint egy makacs vírus, amely egyre ellenállóbbá válik a gyógyszerek iránt... kiírthatatlan, és csak szaporodik, terjeszkedik, felfalja az idegrendszeremet- ez utóbbit nem csak képletesen értem, hanem tényleg.

Egy sima statikus oldalnak indult, egyetlen dinamikus résszel, ami egy... nem is emlékszem, mi lett volna az, csak arra, hogy egy kb. három soros PHP-kód ellátta volna a feladatot.

Ehhez képest most már ott tartunk, hogy a bélyegzőkön és a lenyomatukon kívül lézergravírozók + a hozzájuk tartozó képek és leírások, kellékanyagok, kiegészítők lettek betéve a lapba, a bélyegzőkhöz Lightbox képnéző, meg választható festékpárna- és bélyegzőházszín a webáruházban (!), ahol bélyegzőket lehet vásárolni... + hírlevélküldő rendszer, regisztráció, letölthető PDF-árlista, akciós ajánlat, banner, még négy menüpont, "ezt mégse így, jaj, bocs, mégis inkább úgy", stb.

No, meg a közjátékok:

"Nagy meló lenne szélesebbre csinálni az egész weblapot?"
"Igen. Nagyon nagy meló lenne."

Ennyiben is maradtunk akkor.

A HTML már átláthatatlan és olyan invalid mint az állat, és szerintem a CSS Zen Garden szerverén sincs annyi CSS, mint amennyi ehhez a nyomorult laphoz tartozik, plusz egyre nehezebb minden szart bezsúfolni úgy, hogy kurvára nem erre lett tervezve és még nézzen is ki valahogy.
Mindezt szaros 70.000 forint plusz pénzért, úgy, hogy 80.000 volt ez az eredetileg szinte csak statikus lap, és persze nem az enyém az egész, mert Kinga programozó unokaöccsével csináljuk.
A beígért, állítólag "könnyű, minimális energia befektetést igénylő, 250.000-es" melók a "kapcsolatai révén" meg csak csúsznak, mivel folyton ez van, hogy; "ezt nagy meló lenne berakni még a lapba?"
Faszomat már a mission impossible kívánságokba, de komolyan, ennél még Sándor is jobb volt az ingatlanos lapjával.

----------

A Marathon man c. filmből meg már kb. a harmadik olyan torrentet szedtem le, ami vagy baromi szar minőségű, vagy olyan formátum, amit nem játszik le a MPC (és hiába szedtem le konvertáló progit, mégsem jó) vagy nincs hozzá megfelelő fps-ű felirat, vagy a film elején még stimmel a felirat, a végére mégis elcsúszik 17 másodperccel...
Faszomba már.
(Kinga mindig mondja, hogy felirat nélkül nézzük a filmeket, így legalább fejlődik az angoltudásunk, de engem nem visz rá a lélek; szeretek minden szót érteni egy filmből, és hát annyira meg nem beszélek jól angolul, hogy egy ilyen filmet maradéktalanul értsek, azért ebben csak bonyolultabbak a dialógusok, mint pl. a Thomas a gőzmozdony c. remekműben)
De most már ebből is elegem van, és az összes fellelhető torrentet elkezdtem ma leszedni, azért is
megnézem ezt a filmet, az kurvaIsten.
"Is it safe?"

----------

Amúgy meg a gyerekem imádnivaló baba, be nem áll a szája, és ha a nyakába puszilok, hangosan nevet.

Ez tényleg kurva jó:

Nem, nem vagyok vészesen rövidlátó, aznap csak a szemem volt a szokásosnál fáradtabb, az viszont továbbra is elkeserítő, hogy az objektumorientált programozáshoz teljes mértékben hülye vagyok.
Komolyan gondolkozom azon, hogy abbahagyom a sulit; csak torlódnak az egymásra épülő tananyagból a vizsgák, amiket elhalasztottam, és kurvára azt érzem, hogy nem megy, nem bírom, egyszerűen meghaladja a képességeimet.
Faszom.

mindenkinek szeretettel:

http://www.my-debugbar.com/wiki/IETester/HomePage


Más:

Azért rendesen el tudok kenődni, hogy bizony vannak olyan dolgok, amelyek messze meghaladják az értelmi képességeimet.

És rövidlátó vagyok.
Ez utóbbi különösen bosszant, hamarosan szemészhez kell mennem, és valószínű, hogy szemüveges leszek, ami még nem is zavarna, de kerek e földtekén még nem gyártottak olyan keretet, ami nekem jól állt volna, és ez még úgy is zavar, hogy utcán nem is hordanám.
Kezdek felnézni a vak programozókra.

Igazából nincs miről írni

Gyerek, munka, iskola.
Ebben a sorrendben.

---------

- Tamás, majdnem küldtem neked sms-t, hogy hozzál csokit, de aztán elfelejtettem.
- Még jó, hogy nem küldtél, mert én meg a telefonomat felejtettem el elvinni, és mivel azon a felsőmön ültél, aminek a zsebében volt, ha küldtél volna sms-t, a telefon pont a pinád alatt rezgett volna.
- Tééényleg?
- Még fel is hívtál volna, mi?

Filmajánló

http://www.imdb.com/title/tt0405159/

?

Szerintetek megírok két beadandót hat perc alatt?

(merhogy ma éjfélig van a leadási határidő)

Kurva életbe, jobban oda kell figyelnem. Ugyan ezt nem fogadtam meg szilveszterkor, de az életemre gyakorolt hatásában azért rendesen rokonértelmű a halogatással.

Kurva életbe.

*****

Fejberúgás helyett ezúttal (tényleg) véletlen ráléptem a macskára, bár annyira nem fájhatott neki, mert nem ordított. Viszont- remélem- megtanulta, hogy sötétben ne tekeregjen a lábam között.
Meg hát ne tekeregjen amúgy sem.
Hülye.

*****

A kölök szép, a kölök intelligens, a kölköt szeretem.

---------

Minap lefekvéshez készülődtem:

-megmostam a fogam,
-levetkőztem,
-megigazítottam az ágyat,
-lekapcsoltam a villanyt,
-levettem a papucsomat és egymás mellé téve az ágy mellé raktam,
-majd lefeküdtem és betakaróztam.

Ebben a kis cselekvéssorozatban nyomasztóan benne volt az öregedés érzése.

-----

No, ez úgy volt, hogy fel voltam rá készülve, hogy kedd estig megjön a baba, sőt, valahol reménykedtem, hogy lesz olyan udvarias, hogy nem zavar fel az éjszaka kellős közepén, hanem nappal óhajt megszületni, de nem.

Éjjel fél 2 felé lefekszem, s mintegy fél óra pihentető és üdítő alvás után Kinga telefonál, hogy "Tamás, két órán belül szülni fogok, gyere". Gyors zuhany, fényképezőt bedobom a táskába, bevágom magam a kocsiba, irány a kórház, és sikerül is eltévednem azon az útszakaszon, ahol eddig életem során legalább 692-szer jártam, a picsába már, de azért végül odatalálok, felrohanok a szülőszobába, Kinga már ott van azon a kínzóeszközre emlékeztető szülőágyon (ami más dolog kapcsán beindította volna a fantáziámat, de azért, ugye, most mégis csak szülünk), és már öt percenként rándul össze az arca.

Még jó, hogy a szülés elején vagyunk, kipróbálom a fényképezőt, tegnapelőtt tettem bele feltöltött akkumulátorokat, hogy majd jól megörökítem a nagy pillanatot, kinyitom azt a nézőkét, az a felirat fogad, hogy "alacsony töltöttségű telep", ó, hogy a kurva anyád, doktor közben megérkezik, szülésznővel együtt kajtatnak nekem ceruzaelem után, persze, hogy nincs, a francba, a gyerek nem vár, jönne kifelé, Kinga a kezemet szorongatja, nyög, fáj neki, jól van, majd lefotózom a következő gyereket, őt meg reggel.

"Toljon, Kinga, ne fújja ki a levegőt, tartsa vissza, az az, nagyon jó", én meg azon kapom magam, hogy én is visszatartok, tolok, izzadok, elgyengülök, jaj, orvost ide nekem. Hú, de elfáradtam! Időnként bekukkantok a lába közé, hűha, folyik itt minden, de már ott van a buksija, sötét a haja, mindjárt kint van!
Kinga nagyon ügyesen csinálod, szeretlek.
Viszonylag kulturált mennyiségű, kb. 10-12 tolási szakasz után ki is bújik Izécske 3:55 perckor, 4.1 kilogrammal, 56 centivel, egy forgóval a feje búbján és még eggyel elől.
Utána a méhlepény, húú, mekkora (haza kéne vinni, két napig enné a macska, addig se károgna), megfogtam a köldökzsinórt is, milyen kemény, sokkal puhábbra számítottam.

Nem éreztem azt, amit eddig a filmekben láttam. Nem tört ki rajtam a mindent elsöprő öröm, és bár fel voltam készülve arra, hogy nem egy babarózsaszín, mosolygós kisded fog itten a felszínre jönni, azért mégis csak meglepődtem, hogy mennyire lila ez a leginkább egy neandervölgyire emlékeztető kis lény...
Jájj, Izécske, nem vagy valami szép, ne haragudj...

Aztán elvitték, én meg ott toporogtam körülötte mint a szaró galamb, meg néztem, amint leszívták a torkából meg az orrlyukaiból a trutyit, nem volt kellemes neki, össze is szorult a torkom, szegénykém, aztán a kezembe adták, na, itt jöttem igazán zavarba, atyaég, ez a mi gyerekünk, milyen pici (azaz, nem is annyira), most mit csináljak vele, mit mondjak neki, de egy másodperc alatt elkezdett dőlni belőlem a szó, visszavittem Kingához, babusgattuk egy darabig, aztán megint elvitték, én meg Kingával törődtem, valahogy nagyon hamar elszállt az idő, reggel 6-ra értem haza.

Reggel 7-kor lefeküdtem, addig egy csomó embernek küldtem sms-t, majd elfogyott a pénz a kártyámról, óránként felkeltettek a telefonhívások, meg a macska szerenádja az ablakban, de valahogy nem tudtam utálni, majd 1-re vissza a kórházba megnézni Izécskét meg Kingát (asszem, nem lett volna jó poén elénekelni neki a "Megismerni a kanászt cifra járásáról" című nótát), Izécske egész helyes lett, olyan, mint egy kis kínai, biztos, hogy tőlem van? "Hülye", délután suli, kurvára nem tudtam figyelni, lélekben már a közös Lego-zás járt a fejemben, meg egy csomó minden más, de ezt a bejegyzést úgysem tudom normálisan befejezni, inkább megyek aludni, köszönöm mindenkinek a gratulációt, holnap át fogom adni Kingának.

-------

2008. 12. 16-án, hajnali 3.55-kor megszületett Faragó Balázs Barna, 4.1 kilogrammal és 57 centivel.
Kinga nagyon ügyes és bátor volt.
Szeretlek!

Kinga ma reggeltől kórházban, megindultak a fájások...
Még maximum egy nap és felfordul az élet :), azaz nekem elvileg már mától fel kellett volna fordulnia, mivel a kisszoba és az átjáró után Kinga vérszemet kapott, és kifesteti velem a fürdőt, a WC-t, meg az előszobát is... faszom.
Azért szeretem, na.

(vajon a méhlepényeket a kórház macskáinak adják?)

Hamar elment megint egy év.

---

Úgy tűnik, nem fogunk egy napon születni a kölökkel. Pedig az olyan poén lett volna.

A Java ZH nélkülem zajlott.
Nem lett volna értelme elmenni, tudtam én ezt már két hete, de akkor is basszameg, basszameg, basszameg, basszameg, basszameg, basszameg, basszameg, basszameg, basszameg, basszameg!
Ilyenkor olyan könnyű azt a tényt hibáztatni, hogy a harmadik padból már nem látszik a projektor. Egyébként tényleg nem, ez röhej, és ez tényleg sokat nyomott abban, hogy fingom nincs róla.
Majd januárra megtanulom. Még az is lehet, hogy megszeretem.

(És még mindig nincs meg az érettségim)

Na meg hát mindjárt szülünk, és még mindig nem tudjuk, mi legyen a gyerek neve.

.

Egyszerűen nem tudok az új Gmail-skinek közül választani.

Ennyire pocsék ZH-t írni...
De a Java még rosszabb lesz.

(macska, én csak egyszer húzom ki a gyufát, de akkor benzines lesz a bundád. Akkor aztán lesz miért vernyogni, a kurva anyádat most már)

No, az APEH- kirendeltségbe tett túrám eredményes volt, és viszonylag rövid, egy órás várakozás után megkaptam a csekkeket- amiket valamiért nem lehet kipostázni azóta sem, mivel újra rákérdeztem.
Elbattyogok a HÉV-megállóba, 12.58-ra értem oda, ahol egy tábla volt kitéve, hogy:
"11.00 és 13.47 között vágánykarbantartás miatt az Örs Vezér Tér irányába tartó vonatokra is a Gödöllő felé közlekedő vonatok peronján lehet felszállni."
Oké, átmegyek a másikra, nem sietek, úgyis csak 13.24-kor ér ide a HÉV, jön egy nénike, kérdi tőlem, hogy "tényleg így van-e", "persze", felelem. Nénike leül, türelmesen vár.
13.10-kor megjelenik egy Szolgálati Vonat, felszedi a táblát, gondolom magamban "a jó anyátokat, így honnan tudják majd mások, hogy most nem itt kell várni", mert a Szolgálati Vonat után megérkező népek arra a peronra mentek, nyugdíjas nénik, bácsik.
Hmm, jó fej leszek, szólok mindenkinek, hogy ne ott várják, szépen megköszönik, átjönnek, köztük az a három és fél méter magas- és széles biztonsági őr is, Hulk ikertestvére, aki miatt vagy 100 métert gyalogoltam, hogy közöljem vele az infót.
Erre mitTeszIsten, a HÉV kurvára arra a vágányra fut be, ahová eredetileg is kéne, a nyugdíjasok Hulkkal az élen fújtatva kocognak vissza - én is mögöttük, közben égek mint az állat - majd a HÉV-en szuszogva, nevetgélve ülnek le... csak Hulk, a biztonsági őr nem nevetett. Ő nem volt valami vidám a kényszerű torna miatt, nem az az alkat volt, akit sprintelésre terveztek- mint ahogy én alkatom sem olyan, hogy bírja a verést...
Ez is a BKV hibája, hogy előbb fejezi be a karbantartást :D

Ha egyszer én leszek a király,

az emberek 90%-át halálbüntetés terhe mellett hajtom majd kommunikáció- és helyesírásjavító tréningre, az kurvaisten- és ha nem vizsgáznak le belőle, mennek kényszermunkára; a kőtöréshez nem kell tudni értelmesen beszélni, ugyebár.
Hogy egy vessző, illetve a hiánya mennyit számíthat... !
Ez a 90% csapnivalóan ostoba, a szövegértési- és a fogalmazási készsége a béka segge alatt van, nem értem, hogy miért nem lehet harmadszorra sem egyértelműen és világosan elmagyarázni, hogy mit szeretne a kibaszott weblapján látni.
Persze, általánosságban is dühönghetnék az emberek ostobasága miatt, de hál'istennek nincs sok közöm az emberekhez úgy ánblokk, most csak erről az egy esetről van szó.

És, Sándor, te is rohadj meg az ingatlanos lapoddal, meg hogy TE is része vagy annak a bizonyos 22,3%-nak, aki még Internet Explorert 6-ot használ
(és ugat, hogy miért nem olyan pixelre a lap),
és remélem, sose fogsz rájönni, hogy a weblapodba beépített, és betöltődéskor 23435456546 decibellel rádordító, csörömpölős zene nem kedvez a látogatottságodnak, te, répa, ez aztán marha jó ötlet volt, nálam kb. egyenlő a spam-ekkel.

... aztán elkaptam a szúnyogot, amelyik hat helyen csípte össze a fejemet meg az arcomat, elkaptam, mert olyan óvatlan volt, hogy nem várta ki, míg elalszom, hanem már a számítógép előtt ülve betámadott, de lassabb volt, viszont én sem voltam túl ügyes, mert nem lapult szét a falon
(úgyis újratapétázunk előbb-utóbb),
hanem csak elájult és az asztalra hullott, én meg a két ujjam közé fogtam
(egy darab WC-papírral)
és lassan nyomtam össze a potroháját, lassan, hogy fájjon, hogy szenvedjen, míg szét nem fröccsent
(de azért jó fej voltam, hogy előtte nem téptem ki a lábait, pedig eszembe jutott),
és nem érdekel, hogy ő nem gonoszságból csinálja, meg hogy neki ilyen a természete, mert nekem meg ilyen.

Néhány általános iskolai osztálytársam gyerekét/gyerekeit elnézve majdnem felsikoltottam, annyira velőtrázóan ocsmány némelyik (osztálytársam is); elfogultság ide vagy oda, remélem, a mienk nem lesz ronda. Persze, akkor is szeretni fogom, de inkább azért legyen már helyes...
Egyébként mostanában egyre élénkebben mozgolódik, érzem Kinga hasán keresztül a lábát, olyan édes, úgy imádom már most :D

Hápersze, hogy nem azzal hívtak fel a suliból, hogy "holnap jöhet a pótérettségiéért, már ki lesz állítva", hanem azzal, hogy "átnéztem a 2006-ban ott érettségizettek teljes listáját, és ön nincs köztük. Biztos, hogy 2006-ban érettségizett?"
Naná, hogy biztos, 94362937 %, hogy 2006-ban.
Lehet, hogy titkosították, mert szégyellték, hogy ilyen matektudással átengedtek.
Vagy X-aktát csináltak belőle.
Vagy mittomén.
De nincs meg.

Már az is felmerült bennem, hogy lehet, hogy csak álmodtam az egészet.

TároltProgramKettesSzámrendszerVezérlőegységAritmetikaiLogikai
EgységPerifériaMegszakításkezelésMonitoringKernelShell
RendszermagBelsőErőforrásProcesszoridőMemóriaterület
ProcesszorcentrikusFelépítésMemóriacentrikusFelépítés
CPU-VE-ALU-OM-BE-KI-I/OCímbuszVezérlőbuszAdatbusz
UtasításhívásÉrtelmezésVégrehajtásLekérdezésesÁtvitelPolling
MegszakításosÁtvitelInterruptReQuestIRQKözvetlenMemóriaátvitel
DirectMemoryAccessDMAFunkcionálisMegközelítésAlkalmazók
AlkalmazóiProgramokFejlesztőeszközökOperációsRendszer
TaskokErőforrásokI/O-műveletekMegszervezéseHibakezelés
Helyes-ésOptimálisMűködésProgram-ésAdatátvitelBiztosítása

Naplózás.

-------

2006-ban kínnal-keservvel megszereztem a teljes körű érettségimet a negyedik matekvizsga félig-meddig grafikus alapú prezentációjával
(a rajzos feladatoknál mindent beleadtam, még halakat és vízinövényzetet is rajzoltam az egyik térfogatszámolós feladatnál, ahol egy vízzel teli gömb térfogatát kellett kiszámolni. A nő a telefonban azt mondta, köszönjem Szent Antalnak: 21 ponttal, 1 ponttal a kettes osztályzat alsó határa felett teljesítettem, éppen csak meglett).
Azóta harmadszor veszett el ez a kurva érettségi úgy, hogy azért előbb-utóbb megtaláltam a lakás teljes átfésülése után, de most nem.
Most bizony szőrén-szálán úgy eltűnt, mint a vöcsök.
Eddig nem aggódtam, hiszen mindig úgy voltam vele, hogy úgysem lesz rá sose szükségem, de ebben is tévedtem, miután most az oktatásvezető hetente írja a leveleket, mivel én vagyok az egyetlen, aki még semmilyen jelét nem adta annak, hogy van érettségije- anélkül meg, ugye, felsőfokú tanulmányokat sem végezhetek.
El is mentem a múlt héten, hogy beszerezzem. Nem kapkodtam el, ez is igaz.
A helyzet az, hogy két különböző gimnáziumban érettségiztem, és egy harmadikban végeztem el a négy osztályt. Ez már eleve bonyolítja az ügyintézést, de az iskola, ahol a börleszkszerű matekérettségimet tettem le (szerintem kiváló eredménnyel), megszűnt és a teljes dokumentációt átpasszolták egy másik iskolának, ahol én is jártam múlt héten.
És a lényeg: az érettségi törzslapom eltűnt. Valahol felszívódott az az érettségi, amiért négyszer annyit küzdöttem, mint az átlagember, lehet, hogy már rég bezúzták és Bibliát nyomtattak belőle.
Eltűnt.

De a legdurvább az, hogy 2006-ból ennek semmilyen digitális nyoma nincs, 2006-ban egy darab bit sem jött létre erről az egész mizériáról.

Nekem kell egy ilyen

Faszom se érti "a finom különbségtételt a kézfogás, és az önfeláldozás között..."

Ma először mondtam azt ki, hogy fiam lesz.
Nem mintha eddig nem tudott volna róla mindenki, de csak úgy tudták, hogy gyerekem lesz és én is csak úgy mondtam, hogy gyerekem lesz.
Ma már úgy mondtam, hogy kisfiam lesz.
Mert kisfiam lesz.

A mai nap örömhíre:

Az IE 7 értelmezi a "min-height" paramétert.
Madárkák dalolnak a szívemben.

"Zseniális"

"faszomat kolbászol ott az az öreg tata,
az a biztonsági sáv, na, húzz onnan a faszba,
vén, hülye, buzeráns bunkó,
hogy baszna el a hármas metró"

http://www.youtube.com/watch?v=j3LH01LCvYY

nem is értem, hogy nem fedeztem fel eddig magamnak a Bëlga-t. Úgy jó, ahogy van.

Amikor valamelyikünk mosogat, akkor, ugye, elmossuk a tányérokat, kanalakat, villákat, késeket, sajtreszelőt, mindent.
És még az üres tejfölös dobozokat, túrós zacskókat, vajas dobozokat, tejes zacskókat- és dobozokat, mindent, hogy tisztán vihessük a szelektív hulladékgyűjtőbe.
Nem olyan nehéz... De ez csak annak szól, aki nem teszi.

Tényleg felborult az életvitelem; egyszerűen képtelen vagyok hajnali 3 vagy 4 előtt elaludni. Pl. ma is - illetve tegnap, azaz 27-én éjjeli 4-kor feküdtem le és már hajnali fél 10-kor fel kellett kelnem a suli miatt és most, lassan 2 óra felé, még egyáltalán nem vagyok álmos.
Persze, ha nem kell ilyen horrorisztikusan korán kelnem, mint szombat reggel, azért simán alszom délig.
Nem bírok korán kelni, ez van.

Azért nem kicsit szebb a világ, hogy - hála Kingának - tudok bináris számokat összeadni.*
Sőt, még a kettes komplementert is kenem-vágom.

---

*Előre láthatólag sose lesz rá szükségem. Csak azért kell tudnom, hogy ha már felsőfokú végzettségem lesz, akkor többet tudjak, mint az utca embere, aki esetleg szintén tud webprogramozni. Anyjuk picsáját. Ennyi idő alatt simán el lehetett volna magyarázni, hogy miért nem reagálnak a böngészők erre, mert nem bírok rájönni a zistennek se:

p {font-family: arial,verdana,sans-serif;
color: #2865a3;}

Faszom

Szerintem én el fogok vérezni ezen az iskolán... legalábbis az IT alapok matek részén biztos. Az állítólagosan logikus feladatokban én semmi logikát nem láttam. Örüljenek, hogy a kettes számrendszert megértem, meg talán oda-vissza is tudnék alakítani egy számot.
És ebből ZH lesz két hét múlva.
"Büdösistenfaszátmár"

Vingardium leviróóósa!!!!!!

Hirtelen felindulásból Kinga letorrenteli Herri barátunk összes mágikus kalandját, oszt majd csapunk egy hosszú mozizást
(az első részt már láttam úgy 6 éve, még egyszer nem kérek belőle, ez a szegény gyerek minél kisebb, annál ellenszenvesebb),
de addig is megemlíteném, hogy a Titkok kamrájában az időutazás kibaszott jól volt megcsinálva, nagyon ott volt a sztori, ahogy utólag értelmet nyertek a három kölök körül zajló események- persze, elég "szűk" volt a terület, ahol ezekre logikus és hiteles megoldást kellett találni, de hiba nem volt benne.
10 pontos.

Szívesen elolvasom, ha valaki megveszi nekem az összeset.

---------

"-és majd 60 éves koromban is fogod puszilgatni a mellem?
-persze. És milyen jó lesz, hogy ehhez sem neked nem kell felkelned az ágyról, sem nekem felállni a számítógép elől."

én egy olyan kedves fiú vagyok.

Herri Poátyié

Tulajdonképpen nem is olyan rossz, sőt. Magamnak nem is, de nektek bevallom, kedves mind a 4-5 olvasó, hogy én bizony élveztem a filmet
(annyira azért nem, hogy el is olvassam, túlzásokba ne essünk),
jól volt megcsinálva, különösen a varázslóbocher főhadiszállás, Roxfort, vagy mi a neve, az tetszett a legjobban
(persze, aki ismer, az tudja, hogy roppantul vonzódom a kastélyokhoz, várakhoz, különösen a gótikus stílusban építettekhez),
még az a kis szőke náci, áskálódó varázslóinas is szimpi volt a maga módján.
Csak egyvalamit kúrnak el folyton a gyerekfilmet készítők, hogy mindig beleraknak egy bugyuta, érzelmileg túlfűtött, kommunikálni érthetően nem tudó ugribugri gnómot
(lásd: gollam, Jar-Jar Binx),
ez esetben Bódit
(lehet, hogy nem Bódinak hívják, de valami hasonlónak).
Bódi- a kis szőke geci apjának a humanoid csicskája- is ugyanilyen nagy fülű, teszetosza, utálnivalóan szánalmas, szarul kinéző, kis törpe homo erectus, mint a feljebb említett két másik szereplő.
Kérdem én: minek? Miért kellenek az ilyen karakterek ezekbe- meg bármilyen más- filmekbe? Miért gondolják az alkotók, hogy ezeket a tulajdonságokat a gyerekek nem fogják idegesítőnek találni?
Érdemes lenne a gyerekek körében közvéleményt kutatni, hogy
"gyerekek, szeretitek ti a beszédhibás, neurotikus majmokat? Nem érzitek úgy, hogy ki kéne taposni a belüket?"
Oké, hogy nekik készül, meg az is, hogy így a szülő is kénytelen végigszenvedni a
(sajnos, sokszor határtalan lehetőségekkel bíró)
3D animáció ezen sajnálatos melléktermékeinek ténykedését***, de azért lehetnének a készítők lojálisabbak is a felnőttek felé; egy-egy jól sikerült mese nem csak a gyerekek kedvencévé válhat.

Gollam, Jar-Jar és Bódi monnyon le.

(holnap, azaz ma nézzük meg a harmadik részt, tulajdonképpen várom, annak ellenére, hogy nem tudtam megszabadulni a gondolattól, hogy Gyurcsány is ilyen lehetett gyerekkorában, mint a Herri Poátyiét alakító Daniel Radcliff; valahogy annyira ellenszenvesen intenzíven szemüveges, hogy rémes, pluszban még John Lennonra is emlékeztet, azt is hogy utálom... hülye virágevő hippifasz)

curriculum vitae, vagy mi, mondta az önelégült, hazudozó varázsló, majd az elkobzott, összecelluxozott varázspálcával saját magára kasztolt egy teljes amnéziát... atyaég.
No, de megérdemelte: otthagyta volna Herrit meg a vörös hajú, disznóarcú barátját a csávában.

----------

*** Kedves Kinga!
Hulk nem egy "felfújódó zöld majomember". Hulk igenis hihető.

Sándor

nem is, inkább sándor.
szóval, sándor, neked bizony a kurva anyádat.

------

Találtam egy Sugababes albumot a zenéim között. Bár gyanítom, hogy a Push the button c. szám miatt van ez meg, de ez még mindig nem mentség arra, hogy valaha az egész albumot letöltöttem.*

*mindig tudtam, hogy több személyiségem van, ilyet ÉN nem csinálok.

Hát ez kész...

"Szeretném, ha a weblap látogatottsági számlálója 3000-ről indulna. Tudom, furcsán hangzik, de valahogy könnyebb innen számolnom, mint nullától."

Jubileum

Idén fogadtam meg tizedszerre: jövőre TÉNYLEG elkezdek sportolni valamit.

A harmadik leszedett Conan- verzió tökéletes, de most, hogy már megvan, el is ment tőle a kedvem*, csak néhány lekaszabolást néztem meg, a kriptás jelenetet, ahol Conan megtalálja a kardot a csontváz kezében, meg a sziklához láncolt, könyörgő királylányt a film végén.

(egyébként a Lego is ilyen; csak addig élvezetes, míg összerakja az ember, játszani már nem lehet vele. Félelmetes, micsoda párhuzamokat fedezek fel a világ működésében, még magam is ámulok a bölcsességemen)

*viszont a zenéje változatlanul kiváló

Biztos, ami biztos, két példányt is leszedtem a Conan, a barbárból.

Az egyik DVD-rip és ehhez képest csapnivalóan pixeles.
A másikból néhol hiányzik a hang, ellenben egy fokkal jobb a minősége.

És amúgy is bassza meg az isten.

holnapra

már egész biztos, hogy lejön a Conan a barbár. Még ha csak egy ember seed-el, akkor is.

(jön a tél, túl sokat zabál ez a kurva macska)

kurvára utálok MSN-ezni, nincs is a gépemen, ám de a hatékony összedolgozáshoz mégis szükség van rá, és ezen még úgy túl is tenném magam, de azon már kevésbé, hogy minden normális nicknév foglalt, mint pl:

antichrist,
antikrisztus,
frankenstein,
conan,
robocop,
bubu,
xhtml,
abomination
html5, html_5,
http,
yobbo,
worm,
ranagol,
tharr,

kétségbe vagyok esve.
még a "harry klein" is foglalt.

Mély víz, úszni-e tucc?

A mély vízbe dobásnak a tárgyalás sikeres végkifejlete is feltétel, de ha bejön, nem gyengén leszek bedobva ebbe a mély vízbe*: toyota.hu-nak arculattervezés- többek között. Asszem, ez nem rossz kezdet. Kicsit sajnálom, hogy nem én megyek tárgyalni, mivel itt vannak még ezek is:

http://sakura.hu/
http://www.wendom.hu/
http://lexuspest.hu/

ezeknél "csupán csak" az újradizájnolás lenne a feladat.

(azért mindig meglepődöm, hogy ennyi is elég- márhogy elég az, hogy jó időben legyek jó helyen, mikor nálam huszonhatszor tehetségesebb emberek is vannak, pl. vojsz: csodálatos weblapjai vannak)

*mer ugye nem élhet a gyerek mazsolán- amúgy meg szeptember 12-től ismételten diák leszek; a "felsőfokú végzettséget" nyújtó webprogramozó szak első éves diákjaként fogom koptatni az ujjaimat és az iskolapadot-, tulképp hálás vagyok a sorsnak, hogy Kinga elsőre teherbe esett; ha nem így történik, életem végéig eltinglitangliztam volna a rajzfilmmel (ami mostanában ráadásul nincs is) és az esetenkénti megbízásaimmal...

Kingát meg továbbra is imádom. Remélem, terhes lesz még, mire meg tudjuk venni a rácsos fejtámlájú vaságyat. Nem sok olyan alkalom adódik a szimpla emberfia életében, hogy ágyhoz bilincselt terhes nőket dugjon meg.

rémes,

mennyire nem tudnak fogalmazni az emberek.

azt még megértem, hogy élőben nem tud mindenki kommunikálni, de hogy írásban...?
amikor annnnyi idő van a monitor előtt arra, hogy átgondolja- kijavítsa- újraírja a mondanivalóját.
ha én leszek a király, óvoda helyett szövegértési gyakorlatra kötelezem a gyerekeket, ha meg nem hajlik rá, hát Taigetosz, oszt szevasz.


hallgassatok ti is jó zenét:

http://www.youtube.com/watch?v=qshXOioiT7g

valamelyik nap bementem a Match-be, a Sugárban és olyat láttam, hogy elkerekedett a szemem:
"kötelező olvasmányok röviden"
nem is bírtam ki, hogy ne vegyem kézbe, hátulján ott is volt a magyarázat, hogy aszongya: ez a könyv azoknak szól, akik időhiányból adódóan vagy ilyen- olyan okból nem tudják elolvasni az eredeti művet, vagy csak a memóriájukat akarják felfrissíteni egy regénnyel kapcsolatban, stb. (szinte tapintható volt a mentegetőzés a sorok között).
szóval, ez már tényleg az irodalom halála, bármilyen okból is vagyok kíváncsi egy műre, biztos nem csak a tartalmát olvasom el, hanem az egészet- vagy ha "memóriát frissítek", akkor csak belelapozok, de akkor is az eredetibe.
ennél talán még a képregény- és filmverzió is megbocsájthatóbb bűn.

de azért a rágó ízű fagyi finom volt, ma is ettem.

és egy hirtelen támadt, emberbarátságból elkövetett véradással a mai jócselekedetem is megvolt, naná, hogy megérdemeltem a fagyit.

bicikliztem ma, a szomszéd fiú bringáját vittem el pár körre.
már kb. 100 méter után éreztem, hogy égnek a combizmaim; megpróbáltam egykerekezni is, mire megrándult a vállam, még most is fáj.

mindig tudtam, hogy a túlzásba vitt sportolás már inkább káros, mint egészséges.

olyan jót szartam reggel, hogy még a szemem is könnybe lábadt a gyönyörtől.

"napi dalok"

http://www.youtube.com/watch?v=Cv2wKjQH9wM

http://www.youtube.com/watch?v=5PaVZzNdx8g

az előzőhöz, ami egy repost

asszem, én jártam jobban, mert még nagyon régen, kb. 1995-ben
(amikor tombolt bennem a halálvágy és úgy gondoltam, hogy az az életcélom, hogy meggazdagodjak és aztán a halálba drogozzam magam),
megfogadtuk, hogy ha én halok meg előbb, akkor neki a születésnapomon egész nap commercial presentation-t kell néznie
(egész nap, mert tudtam, hogy utálja),
ha ő hal meg előbb, akkor nekem innom kell minden augusztus 13- án, a születésnapján egy vodkát
(tisztán, mert tudta, hogy rühellem a vodkát)- avagy ez amolyan büntetés, ha olyan gyáva az egyikünk, hogy a másikunk megelőzi.
és azóta hatszor ittam vodkát. egyszer kihagytam valamiért, de azzal magyaráztam meg magamnak, hogy bőven teljesítettem már így is az ígéretemet (ő sose tartotta be a fogadásainkat), de később pótoltam.
hiányzol, te fasz.
utálom a vodkát.

2000. 08. 09.

avagy ma van nyolc éve annak, hogy legjobb barátom, Végh László a 25-ik születésnapja előtt 4 nappal fejbelőtte magát.
nem mondhatom, hogy nem tudtam róla, mivel már 6 évvel azelőtt bejelentette, hogy meg fogja tenni, ha nem tart ott 25 éves korára, ahol szeretne, ami nála azt jelentette, hogy a Világ Ura akart lenni. hülye volt, na, ezért szerettük.
egy percig sem kételkedtem abban, hogy tényleg megcsinálja, de semmit sem lehetett tenni érte. vannak ilyen emberek, akiken egyszerűen nem lehet segíteni.
(de, asszem, ő eleve ilyen defektussal született, mert a depressziós, szuicid öccsét 3 sikertelen öngyilkossági kísérlet után százalékolták le, a kisebbik öccse pedig testi-szellemi fogyatékos volt és 8 évesen is egy fél éves szintjén állt. az egészhez még hozzájárult, hogy a szülei jehova tanúi voltak, akikről köztudott, hogy milyenek és hogy bánnak a gyerekeikkel, Laci sokat mesélt erről, meg hát bizonyított tény, hogy az öngyilkosságra való hajlam genetikus eredetű is)

aznap nála voltunk- Dóri, Géza, Melinda és én-, beszélgettünk. Lacin már látszott rajta az amortizáció. az öccse nyugtatóit szedte és ivott rá- ugyan ezt nem tette sűrűn, csak időnként élt vele
(de nem ettől tűnt amortizáltnak, hanem attól, hogy ő már tudta, hogy meg fogja tenni, mint ahogy én is tudtam, de nem tudtam elképzelni és aznap még amúgy is csak 9-e volt),
nyugodtnak tűnt, mosolygott, de minden gesztusából sütött a lemondás, a "nekem már mindegy" hozzáállás. akkoriban Melindára hajtott, aki viszont nem volt vevő erre a nyugtatós-alkoholos Végh Lacira.
beszélgettünk, aztán 3 óra felé eljöttünk, nekünk Dórival dolgunk volt, Gézáék meg ki tudja, merre mentek.
5 perce gyalogolhattunk a metró felé, amikor Laci felhívta Melindát, hogy nincs-e kedve visszamenni hozzá. Melindának nem volt kedve.
rá egy órával már rossz kedvem volt, nyomott hangulatba kerültem, feszengtem, ideges voltam, éreztem, hogy valami nincs rendben, telefonálgattam, eleinte csak negyed óránként, aztán már öt percenként. nem vette fel senki.
este hazafelé szintén metróval mentünk, gondoltam, be kéne ugrani megnézni, mi van vele. de nem tettem valamiért, így hazamentünk. máig nem tudom, miért nem ugrottunk be.
ha akkor bemegyünk hozzá, mi találjuk meg.
így az öccse lelt rá. nem halt meg rögtön, mert le volt rúgva az ágyneműje, az ágy végébe volt taposva a lepedő, mintha szenvedett volna... nem tom. lehet, hogy ez már csak vegetatív mozgás volt- remélem, bár megérdemelte volna, hogy kínlódjon egy kicsit.

másnap az első dolgunk az volt, hogy átmentünk hozzá, ahol a cigányok azzal fogadtak kétségbeesve, hogy "ti még nem is tudjátok? Laci öngyilkos lett!"
meg sem lepődtem. Dóri zokogott, én telefonáltam a többieknek, sokan azt hitték, csak viccelek, hiszen Laci párszor kiáltott már farkast, aztán nem történt semmi.

augusztus 7-én a Szabadság- hídon ültünk, söröztünk hármasban, Dóri, Laci és én. akkor azt mondta, ha meghal, hamvasszuk el és szórjuk a Dunába
(az apja sokkot kapott, az anyja részegen fetrengett otthon mint máskor is, így rám maradt a "temetés" szervezése. megnéztük a hulláját is, össze kellett rakni- és varrni a koponyája hátsó felét, mert teljesen szétment, még az agya is oda volt fröccsenve a falra),
majd menjünk el bulizni. így is lett
és bármilyen morbid is, egy kurva jól sikerült este lett, soha nem volt ennyire összekovácsolódva a banda, mint akkor, hol sírtunk, hol nevettünk, de akkor is jó volt.

drága barátom! rohadj meg, akárhol is vagy, remélem, egyszer még találkozunk valahol, hogy agyonüthesselek :D

hamár ennyien kérdezitek, kedves mind a négy olvasó

nyitottam egy topikot a Lb-on "távmunka" címmel.
véleményeket, tapasztalatokat akartam hallani, hogy is működik, mennyire potenciális pénzkereseti lehetőség.

(egyébként az oDesk.com nevű oldalról van szó, kimondottan freelancereknek találták ki)

természetesen szétoffolták, az Al Bundyra hasonlító "Emax II" nevű, a 40 év körüli, baltaarcú, "sonar" nevű és a ragyás képű, gnóm törpe, melynek "amóci" a neve és szerintem faszt még sose látott élőben.

finoman odaszóltam nekik, hogy menjenek a faszomba, van elég ilyen topik a Lb-on, ott lehet nyomni a gagyi és hitvány poénokat.
Emax aszongya, "megbaszom az anyád, kisköcsög"
én meg akkor sorra elkezdtem moderálni a hozzászólásaikat, amiért is én voltam a szánalmas faszfej, akit feltétlen elő kellett venni az ebben illetékes topikban.
erre eldurrant az agyam, és osztottam őket, ami belefért, persze, én voltam a marha, hogy egyáltalán belementem egy ilyen szintű vitába (?), de egyszerűen nem bírtam ki.

eleve halott ötlet volt topikot nyitni a Lb-on, de gondoltam, hátha van az emberekben annyi önkontroll, hogy nem ugatnak bele valamibe, ha nem tudnak érdemben hozzászólni, az ember, ugye, nem égeti magát azzal egy társaságban, hogy a kiinduló témától függetlenül és kéretlenül- mint egy spam- löki a beszólásokat.

na, ennyi történt, menjenek a kurva anyjukba, ilyenkor azért sajnálom, hogy nem vagyok hekker, csak a poén kedvéért egy jelszóváltoztatás mellett biztos átírtam volna a reglapjukat.

vojsz, remélem, olvasod ezt a posztot

asszem, kicsit természetesnek veszem a dolgokat, hogy azon bosszankodom, hogy nem lehet felinstallálni a torrentelt fotosoppot.

amúgy meg tényleg bassza meg az isten, az egész a gradient miatt történt, egyszerűen nem bírtam elérni egy két színből álló színátmenetet, valamiért a gradient színátmenete az egyik választott szín helyett áttetsző lett vagy csak az egyik színből csinált egy egyszínű téglalapot, az összes opciót ki-be pipálgattam, de nem jött össze a kurvaistennek sem (nesze neked, sniccer, fotosopp tanfolyás), ezért dühömben unistalláltam, hogy majd újra felteszem, de nem sikerült, pedig pár hónapja ugyanabból a torrentből lett fotosopp a gépemen, nem értem, talán a virtuális evolúció lett úrrá a torrenten és kifejlesztett valami önvédelmi reflexet jogtalan használat ellen, lényeg, hogy már a negyedik fotosoppot szedem le éppen, mivel az előző háromból egyik sem indul el.

itten valami összeesküvés van.

na, de tulajdonképpen én vagyok az ökör, hogy még felhúzom magam akármin is, ami a Lb-on történik.

nyár van és kb. 3 fok. esik az eső és szürke minden.

az összes melóm függőben van, csúszik vagy áll.

az életem is kb. függőben van, csúszik vagy áll.

fasz kivan.

(az isten faszáért nem vagyok még isten, tényleg nem ártanék másnak, csak a saját kis szaros dolgaimat tenném helyre)

januárban, ugye, a W3C bejelentette a HTML 5- öt.
nézegettem, azért nem rossz, előtérben az interaktivitás, a webkettes igények kielégítése, néhány dolgot pedig most már bonyolultabb szkriptelés nélkül is meg lehet majd oldani, gondolok itt egy weboldal egyes részeinek a többi nélkül való újratöltésére, nem beszélve a "video" és " audio" tag-ekről, a "footer" és "header" tag-eket pedig már most imádom.

összességében véve mégsem örülök, mivel így - hogy ÁLLÍTÓLAG nem lesznek megjelenítésbeli különbségek böngészőként ugyanazon HTML oldalnál - már egy hülye is képes lesz összedobni egy - több mint statikus - weboldalt, eddig legalább a floatolással meg a bugokkal kellett kínlódni egy kicsit...
na, mindegy, hajrá, szemantikus web :D

(az XHTML-t nem lövik le, ugye?
és vajon a 2010(?)-re elkészülő végleges HTML 5 megjelenésekor éppen aktuális suxplorer ezúttal hány ponton fog szarni a szabványra amellett, hogy a májkroszoft is benne van a "csapatban"?)

kisfiú lesz, láttuk a kukiját :D

Egyáltalán olvassa ezt a blogot valaki?

hűha

ha ezt a melót meg tudom csinálni, az bizony sokat dobna rajtam mindenféle szempontból, kérdés, hogy menni fog-e; egy komplett nagylemezhez kell(ene) forgatókönyvet, figurákat csinálni, majd ebből rajzfilmes videóklippet, természetesen tegnapelőttre.

eleve az is volt vagy két nap, mire rászántam magam, hogy végighallgassam az albumot, mivel az első szám refrénje rendesen eltántorított a kötelező "terepfelméréstől":

"és újra táncol velem a napsugár,
cinkosan rámkacsint a kakukkmadár,
tiszta vízzel megmosom arcomat,
vidáman, vígan kezdem napomat!
ébresztő, ébresztő, ez egy elképesztő ébresztő,
ébresztő, ébresztő, ez egy elképesztő ébresztő"

mondanom sem kell, hogy majdnem kívülről fújom az egészet, és természetesen ez jár a fejemben, bárhol és bármit csinálok, talán egyedül dugás közben nem gondoltam rá.

ja, merhogy ezt a lemezt egy általános iskolás osztálytársam követte el, aki azóta Ricsi bohóc néven híresült el a magyar ifjúság köreiben.
ugyan mondja már meg valaki, milyen klippet lehetne csinálni egy ilyen dalokból álló nagylemeznek? mer nekem lövésem sincs, a feladatot külön nehezíti még, hogy az egész dalban- ami a többire is jellemző- van két versszak, a többi meg refrén, úgyhogy fingom sincs, mit adok le neki csütörtökig, de azt kikötötte, hogy mindennek táncolnia és mosolyognia kell. még az ágynak meg a trolibusznak is, meg még a mászókának is.

muszáj vagyok megcsinálni, nem tehetem meg, hogy visszadobjam, egyrészt referencia, másrészt meg nem mondhatom a még meg sem született gyerekemnek, hogy "egyél földet, mert apádnak büdös a gyerekdalokban való közreműködés".

kedvcsinálónak és ihletcsiholónak idegépelem a kedves olvasónak egy másik dal szövegét, hátha megjelenik előtte a tökéletes videóklipp ötlete és nem átallja deus ex machinaként megírni nekem:

----------

"az édesség az fincsi nagyon,
a fogam mégis szépen ragyog,
ha azt kérdezed, hogy csinálom,
alaposan megsikálom

sika- sika- fogmosika,
hozzá ez a jó muzsika,
örülni fog a doki,
mert ez itt a fogmosi roki.

refrén még egyszer

reggeli, ebéd és vacsi után,
fogkrémmel van teli a szám,
ha azt kérdezed, mért csinálom,
meg is mondom, sőt, kiáltom!

sika- sika- fogmosika,
hozzá ez a jó muzsika,
örülni fog a doki,
mert ez itt a fogmosi roki.

refrén még egyszer és még egyszer és sosincs vége

sika- sika- sikálom,
hű, de nagyon sikálom

refrén 3947542174979375962- szer

szép fehér lett a fogsorom,
ezen túl is sokat mosom,
hogy legyen kedvem mindig mosni,
ezt fogom majd énekelni

neverending refrén", majd egy "yee" kiáltás és gurgulázás.

----------

röviden ennyi, ehhez kell legyártanom valamit.
sajnáljatok intenzíven.

(ma este nem mosok fogat, egyszerűen nem megy)

Faszér' sikít a validátor

Abban ugyan igaza van, hogy ugyanolyan nevű azonosítóval van ellátva a "p" és az "img" is, de ez még nem feltétlen jelenti azt, hogy ugyanazt a viselkedést is produkálja; a HTML-kódban lévő tag-ek úgyis aszerint viselkednek majd, hogy milyenek, majd tudja azt a böngésző, hogy ez egy kép vagy egy bekezdés.
Egy kép nem lesz lila azért, mert az ugyanolyan azonosítóval bíró paragrafusnak azt adom meg, hogy legyen lila színű a betű, nem értem, miért zavarja a tökarcú validátort az, hogy egy paragrafusnak is és egy képnek is, teszem azt, 5 px-es bal margója van.
Most emiatt nevezhetem át a 10 főoldalban és a hozzájuk tartozó 58 aloldalban az összes "p"tag-et vagy az "img"-ket, tulajdonképpen mindegy, nagyjából ugyannnyi van mindegyikből, kb. 500.

de szokás szerint csak magamat hibáztathatom: olyan fasza jegyzeteket csináltam a gép előtti tanulva kuppadás közben, meg is érdemlem, hogy egyszer sem néztem beléjük.

Aki tud, az tud.

Na, ilyenkor még magam is ámulok magamon, hogy lehetek ennyire profi.

Kicsit zöldítettem ennek a nagyszerű blognak a színvilágát

Zöld színt! Az nyugtatja.

Isten faszát, hogy a fenébe tud begyulladni egy gyökérkezelt fog?

Tulajdonképpen nem fáj mindig, csak ha lehajolok vagy ha fújom az orrom. Kicsit félek, hogy nem is a fogammal van baj, hanem az arcüregemmel vagy mittomén. Vagy mindkettővel, ha már lúd, legyen kövér.
Ja, egyébként a fülem is fáj, viszont nem a fogammal megegyező oldalon, hanem a másikon.
Ha fáj, akkor már ne csak egy helyen tegye, ugyebár.

És az állkapcsomat is alig bírom kinyitni, egy kurva érezheti így magát üzemzáráskor, a hetvenharmadik leszopott fasz után...

Bizony, harminc felett már tényleg minden panaszmentes nap ajándék.

nincs mit tenni:

be kell látnom, hogy egyszerűen nem bírom az alkoholizálást és nem csak az allergiám miatt
(amitől reggelre azt éreztem, hogy az arcüregeimben felhalmozódott takony kitolja a fogaimat, frankón fájtak),
hanem azért sem, mert totál hazavág 4-5-6 sör, kb. alig bírtam hazavonszolni magam, nem beszélve arról, hogy, asszem, megint hülyeségeket hordtam össze, bár ez csak kényszerképzet inkább, mivel alapból is hülye vagyok.

A "professzionális képszerkesztő" megkérte a nyomdász ismerősét, hogy ugyan legyen már olyan kedves, segítsen, mert a "professzionális képszerkesztő" képtelen beilleszteni egy JPG-t egy wordpad dokumentumba.

(az önéletrajzom is egy börleszk)

Erre azért büszke vagyok:

-Jump To Congratulations Icons! This Page Is Valid XHTML 1.0 Strict!

-Congratulations! No Error Found. This document validates as CSS level 2.1!

ma délután

kint cigiztem a lakásajtó előtt, ahogy szoktam, egyszer csak azt látom, hogy jobbról szalad felém, keresztül a kerten egy négylábú állat.
nézem... "hű, milyen korcs egy macska, de rövid a lába és milyen vastag a farka, meg úgy egyáltalán: miért mozog ilyen furcsán?", s mikor közelebb ért, akkor láttam, hogy ez nem macska- hanem egy görény.

asszem, ez volt az, amire ma nem számítottam.

Azért van abban valami szomorú, hogy az ember egy közösségi oldalon felfedezi egy nagyon jó (lány) barátját és minden érzelem nélkül "lapoz" tovább...
...csak annyi szomorúság marad benne, hogy leírjon pár mondatot.

Egyszerűen tudom, hogy nem lenne neki mondanivalóm
(pedig kamaszkorunkban nagyon jóban voltunk- sose dugtunk-, rengeteg közös dolgunk volt és mindig tudtunk beszélgetni).
Tavalyelőtt, mikor regisztráltam és bejelöltem őt az iwiwen, még örültünk egymásnak és le is leveleztük, hogy "majd valamikor október felé, az mindkettőnknek jó", aztán eljött az október és eljött még egy és idén eljön a harmadik is.
És még el fog jönni egy csomó anélkül, hogy valaha is keresnénk egymást.
Nyomasztó érzés ez.

NaDeMostMárFaszKivan

be kell raknom ide is

klikk a videóra!

(sírok is meg röhögök is)

http://www.fetishxxxmovies.net/latex/fet168gvw/fetlxg4.html

2008.04.18.

nem jutott jobb cím az eszembe.

az a baj, hogy nem lehet Gábor, mert Kingának nem tetszik. pedig a Gábor valóban nem rossz, és mély magánhangzós.

amúgy meg a nagyanyám kórházban volt, mert vérrögöt találtak a szemében, amitől az egyik szemére gyakorlatilag nem lát. de a legújabb dédunokáját fél szemmel is látni fogja. ez egy kicsit morbidra sikeredett, de most már nem törlöm ki.
amúgy meg baromi rossz lehet fél szemmel, sajnálom is.

melóügyben meg annyi, hogy szokás szerint ígéretek vannak, de most legalább az egyik konkretizálódni láccik: lakások belső terét kell majd papírra vetni, az ügyfél által kinézett bútorokkal "berendezni" papíron- illetve ez a munka lényege, hogy ő meg tudja nézni több perspektívából a szobában az általa kitalált bútorokat.
színes ceruzákkal kell majd rajzolnom, aminek kurvára nem örülök.
azt mondta az ember- akinek elvileg dolgozni fogok-, hogy furcsa mód nem szeretik a 3D-s megjelenítést- pedig azok jóval precízebbek és nem utolsósorban forgathatóak-, ennek ellenére mégsem csípik valamiért, talán azért, mert a 3D szerintem is merev és élettelen.

aztán vojsz is ígért egy PSD-t, rajta nem fog múlni, max. a programozón, ha jól értelmeztem a szavait. no, meg rajtam.

hát ennyi.

W.O.W.*

fúúú, hogy ez mennyire komolyan jó játék!
(éppen itt intézem el a csuklyást- akit mi gyerekkorunkban banyának hívtunk-, ha őt kell kinyírni, jobb egyhelyben maradni, mert bárhol megjelenhet)















*W.O.W. = wizard of wor

bár tulképp lehetne akár "váó" is a lenyűgöződöttségtől

most, hogy gyerek áll a házhoz decemberben, teljesen megváltoztam; ugyan fizikailag nem én vagyok terhes, de én produkálom a tüneteket, vagyis tulképp én vagyok az állapotosabb, merthogy gyenge vagyok, aluszékony, ingadozik a kedélyállapotom... most épp a fejem fáj, talán a terhesség miatt a fronthatásokra is érzékeny lettem, valamelyik reggel még a gyomrom is kavargott.

szerencsére Kinga nagyon megértő, tolerálja, hogy most érzékeny és labilis vagyok, gyengédségre, törődésre, megértésre és csokira vágyom, ez van, kívánós lettem, a terhesség már csak ilyen, remélem, a szülés nem fog nagyon fájni.

az van,

illetve inkább nincs, szóval, nincs egy normális fiúnév, amit el tudnék képzelni egy gyereknek, amit nem fog szégyellni és amivel nem arra fog gondolni kamaszkorában, hogy ezzel a névvel biztos mindenki kiröhögi majd, ha bemutatkozik egy társaságban.
lánynévben rengeteg jobbnál- jobb van, de a fiúnevek gyalázatosak. tamás ne legyen, nem szeretem, ha az apát meg a fiát is ugyanúgy hívják.
még a Kevin is anyakönyvezhető utónév, a pofám leszakad
(monnyuk, van sejtésem, hogy Magyarország melyik rétege kereszteli Kevinnek a kölkét).

a nevek miatt meg arra gondolni sem merek, hogy fiúikrek lesznek. akkor Egyes és Kettes lesznek, kész.
vagy Góg és Magóg. vagy Black and Decker.

egy csík meg egy csík az kettő csík.

----------

munka nélkül az élet nem túl vidám.

de komolyan, annyi rengeteg, nálam sokkal hülyébb, bénább, tehetségtelenebb, csúnyább ember boldogul úgy- ahogy egy többé- kevésbé megfelelő munkahelyen, nekem miért nem sikerül??

(az, hogy még egy hónapig nem végezhetek még fizikai munkát sem, csak külön ront az esélyeimen)

***

nemrég nézegettem egy angol álláskereső oldalt, egy csomó olyan hirdetés volt, ahol csak dizájnolni, HTML-ezni meg CSS-ezni kellett, itthon miért kérnek még ehhez legalább 5 programnyelvet?

nos, a pöcsöm meggyógyult, már nem úgy néz ki mint egy elhízott rovar potrohája, a zacsijaim is normálisan ráncosak
(amúgy ahogy öregszem, egyre jobban lógnak),
a doki szerint normális, hogy a hasam olyan, mintha egy 10 centis, hosszában félbevágott seprűnyéldarab lenne a bőröm alá varrva, merhogy ez a "belső hegesedés" miatt van, de ez majd konszolidálódik és nem leszek olyan mintha bennem hagyták volna a halott ikertestvéremet.

és hamár a beleimről van szó, megemlíteném, hogy ma magamtól szartam, mindenféle katalizátor nélkül
(szennalevéltea nélkül, aminek még fél kiló cukorral és 3 evőkanál citrommal is olyan íze van mint a biciklik belső gumijának szaga, és ezt azért kellett innom, mert a műtét után öt napig nem kakáltam- a szennalevéltea igencsak átesett a ló túloldalára; egész nap WC-re jártam, a negyedik alkalommal komolyan azt hittem, hogy a beleim csobbantak a lyukba-, aztán megint három napig ohne salakanyag, akkor magamba kényszerítettem még egy bögre biciklibelsőgumiszagízű borzalmat, ismét egy napig sugárban fostam, aztán megint három nap kakamentes élet, de ma reggel végre magától kéredzkedett ki a produktum... remélem, megtartja ezt a szokását)
sikerült egy egészséges méretűt-, színűt- és szagút rottyantanom, öröm volt lesúrolni a WC-kagylóról.

ödémás a pöcsöm meg a herém.

francba. még sose voltak akkora tökeim mint egy kecskének. nem kicsit kényelmetlen, kb. majd' beleőrülök + fáj is. az én herezacskómat nem arra tervezték, hogy fél kilós súlyokat hurcoljon... remélem, elmúlik. ha nem, akkor nagy sikerem lesz a strandokon.

... és rám van varrva két gombszerű izé, amikre a varratok vége van tekerve, hogy ne a bőrömbe vágódjon, ha megfeszül.
gombok vannak rajtam.
szörnyű.
egy piros és egy sárga.
és műanyagból vannak.

hűűű...

azért van kellemesebb érzés is egy sérvműtétnél- bár maga az operáció nem is volt vészes
(mivel nem éreztem semmit),
hanem az utána következő órák, amik alatt elkezdett múlni az érzéstelenítő hatása, természetesen a seb kezdett el fájni először, pont fordítva történt, ahogy a doktor mondta, mert az ő verziójában úgy volt, hogy a lábujjaim kezdenek el először "újra élni", aztán fokozatosan felfele haladva a testem- hát nem. kurvára a sebet éreztem először :DD
egyébként nem is a seb fáj igazán, hanem a hátam a szar ágytól, a két nap alatt egy óránál többet egyhuzamban nem sikerült aludnom, no, de majd bepótolom itthon.

műtét alatt nagyon fáztam, rohadt hideg volt, de szerintem a stressztől is remegtem, pedig nem éreztem magam idegesnek... Kinga meleg fenekére gondoltam, ettől jobb lett egy kicsit.

az ágytól meg némely kellemetlen körülménytől eltekintve le a kalappal az egészségügy előtt: tényleg nagyon kedves volt mindenki, egy percig sem éreztették, hogy én vagyok a szemét, amiért segítségre szorulok, nyomát nem éreztem a lekezelésnek, pedig hát, mint tudjuk, technikailag nincs éppen topon semelyik kórház sem, ehhez képest mégis nagyon rendesek voltak, majdhogynem alázatosak, azért látszik, hogy a rendszerváltás utáni orvosnemzedék lecserélődött, egész más a hozzáállásuk.

és hát megtudtam, milyen lehet mozgássérültnek- járásképtelennek- lenni. borzasztó. az ember minden erejével akarja, hogy megmozduljon, de nem, a test nem engedelmeskedik az agynak, a saját lábamat egy idegen húsdarabnak éreztem, nem beszélve a farkamról. mintha nem is az enyém lett volna...

viszont végre home, sweet home.
és tele a hűtő csokival, hála az én szerelmes nőmnek. lávjú.

szóval, azért a fasz kivan,

hogy még egy kurva levélre is képtelen válaszolni valaki, aki tudna programozásügyben segíteni, pedig aztán neki tényleg csak annyi lett volna, hogy visszaír:
"ne ebben, hanem abban vagy ne így, hanem így."
még csak technikailag sem kellett volna felvilágosítania, hogy
"akkor pötyögd be, hogy kacsacsőr jobbra, html, kacsacsőr balra",
mert annyira azért már nem vagyok hülye a témához
(az előző bejegyzés még a div érthetetlenségének szellemében született; ma végre rájöttem a div-ek "rejtelmére"- bár azért vannak még homályos foltok, főleg az igazítás terén, de meglesz ez hamar, amúgy tök jó érzés volt, mert hirtelen kattant be és így azonnal helyrekerültek az infók, amik eddig csak kódkupacok voltak).
úgyhogy rá, asszem, nem is számíthatok már, pedig
(többek közt és mert nincs munkám, így tengernyi az időm)
ezért is feküdtem rá a HTML és CSS témákra, hogy majd akkor részemről dizájn, HTML és CSS, részéről pedig programozás, szerez megrendeléseket és nagggyon jó lesz.

Kinga weblapja alakul, már csak le kell programozni, meg fényképeket kell hozzá csinálni, nem is keveset és hát nem vagyunk profi fotósok, de majd kihozunk belőle mindent, elvégre azért vagyunk kreatívak vagy mifenék.
de most az jutott az eszembe, hogy a lájt barokk dizájn helyett valami játékosat, vidámat, szabálytalant csinálok, amolyan "Ki nevet a végén?" fílingűt, már körvonalazódik is, de azért ezt kivitelezni is kell és, mint tudjuk, az agy egész másképp látja a dolgokat mint a szem és főleg másként mint a kéz.

(és a franc a pofámat, már lassan 4 éve netezek, de még mindig nem jutottam el odáig, hogy hogy leszedjek egy flash actionscript tutorialt, pedig azzal olyan weblapokat gyártanék mint a vöcsök, flashben aztán lehetne webgrafikusilag őrjöngeni)

amúgy majdnem minden oké.

no, március 6-án műtenek.
de nem is az zavar igazán, hogy felmetszik a hasamat, inkább az, hogy gerincközeli vagy milyen érzéstelenítéssel csinálják. nem hangzik túl bizalomkeltően, hogy egy tűt döfnek a gerincvelőmbe
(már ha a gerincközeli érzéstelenítés egyet jelent a lumbálissal vagy milyennel),
inkább elviselném a fájdalmat, asszem
(van ebben egy adag mazochizmus is; ha tényleg a gerincvelőmet "működésképtelenítik", elvileg a lábaimat sem fogom érezni és mozgatni tudni, húú, kíváncsi vagyok, milyen érzés lesz tényleg lebénulni alsótestileg:D)

melóm továbbra sincs, immár másfél hónapja, fasz kivan.
ugyan csináljuk-csinálgatjuk Kinga weblapját, de ez nem meló... viszont okosodom tőle, bár az alapfelállás az, hogy legtöbbször szánalmasan hülyének érzem magam hozzá.

amúgy minden oké.

Kinga, nagyon szeretlek.

they are gone

aklü és wm

megint csak kevesebb lett két emberrel a világ, no, nem úúúúgy, de azért csak nem vagyunk egy kontinensen- hiába tartozik Anglia Európához, mégsem olyan ez, mintha Ausztriába mentek volna, pedig hát Angliába is csak pár óra a repülőút.
én azt kívánom nekik, hogy jöjjön össze, amit akarnak, wm legyen egy very famous writer, aklünek meg legyen meg a kávézóval keresztezett könyvesboltja és egy szuper bringája, amivel le tud menni a tengerpartra- wm-mel, of korsz.
minden jót nektek!

kellően benyaltam magam? :DD

------------

az új számítógépem nagggyon király masina, minden progi úgy fut mint a vöcsök, a fotosopp kb. 10 másodperc alatt feláll
(nem úgy a farkam),
éééés: rengeteg hely van rajta, nem olyan mint egy női táska, hogy csurig van mindennel.

amúgy meg Media Marktnak a jókurvaannyát, mert Kinga tegnap vett egy wlan hálókártyát 9990 forintért, mert azt vette a fejébe, hogy nekem is kell net a gépemhez
(lebeszélni nem lehetett róla),
hazaértünk, beraktuk, némi szenvedés után hajlandó is volt működésbe lépni, de eleget vacakolt ahhoz, hogy felkúrjam rajta az agyam és pont emiatt fel is mentem Kinga laptopjáról a netre, hátha megtudok valami titkot erről a hálókártyáról, nézem a guglitalálatokat és az első, amit meglátok, hogy ugyanez a kártya itt meg ott csak 4700 valamennyi, a következő sokk akkor ért, amikor már 3400 valamennyiért árulták...
no, de én vagyok a fasz, hogy nem néztem utána
(igaz, ott már sokalltam az árát),
másrészről meg nem tudhattam, hogy a Media Markt
(nem is értem, miért írom nagybetűvel a nevét)
ilyen brutális haszonkulccsal "dolgozik".
egyetlen előnye van, hogy vasárnap este is nyitva van. de semmi más.

"Media Markt. Mert kibaszott hülye vagyok"

na, erről ennyit, többet ott sem vásárolok CD-n és DVD-n kívül semmit.

***

tegnap a macskakirekesztés szellmében visszaraktuk a raktárnak használt kisszoba ajtaját a helyére
(elegem lett, hogy folyton harcot kell vívni ezzel a faszszopó döggel, hogy néha levegőn is legyen, azon túl meg ordenáré húgyszagú a lakás, legalább napközben pisáljon-szarjon máshova),
mivel a macska odajár elbújni előlünk, amikor megérzi, hogy ki akarjuk rúgni a lakásból.
szóval, rakom vissza az ajtót és valami beleesett a szemembe, de olyan hülye helyre, hogy kipiszkálni sem lehetett.
erre teleengedtem vízzel a csapot, majd a fejemet beledugva nyitott szemmel néztem a dugót a víz alatt, hátha hajlandó távozni a szemgödrömből, de nemmm, azértse...
a következő lépés az volt, hogy a zuhany vízsugarát irányítottam a szemembe, de nemmm, így sem...
majd beleültem egy kád vízbe és úgy próbáltam nyitott szemekkel kilebegtetni a szememből az idegen objektumot, de nemmm, így se nem jött ki...
ekkor már bőszen anyáztam és kurvaistenfaszáztam és beletörődtem, hogy holnap szemészet és majd valahogy kipiszkálják, amikor egyszer csak elkezdett nagyon szúrni- és kijött.
heppiend, juhéjj, végre nem úgy nézek ki, mint aki most szokja a vadonatúj üvegszemét.

azért valahol örülök,

hogy legalább ismerek olyan embert, aki tudott kölcsönadni.
gracias, Pepe.
úgyhogy lesz új számítógépem.

kinga kérdezte a tegnapi kézimunkázásom közben, hogy vajon milyen lehet a vibrátor?
nos, ha marad valamennyi a számítógépre fordított összegből, ezt is megtudhatja.

ez tényleg egy unalmas bejegyzés

tegnap egy olyan isteni gombapörköltet rittyentettem össze mint a vöcsök.
egyetlenegy bajom volt vele, hogy túl sok borsót raktam bele- de így írta a recept, s mivel ez volt életem első gombapörköltje, így nem is tudhattam, hogy a kb. 2/5- nyi borsó ennyire meghatározza az ízét.
ezért legközelebb csak feleannyit fogok belerakni- vagy semennyit. és erőspaprikát is.
amúgy tényleg meglepően jó lett, bár Kinga szerint sok volt benne a köménymag
(szerintem a köménymag sose lehet túl sok),
de azért neki is nagyon ízlett.

"mondatok"

-tamáááás... ha megtanulok tíz tételt, dugunk?
-ahamm...

........

-tamáááás... csak ötöt tanultam meg, így is dugunk?
-igen, de akkor csak én fogok elmenni.

--------

aszonta a horoszkóp, hogy idén három nagyon izgalmas nap lesz az évben.
nos, ebből az egyik ma van... de bizony nem történt semmi, pedig én megadtam az esélyt, mivel még az utcára is kimentem.
bele sem merek gondolni, hogy milyen lesz az év többi napja, ha ez a mai egy rendkívüli nap volt - mivel nem történt semmi, bár tulképp ez még jó is lehet, mert magában foglalja azt is, hogy negatívum sem történt, de azért ne ettől legyen már ez egy ilyen jó nap, amiből csak három van az évben.

igaz, ezt a horoszkópot a Nők Lapja közölte le, ami, ugye, nőknek szól, vagyis rám csak egy kicsit érvényes.

meglássuk.

2008 első, "kedves naplóm" típusú bejegyzése

túl vagyunk a szilveszteren, anyámék Írországba utaztak, mi pedig otthon, Kerepesen ültünk, mivel a kutyák - a szomszéd faszkalapnak köszönhetően, aki rendszeresen a kertünkbe dobálta a petárdákat - paráznak a durrogásoktól.
Kinga kb. este 8-9 között elaludt, addig én a Spektrumon Hitlerről informálódtam, majd a Fat girls and the feeders c. fantasztikusan gusztusos műsor következett, majd negyed egykor felkeltettem Kingát és koccintottunk, majd lefeküdtünk aludni, elég nehezen ment.

tegnap egy Lb-osnál egy kisebbfajta összeröffenés volt, ahol is irgalmatlanul berúgtam, de annyira, hogy képes voltam a Nyugatinál eltévedni. valahol a Thököly úton lyukadtam ki, ahol hánytam egyet, majd felszálltam egy buszra és meg voltam róla győződve, hogy a Bosnyák téren fogok leszállni és ÓóóDeJó, mindjárt otthon vagyok, de neeeem, ehelyett a Keleti pályaudvart pillantottam meg, atyaúristen, még jó, hogy nem emlékszem semmire, mert biztos nagyon rossz volt merev részegen metrózni.
valahogy azért csak hazajutottam, Kinga ágyba rakott és itt kezdődött a mizéria; egész éjjel hánytam, WC-re szaladgálás volt a program, egészen addig, míg az X-ik alkalommal már nem bírtam kimenni és odaokádtam a padlóra, még szerencse, hogy a rizst már a buszmegállóban kihánytam, így már csak az a kevés ásványvíz jött ki.
Kinga toleráns volt,
"imádlak, te rugalmas nő",
hozott vödröt, hogy felmossa az epés tócsát, én persze a részeg emberek öntudatosságával kiragadtam a kezéből a felmosót és azzal a mozdulattal, amivel ki akartam csavarni a rongyot, ki is borítottam a vödröt, folyt mindenhová a lé.
nem emlékszem pontosan, mennyiszer hánytam, de ahhoz elég sokszor, hogy teljes komolysággal fogadjam meg: SOHA TÖBBÉ NEM ISZOM!*

*ha annyi húszezresem lenne, ahányszor erre esküt tettem, már simán lehetne egy saját detoxikálóm. vagy egy sörfőzdém.

... mert az én nőm olyan szerelmes,

hogy még a fingom szagát is szereti.

"Tamás, simán alapozhatjuk a házaséletünket arra, hogy fogdosod a cicijeimet, annyira jó"

mostanában alig vagyok boxon: döbbenetesen unalmassá vált az egész és szinte senki naplója nem érdekel szőke lucáén kívül
(aklüé és wm-é is érdekelne, de ők nem írnak mostanában. nőket nem nézek, mert azok szintén nem foglalkoztatnak, nem is tudom, minek vagyok ott egyáltalán, talán csak babonából, meg hát Kingát is ott ismertem meg),
asszem, ki is írom majd valamikor a lapomra, hogy "csak Szőke Luca naplója miatt vagyok itt".
köszönöm a születésnapi jókívánságokat, ugyanúgy nem foglalkozom a sajátoméval mint ahogy másokéval sem, azért jól esik, na, szóval, ha senki nem írna, akkor az lenne a baj.
viszont Kinga holnap lesz 30 éves, ez alkalomból jól megdugom, talán még ki is kötözöm az ágyhoz, persze, ez nem jelenti azt, hogy ma nem dugunk.
"dugni jó,